AMERIKÁS GYEREKVERSEK
LESI ZOLTÁN GYEREKVERSEI

Röviden a gyerekversek elé

Éltem Sarkadon, Szegeden, Budapesten, Bécsben és egy kicsit Teheránban is. Ez soknak tűnik, pedig inkább belakni szeretem a helyeket, ismeretlen országokba ritkán utazom. Az anyám és a nagymamám tettek mesefogyasztóvá, aki a Nők Lapját csak a gyerekrovata miatt vásárolta. Weöres Sándor verseiből addig kértem repetát, amíg kívülről fújtam őket. Persze ez olyan generációs dolog lehet, mint az Antall József halála miatt megszakított kacsamesék. Ma a fiamnak ugyanabból a Tapsi Hapsi-könyvből olvasok, amit a mamám a gyulai buszpályaudvaron vett. Talán kicsit retrónak hat ez is, mint a diavetítés, mégis Barni örömmel hallgatja ezeket a szövegeket és kijavít, ha hibázom.
Szegeden programtervező matematikus szakra jártam és OTDK dolgozatként Weöres Sándor szonettjeihez készítettem verselemző programot, miközben szinte a Somogyi és Egyetemi Könyvtárakban laktam és a Daphnis ketskéinek archaizáló verseit írtam. Nem nagyon bíztam magamban, de Veszelka és Szepesi Attila támogatott.
Nem jártam felolvasásokra, a kortársaimmal jobbára csak az első kötetem megjelenése után találkoztam személyesen, amikor már Budapesten laktam. A második könyvem, a Merül, versei szervesen kötődnek a nép- és műmesék világához. A mesében viszont nem az andalítót, hanem a bizarrt és a szürreálist látom, amelyben persze nem tilos a kedvesség. A gyerekversek írását halogattam, amíg Acsai Roland fel nem kért, hogy írjak az Indiáner rovatba néhány darabot. A versek szereplői a távoli Amerikában utaznak egymáshoz, vagy várják, hogy a másik megérkezzen hozzájuk.

lesi fotó 2

Amerika

Tudod, milyen az indián?
Átbújik a tű fokán,
nyilat lő, leterít egy óriást.
Hamuszín lován elvágtat,
persze nem kabátban.
Alatta a hullámzó tenger,
tudja, neki több nem kell.

Várja otthon gyerek-indián,
aki szabad, mint egy madár.
Röpteti a sárkány fiát,
kapuba rúgja a labdát.
Nyilat lő és eltalálja az almát,
majd fut, amíg a lába ér,
mint a madár, hazaér.

*

Tudod, milyen az eszkimó?
Fókát süt nyárson, mert enni jó.
Mesét mond vacsora után
a kicsiknek. Alszanak a kutyák,
a legkisebb a hüvelykujját
szopja. Álmában a halak
mind a hálóba ugranak.

A jégmezőn, mint egy bögre
madártejen, erős bőrbe
bújva száguld az eszkimó,
teli torokból ordít, halihó,
zsákjában visz egy kiló
gombszemű, tátogó halat,
kisüti és lesz finom falat.

*

Tegnap megjött a cowboy,
lassan járt, nem trappolt,
kezében egy coltot tartott,
aki megmoccan, annak vége.
Puff, lelövi, de aztán béke
van, és csend. Ígéri, jó lesz megint,
kalapját felteszi és kacsint.

lesi fotó három

(Az Indiánert Acsai Roland szerkeszti)