Rehab után az élet

 cst
talptörlés
Kell-e valójában talpat törölnünk? Nem költői kérdés, hanem valóságos. Itt a hegyen gondolhatná bárki, hogy természetesen, hiszen az udvaron át lehet csak bejutni a házba, és ilyenkor, ha nem esik, akkor is sáros minden. Ami nem baj, megszárad a sár, és könnyen fel lehet söpörni a szőnyegről, a padlóról. De nem erről akartam írni. Hanem. Arról, hogy amikor ma kiszálltam a zuhanyfülkéből (na jó, csak elfüggönyzött tálca) meg tudtam törölni a talpam, pár hónapja először, és észre se vettem. Eltelt pár perc, mire a tapsvihar felhangzott a fejemben, hogy hoppá. Füleltem, hogy a harangzúgás behallatszik-e a fürdőszobába, de a tapsvihar elnyomta. Persze nem tudom, tényleg meg kell-e törölnünk a talpunkat, és hogy csináltam ezt két és fél hónapig, hát, hagyjuk. Húzogattam a törölközőt a talpam alatt, próbáltam legalábbis.

élni
Hogyan kell élni eztán? Fogalmam sincs. Orvos barátom szerint mindent lehet csinálni, amíg nem fáj. De amikor már fáj a csípőm, illetve a helye, a protézis környéke, már késő. Feszegetni kell hát a határokat, mint mindig. (Ha-ha.)

naplement
12. 24. 16.00 A világ legtökéletesebb naplementéje. Csontváry után a szabadban, de ugyanolyan lehetetlen színekben. Bűn lenne lefotózni, annyira giccses.

jászól
Tudom, tudom, de egész gyerekkorom abban a tévhitben telt, hogy ez a Kisjézus születéséhez kötődő konkrét hely nem másról, a jászokról kapta a nevét, hogy ez az ő óluk. Mert annak, ennek volt értelme. El nem tudom mondani, mekkora csalódás volt, amikor kiderült… Hogy a Santa Maria Maggiore-bazilikában őrzik Jézus jászolának öt deszkácskáját. (Akkor is, ha akkoriban agyagjászol volt a divat, félig sziklába vájva, félig agyagból kialakítva.) Ennek tiszteletére a pápa minden évben itt tartja az éjféli misét. (Meg a harmadik napit is.)  Amikor ott jártam, nem tudtam a jászol-deszkákról, csak ámultam a bazilika monumentális szépségén, le voltam nyűgözve teljesen. Ugyanezen az kul-túrán barátaimmal Assisi felől közelítettük meg Rómát. (Úgyis mindegyik út oda vezetett.) És Assisi maga volt a beavatás az igazi olasz világba, főleg abba, amit magunkban felépítettünk, és vártuk a visszaigazolást. Viszont. A jászol-történet úgy folytatódik, hogy az első jászlat Assisi Szt. Ferenc állítatta 1223 karácsonyán. Mivel 1222 karácsonyán Betlehemben járt, s részt vett az ottani szertartáson. De hiába kért engedélyt a pápától, hogy ő is tarthasson majd ilyet a templomában, nem kapott, ám egy barlangban megtarthatta. A szalmával bélelt barlangba élő állatokat is bevitt, díszletként a jászol mellé. Ha ezt tudtam volna róla, akkor ezért is nagyon szerettem volna Ferencet.

passzívház
Egy kedves, külföldön élő női barátom találta nekem ezt a hírecskét, tudta, hogy – több szempontból is – beakad. „Díj a passzívháznak Rangos elismeréseket kapott az angyalföldi passzívház. A 100 lakásos ház első díjat nyert a XVII. Magyar Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázaton. Ebben az épületben nincs bekötve a gáz, nincsenek kazánok, kémények, a fűtést és a melegvíz-ellátást hőszivattyúk biztosítják, amelyeket 20 földhőszonda lát el. A szellőztetőrendszer állandó levegőkeringetésének köszönhetően kétóránként cserélődik a levegő, a használt levegő hőjét nagyrészt a friss levegő felfűtésére használják. A talajhő előnye, hogy télen fűt, nyáron pedig hűt, így a lakások klimatizáltak klímaberendezés felszerelése nélkül is. A bérlők a fűtésért évente 15-20 ezer forintot fizetnek. A Jász utcai passzívház nemcsak Magyarországon, de Közép-Kelet-Európában is egyedülálló. A kerület 2,3 milliárd forintot költött a beruházásra, az épületben önkormányzati lakások találhatók.”
 

Lorencz.Baktay.1

idő
Sokféleképpen mértem már az időt. Amikor a gyerekeim kicsik voltak, rajtuk keresztül figyeltem, ahogy múlik. (Születésükhöz kötöttem az időintervallumokat, előtthöz és utánhoz.) Az emberi lények életében viszont sok minden változik, így az enyémben is. Volt egy komoly barátságom egy ismert, híres, nagy (2 méteres) emberrel, aztán megszakadt. Vadember létére nagyon megszerettem, és noha összevesztünk, szakmai dolgon, az érzés nem változott bennem. Nagy Medvének hívtam, és hívom immár minden szilveszter délután, amíg csak élünk, hogy érezze, minden mindegy, nem baj, ha nem érti, a szeretet nem erről szól. Jelzek neki. Hogy tudja, és hogy én se felejtsem el. Pár nap, és újból hívnom kell majd. Előre örülök neki, tudom (remélem), hogy ő is örülni fog, bármit dörmögjön is majd a telefonba. 

ravaszság
Kutyám most, hogy elmúlt egy éves, a legokosabb állat, akivel valaha dolgom volt. Ami tehát nem jelent különösebben semmit, de én csodálom okosságát és szépségét is természetesen. Tudja, ha bejön sáros időben, az első szőnyegen kell feküdnie, amíg meg nem szárad a lába. Amíg az emeleten teszek-veszek, dolgozom vagy szobabiciklizem, és tudja, ha azt mondtam neki, ott kell maradnia. Néha, vagy majdnem mindig átkúszik a másik szőnyegre, a nappali közepén, a kemence elé. Mire lejövök, visszamegy gyorsan az első szőnyegre, és keresztbe teszi a lábát, ahogy szokta, mintha meg se mozdult volna. Indián kutya, ravasz. Nem tudja azonban, hogy a gazda is indián. Időnként halkan odakúszik a szőnyegpadlón a lépcsőhöz, és meglesi az indián kutyát. (Sáros, havas időben csak simán olvassa a tappancsnyomokat a két szőnyeg között.)

sántagalamb
Lehetne indián név is. Nem az, bár nyilván megérint a dolog, hogy az egyetlen vadgalamb, aki idejár a cinkék, verebek és a csúszka mellé csipegetni, sánta. Nem tűnt fel rögtön, csak az a furcsa táncoló mozgás, ahogy a kihullott napraforgómagokat csipegeti. Furcsa hullámmozgásban. És ahogy tovább néztem, feltűnt, nem táncol, hanem sánta. (A röptén vagy a nyírfaágon ülve ez nem tűnt fel.)

elsőhó1
Éjszaka látom, ahogy jövök haza. A sötét havat a kertben, ahogy világít az éjszakában. El tudom képzelni, milyen lehet, lesz majd nappal. Nem rossz, gondolom. Ez a kezdet. Tabula rasa a kissé fagyos sötétben. Tiszta és új lap, ennyit remélek az évtől, nem tűnik kevésnek.

fagyosszent
Háromnapi szilveszterezős falusi vendégeskedés után hazajutok a Hegyre. Kihűlt minden, hiába gyújtott be öreg barátom, Fehér Sólyom minden nap. Így is jégverem, bár nem merem megmondani neki. Egy nap alatt 11 fokra sikerült felküzdeni a hőmérsékletet, lent, a kemence mellett. A fölső szinten, a hálófülkében még az ágytakarót is magamra húztam, és majdnem a norvég panelt is becsábítottam az ágyba. Tavaly tavasz elején volt ilyen hideg, amikor beköltöztem, és azt hittem, soha többet nem lesz ilyen. A kemencepatkán ülök, az ujjaim lefagynak gépelés közben, az orromat forró kávégőzben olvasztgatom. Az ablakon túl minden havas, iszonyatosan hideg van. Eszembe jut az öreg Ülő Bika, aki megmaradt törzsével a kanadai téllel küzdött. Azt hittem magamról én is, bírni fogom, bírom a hideget, de talán mégis mediterrán alkat vagyok, egy délről elszármazott fagyosszent.

WWL

elsőhó2
Az ablakkal szemben ülök a konyhában, nem tudok elmozdulni, reggel óta hull a hó. Először csak szállingózik valami, majd reményeimnek megfelelően nagyobb pelyhekben és sűrűbben kezd el esni. Az első hó, amit itt élek meg a hegyi házban. Teljesen olyan, mintha üdülnék, csak ideig-óráig lehetnék itt, ezért nem merek mozdulni, hogy kiélvezzem a látvány minden pillanatát. Ami ugyanaz, hópelyhek kavarognak egy ismerős díszletben. De minden más lesz mégis. A hópelyhek szabályos dervistáncát a szél időnként megbolygatja kicsit.

 holdmagány
Átmegyek az úton a házam előtt, felkapaszkodok a bokrok ágait elkapva a dombra, és máris egy földöntúli tájon találom magam. Mindig ugyanarra megyünk nagyjából, a Mária-kegyhely felé az agostyáni tojásgurítónál, végig a dombokon. Düledező présházak és elhanyagolt kertek látványa tovább erősíti bennem a jóleső elhagyatottság-érzést. Mintha a Holdon sétálnék a Kutyával, csak a vadak vannak jelen körülöttünk, hol látjuk őket, hol csak a nyomaikat. Soha, sehol egy ember. Lassan már teljesen a sajátomnak tekintem az alkonyati tájat, magányterületnek, és fel vagyok háborodva, mikor újév napján emberek jönnek velem szembe, aztán megnyugszom, csak a pincelátogatók jöttek ki járni egyet, lassabban hasson a szer.

telefonidő
Az új butatelefonomban kevés név van, nem sikerült még átvarázsolni a névjegyeket a régiből, átkonvertálni. Viszont a kevés között is van jó pár olyan szám, ami már nem aktuális. Nincs erőm kitörölni, mert úgy gondolom, legalább akkor eszembe jutnak a számok egykori hordozói, amikor mást keresek a telefonban. (Borbély Szilárddal is így voltam a régi telefonomban, a mai napig benne van a száma.)

sáridő
Kész Krasznahorkai-Tarr fíling az időjárás. Először az olvadt hó, épp olyan, mint amikor ideköltöztem egy éve. Aztán a hirtelen tavaszi meleg szél, kicsit felszárította a sarat, és most este újra a szitáló eső. Sár, fű, sár, sár. Az utóbbi napokban rengetegen elcsúsztak nálam, előttem, nagyon veszélyes időszak, én is szánkóztam kicsit papucsban madáretetés vagy éthordó be- és kivitel közben. De. Nem lett baj, óvatos voltam, kicsit meghúzódtak a csípőprotézis környéki inak, de megtartottak. Valószínűleg karanténtáblát kéne kiraknom, ne essenek többen áldozatul a sáros domboldalnak a hegyi házacska előtt.

Fénykép0045

esztétika
Már megint a Kutya, de hát vele élek, kit figyeljek? Ha fent, a felső szinte éjjel filmet nézek vagy olvasok (fényt gyújtok), nagy sóhajtások mellett hangos körömkopogással levonul a kemence elé, ahol nem tud aludni, kemény neki a háncsszőnyeg. Az előbb kezdtem el Európa Kiadót hallgatni, hangosan, mire rám nézett, hogy felmehet-e az emeletre, mert ez neki sok(k). Ilyen későn. Kifinomult ízlése van, csak Jenő, János, Bence meg ne tudja, bár biztosan a hangerő a probléma… Arra is rájöttem, miért fekszik fent a lépcső előtt. Nem a kilátás, nem a felszálló meleg, nem a kémény közelsége miatt. Egyszerűen éppen alatta van a kemence, és olyan, mintha padlófűtés menne a puha szőnyeg alatt. Amikor hallja, hogy tovább megy a buli, visszajön, épp a Helló Bébit nyomják a fiúk. A Popzenét meg már az ölemben tölti.

faszállítás
Ettől mindig nagyon féltem. Attól a fajtájától, amelyik a derekat jobban tönkrevágja. Már boldogult ifjú koromban is így volt. Örökölt gerincproblémák, amivel majdnem mindent óvatosan kellett csinálni. Most, hogy a tüzelőm elfogyóban, villámgyorsan berendelek egy kocsinyit, amíg nem esik a hó vagy amíg nem jön az enyhülés, a sár. Egyedül akarok nekiugrani, két protézisem támogatását remélve. Ám Hegyi Barátaim egy óvatlan pillanatban bejelentik, hogy akkor reggel itt lesznek nálam. És ha nem így történik, bizonyára elhordogatom egyedül is a fát, háromszor annyi ideig. És a derékbeállás is garantált lett volna. És ha nem tudtam volna mindet behordani, még rosszabb lenne a helyzet, reggelre leesett a hó.

hófilm
A behavazott örökzöldeket a madarak mozgatják, és havaznak tovább, mintha nem tudna elállni. A Kutya meg fekete tusfoltként száguldozik a fehér papíron.

42a2bd59cb852e4973577ee46a898311

áldozathozatal
Meghozta áldozatát az aranyhal, akiről már írtam korábban, a törött farkú, az öngyilkossággal próbálkozó. Miután megmentettem, és életben is maradt, azt kértem tőle, hogy éljen. Élt, élni segített. Törött farokkal, térd és csípőprotézisekkel kiegészülve, mindegy. Megvárta, míg megerősödöm, és élni akarok. Aztán bemutatta áldozatát. Pontosabban meghozta, immár szabályosan, ahogy kell. Néhány napos agónia után felfeküdt a víz színére. Az akváriumot meghagyom az emlékének, hogy ne felejtsem el, amit tanított. A halálával is. Az életről.

klasszikus
Nézem egy klasszikus regény mai feldolgozását amerikai sorozatban. A klasszikus jelenetben, mikor a főhős elesik a csatában és nézi az eget, és megért valamit, valami többet annál, hogy meg fog halni, néhány pillanatra igazi költővé válik, a regényben is az egyik csúcspont, itt is. Mindezt árnyalja az a vágókép, ami a csatamező felett keringő dögevő madarakat akarná ábrázolni, de azok valójában hatalmas szárnyú vízimadarak, gémek. Valahogy így is jelezve, ilyen a klasszikusok feldolgozása manapság.

fátyolka
Mintha napközben a kifakult pampafű fölött táncoltak volna. Mintha a fiatal, csupasz nyírfa előtt. Ablakból néztem őket többször, ott voltak, jeleztek, itt vagyunk. Mert értelmetlennek tűnt, hogy itt vannak január utolsó napján. Aztán este egy gyönyörű példány odaszállt az ablaküvegre. Kimentem megnézni, elemlámpával, tényleg fátyolka-e. Az volt. És olyan jó kedvem kerekedett, hogy. Csak nézem, ahogy az órák telnek, egyre gyűlnek…