GYEREKSLAM – GYŐRFI KATÁVAL

Győrfi Kata (Bach Máté fotója)

(Bach Máté fotója)

A NÉGYÉVSZAKOS EMBER
– beszélgetés Győrfi Katával –

Acsai Roland: Milyen alkalomra készült ez a slamed?

Győrfi Kata: A tavalyi Aranykönyv díjátadójának gálaestjére kértek különböző slameket. Ez a szöveg a gyerekirodalom-kategória nyertesének bejelentése előtt hangzott el. A barátnőm gyerekének, Dobó-Sihalvy Dorkának, ajánlottam.

Az egyik beszélgetésen céloztál rá, hogy nem tetszenek bizonyos irányok, amiket a slampoetry mostanában vett, kifejtenéd, mik ezek?

Nem is az irányok, inkább valamifajta felhígulást érzékelek. Irányok talán abban az értelemben, hogy egyáltalán megfogalmazhatunk irányokat, és a keresgélésről, a kísérletezésről nem szól annyira. De persze mondom ezt úgy, hogy nekem a slam mindig is minden keretnek a feszegetéséről szólt, és mondom ezt úgy is, hogy egy ideje már nem járok slam-eseményekre. Szóval az is lehet, hogy valami varázslat történik közben, csak én nem tudok róla, vagy nem ismerem fel.

Mostanában inkább a költészet felé fordultál. Mi ennek az oka?

Nincs különösebb odafordulás. A kérdésed azzal magyarázom, hogy a slam hirtelen és széleskörű népszerűségben részesít, nyilván nagyobb kört futott a nevem a slam kapcsán. Szerintem vannak, akik azt is hiszik, hogy az volt előbb. De nekem ez valami tőlem függetlenen múlik. Most azt hiszem, csendesebb dolgok érdekelnek, lehet ez az oka.

El tudnál képzelni egy gyerekeknek szóló slampoetryt?

El tudom képzelni, hogy már van ilyen. Idén nyáron, Kapolcson volt egy meghívásos verseny, ahol én is elmondtam két szöveget. A (közönség)zsűriben pl. volt két-három tízéves körüli gyerek, akik együtt egy pontszámot adhattak. Hát ott aztán jöhettem a nagy csendjeimmel, a mély tragédiáimmal s az ismétléseimmel – olyan hármasokat s négyeseket kaptam, hogy porzott bele. Bárány Bence kutyás szövegét viszont nagyon élvezték. Ha mégse volna gyerekeknek szóló slam, akkor valaki szóljon nekik, hogy csináljanak. Na, az volna az igazi kihívás, a gyerekeknek nem elég egy-két orbánviktorozás, káromkodás, közéleti utalás, alkohollal, kábítószerrel, szexszel vagy szerelemmel kapcsolatos nagy igazság, mert szerencsére nem értik. Kíváncsi lennék, mi maradna egy-egy döntős szövegből, ha ezeket lehámoznánk. Az enyémekből nem sok.

Melyik a kedvenc évszakod, és miért?

Mostanában hallottam a négyévszakos ember megnevezést, ami nagyon jól hangzik. Rám ebből egyszerre vonatkozik minden, s egyszerre semmi. Az őszt azért szeretem, mert akkor tudok több olyan ruhadarabot felvenni, ami jobban áll: kiskabát, csukott cipőcske – az őszi ruháimnak valahogy jobb tartása van. És valahogy én is koncentráltabb vagyok. A (z otthoni) telet akkor szeretem, ha van egy nagyon vastag kabátom és egy nagyon meleg cipőm. De az egyedüllétet nehezebben bírom, és az emberek is jobban irritálnak. Érted. A tavasz egy köztes állapot, amit kifejezetten ki nem állhatok. Egyik tavasszal volt életem legnehezebb időszaka, aminek egy sűrített adagját minden évben újraélem. Azt is mondhatnám, hogy félek a tavasztól. A nyár az én évszakom. Össze-vissza mászkálhatok, a találkozás időszaka ez, amihez úgy öltözünk ünneplőbe, hogy nem veszünk túl sok mindent magunkra. Minden nyárnak megvannak az ún. tájékozódási pontjai, ahova el-ellátogatunk, de ezeken túl nincs semmi. Ez a semmi meg valami olyasmi, mintha nyugalommal szeretnél egy másik embert.

GYŐRFI KATA

Ez itt egy olyan világ

ahol minden
hasonlít kicsit mindenre…
Van itt mindenféle furcsa jelenség,
van fény, meleg, puha és finom,
van száraz, édes, levendula és szél.
Van kék, nagy, érdes és van mellbimbó.
Az a legmelegebb, a legpuhább és a legfinomabb.
Vannak fiúk és lányok,
vannak lekváros, csokoládés és sima fánkok,
vannak anyák és apák,
lesznek piros, gennyes ragyák,
kiskutyák és kiscicák
és mindig lesznek politikai egyet nem értések.
A hétfőre rímel a nyáron szétfő a tojás, ha sokáig hagyod.
Soráthajlik a teraszodon a szomszéd szép főleg a felebarátodé.
Ritmusa van szélnek, szinesztetizálnak a pittypangok a holdon.
Ez itt egy olyan világ, ahol minden
hasonlít kicsit mindenre.
Ha tetszik valami, biztos felvilágosít valaki,
hogy a rajzfilmek erőltették rád vagy meg akarod dugni.
Ha jól hangzik valami, biztos szól valaki,
hogy ez olcsó, népszerű, sikeres és nem elég okos, aternatív vagy underground.
Nem, az underground, nemcsak a 5, 6 és 7-es metró.
Ha valami szép, rá fogja mondani valaki,
hogy ez a természettől vagy az Istentől való,
ami lehet, hogy igaz, de ezt addigra úgyis elfelejted.
Ez itt egy olyan világ, ahol minden
hasonlít kicsit mindenre.
Figyelj oda a szavak csendjeire,
hogy a betük között miért bújkál a fehér.
A sorvégi hangsúly mindig földetér,
és a pont-pont után letér balra,
ahol a jobbkézszabály szerint,
lila dalra kél egy fura nyakkendő.
A hat verslábból egyik biztos elgáncsol,
az öt közül egy biztos beint,
a négyből az egyik sánta,
a harmadik a naplementébe táncol,
mert két lábon fogsz állni ezen a földön,
a didaktiluson és a spontándeuson,
és az egyik majd mindig a másik lábújjára lép.
Ez itt egy olyan világ,
ahol minden hasonlít kicsit mindenre.
Te akarsz lenni majd a legolyanabb,
legyen a te anyukád a legolyanabb,
legolyanabb a cumid, cipőd és a cuccod.
A házad, az országod és az atombombád,
a te sikereid nyomják a legtöbb tonnát
legolyanabb nemzeted népszerűségének latjában,
te küld el a legolyanabbúl az anyjába,
aki nem értékeli a legolyanabb tehetséged.
A te világod legyen a legolyanabb,
ahol minden hasonlít kicsit mindenre.
El fogod felejteni az első kérdéseid,
el fogsz felejteni beszélni, írni és olvasni,
járni, ordítani, kapaszkodni és orra esni.
El fogsz felejteni sírni, bátornak lenni
és hurkás, nyálas, szaros, kopasz, cukinak maradni.
El fogsz felejteni biciklizni,
a kanalat hozzávágni, ha nem ízlik,
a vállára hányni a szakácsnak,
ha eltalálja az ízek tökéletes harmóniáját.
És bármilyen meglepő a sok felejtés ellenére,
el fogsz felejteni rácsodálkozni és meglepődni.
De ne izgulj, mert ez itt egy olyan világ, ahol minden
hasonlít kicsit mindenre.
És biztosan találsz valamit,
ami hasonlít fényre, ami meleg, puha és finom,
ami száraz, édes, levendula és szél.
Ami kék, nagy, érdes és ami hasonlít a mellbimbóra.
A legmelegebbre, a legpuhábbra és a legfinomabbra.
Találsz valamiket, amik olyanok,
mint a fiúk és a lányok,
lekváros, csokoládés és sima fánk-hasonlóságok,
Találsz valakiket, akik olyanok,
mint az anyák és az apák,
és valami biztos hasonlít a piros, gennyes ragyákra is,
biztos lesznek nagykutyák és dögös macák.
És ne haraudj, de mindig lesznek zsarnokságok, háborúk, hatalmi harcok és politikai viták.

(Az Indiánert Acsai Roland szerkeszti)