Poszeidipposz[1] epigrammái
Beköszöntő
Bakkhosz nedvét ontsd, kekropsz kupa, folyjon az óbor!
Hadd pezsdüljön föl végre vidám lakománk!
Hallgass el, Zénón, te tudós hattyú, s te, Kleanthész,
csak keserédes Erószt zengje dicsérve dalunk!
(5, 134)
Philainisz
Engem nem versz át, ne zokogj, csalafinta Philainisz!
Elhiszem én: nem kell más, csakis engem akarsz.
Persze, csak addig, míg mellettem fekszel az ágyban.
Holnap más dugaszol, holnap az ő pöcse kell!
(5, 186)
Eiréné szépsége
Fénylő Eirénét látták meg a tünde Erószok,
Küprisz arany termét hagyta el épp a csodás.
Fejtől lábig zsenge virág! Márványos a teste,
mint a szobor! Szűz báj árad a tagjaiból.
Ó, hány nyílvesszőt lőttek ki a férfiszivekbe
rózsaszinű íjuk húrja amíg kifeszült!
(5, 194)
Adomány
Plangón adja vörös korbácsát és sima szíját,
lóversenyt védő isten, e szent adományt!
Mert a parázna Philainiszt meglovagolta keményen,
bárha nyerítettek bőszen az éji lovak,
tedd, hogy, jó Küprisz, pompás dicsfénye ne szűnjön,
s lankasztó feledés kínja ne érje el őt!
(5, 202)
Szerelem első pillantásra
Paphoszi Küprisz, a partjaidon meglátta Kleandrosz
Níkót, míg úszott szelve a kék habokat,
és fellobbant benne a vágy: a vizes gyönyörűség
izzó szikrákkal szórta be gyenge szivét.
És zátonyra futott a fiú, de a szárazföldön, a lány meg
épphogy a vad vízből végre partra került.
Kölcsönös, íme a vágy. Amiért esdett a fiú, azt
most Küprisz tényleg partra vetette elé.
(5, 209)
Szerelmem természete
Könnyek, játszadozások, mért hoztok buja tűzbe,
Küprisz lángjai közt lépegetek, minek új?
Nem hagy el engem a vágy. De a nem szűnő szerelemben
mindig más-más kínt szül nekem Aphrodité.
(5, 211)
Kérés
Hogyha netán Püthiát más dugja, nem is zavarom, ha
társtalanul fekszik, hívd, az egekre, elő!
Mondd ki a jelszót: Itt jön részeg tolvaj, a rabló,
ám vezetője a víg és csupa tűz szerelem!
(5, 213)
A kútba esett hároméves kölyök
Arkhianaxot a néma tükörkép tünde varázsa
megbűvölte, s a mély kútba esett a kölyök.
Anyja kihúzta a víz felpuffasztotta fiúcskát,
és tűnődött, hogy él-e a gyermeke még.
Nem szennyezte halállal a nimfák szűzi lakát be,
anyja ölén alszik szenderedőn-szuszogón.
(7, 170)
A halott monológja
Matrózok, mért ástok el engem a víz közelében?
Egy zátonyra futott távoli sírba való.
Borzadozom, ha a tenger hullámzik közelemben!
Níkétász vagyok és van szivetek, tudom én.
(7, 267)
Jótanácsok életre-halálra
Mondd, milyen élet a jó? Az agórán csak civakodnak,
folyton a nyűg meg a baj, otthon a gond meg a kín,
izzadhatsz a mezőkön, a tengeren annyi veszély dúl,
külföldön rettegsz, hogy kirabolnak, az is
baj, ha szegény vagy. Megnősültél tán? Nyomor ér el!
Nem nősültél meg? Majd fölemészt a magány.
Gond, ha fiad-borjad van, még rosszabb, ha netán, nincs,
ifjan eszed nincsen, vénen erőt ne remélj,
két választásod van, hogy menekülj: ne szüless meg,
vagy ha netán élnél, halj meg, amint teheted.
(9, 359)
Csehy Zoltán fordításai
(A rovatot szerkeszti: Szűcs Balázs Péter)
[1] Poszeidipposz (Kr.e. 310 – Kr. e. 260 táján): görög epigrammaköltő, Pellából származott. Mindössze 17 versét ismerjük (némelyik szerzősége ráadásul kétes). Epigrammái a Görög Antológia c. gyűjteményben maradtak fenn.
Discussion about this post