(The Old World)

Hiszek a lélekben; eddig

Nem sokat berzenkedett.

Emlékszem egy délutánra Szicíliában.

Egy templom romjai.

Ledőlt oszlopok, mint csupasz szeretők a fűben.

 

Finom volt az olajbogyó és a kecskesajt,

Ahogy a bor is,

Melyet a közelgő estre ittam,

A cikázó fecskékre,

A szaracén szélre és holdra.

 

Sötétedett. Érződött valami

Nagyon szavak előtti:

A pásztorok estebédje…

A tünékeny fehérség a fák között…

A múlandót fülelő öröklét.

 

A tengerbe fürödni menő istennő,

Akit jobb nem követni.

Lehet, hogy e sziklák, ciprusok

A régi szeretői.

Vajh, egyikük lehetni – súgta nekem a bor.

 

Szilágyi Mihály fordítása