Az alábbi három vers a könyvhéten megjelenő kötetemből: A Vak Reményből való. Ötven vers szerepel majd ebben az új kötetben, a Tiltott nyelv c. kötet megjelenése óta írott darabok. Tekinthetjük a kötetet az életmű lezárásának, tanúságtételnek, történelmi dokumentumnak, szenvedélyes vallomásnak. Ötven vers szerepel az új kötetben, az életművem csaknem minden versét felvonultató gyűjteményes kiadvány élén.

Takács Zsuzsa

Olvas az üldözött
 
Ahogyan odaálmodod magad az előző
helyre, és a villamos zajára azt hiszed,
vonatod zakatol tovább a menekültekkel
teli szerelvényen. Velük utazol
tehát a sötétbe futó szerelvényen.
A melletted tornyosuló szikla megmozdul
hirtelen: fekete szeme pásztáz.
Olvas az üldözött vad gondolataidban.
 
Pohár
 
Ha volna mód a felejtésre, volna
fátyolt borítanunk mire. A keserű
ital a karimáig ér. Betelt a pohár.
Idd ki, szólunk komoran magunknak.
Gyötrő szomjúságot érzünk a kehelyre.
 
Szólni csak
 
De hiszen ismerem a folytatást!
Lépésről lépésre miért kellene
követnem a fejleményeket?
Szólni csak önmagam ellen.

(A rovatot szerkeszti: Szűcs Balázs Péter)