(The Old World)
Hiszek a lélekben; eddig
Nem sokat berzenkedett.
Emlékszem egy délutánra Szicíliában.
Egy templom romjai.
Ledőlt oszlopok, mint csupasz szeretők a fűben.
Finom volt az olajbogyó és a kecskesajt,
Ahogy a bor is,
Melyet a közelgő estre ittam,
A cikázó fecskékre,
A szaracén szélre és holdra.
Sötétedett. Érződött valami
Nagyon szavak előtti:
A pásztorok estebédje…
A tünékeny fehérség a fák között…
A múlandót fülelő öröklét.
A tengerbe fürödni menő istennő,
Akit jobb nem követni.
Lehet, hogy e sziklák, ciprusok
A régi szeretői.
Vajh, egyikük lehetni – súgta nekem a bor.
Szilágyi Mihály fordítása
Discussion about this post