Faustyna nővér Nick Cave koncertjén

Köszönet Triznya Péternek, aki nem hagyta…

Vannak embernek látszó lények, akik jól öregszenek meg. Nick Cave is ilyen, vadság, másság, tudatosság és hatalmas élettapasztalat. Ha eljön az idő, visszakéri a szárnyait, és elrepül. Ígéri. Visz magával egy egész arénányi közönséget, akik boldogan szállnak vele.
 
Egész nap egyetlen számot hallgatok, újra és újra. Aztán el is játssza a koncert vége felé. Közben lemászik speciális kifutójáról, és mélyen behatol a közönség közé. Ott énekel és ritmusra tapsoltatja közönségét. Ad, kap. Egyszerű energia-megmaradás reláció egy varázslat elvégzéséhez.

Furcsa, hogy nem hisz az angyalokban, ahogy énekli. Pedig ő maga is az. A sötétséget kutatva a fényt keresi, mint oly sokan. Csak az ő munkássága jól látható és hallható. Sötéten ragyog.

És az ominózus dal Faustyna nővér értelmezésében-átköltésében (a színpadról leesett lánynak szeretettel):

SÍRÓS DAL
(The Weeping Song)
 
Menj csak fiam, evezz a folyón le,
nézd meg a síró asszonyokat,
aztán menj el a hegyekbe,
ahol a férfiak sírnak.
 
De apám, miért sír itt minden asszony?
Siratják a férjeiket.
És miért sírnak a férfiak a hegyekben?
Az asszonyaik sírására így felelnek.
 
Ez most egy ilyen sírós dal,
ahol a könnyünk hullik csak,
a férfiak és a nők már rég alszanak.
Ez most egy sírós dal,
nem sokáig tart majd.
 
Apám, apám, és a gyerekek miért sírnak?
Inkább csak sírdogálás az, fiam.
Miért pityeregnek akkor, apám?
Mert az igazi sírás-rívás még hátra van.
 
Ez most egy ilyen sírós dal,
ahol a könnyünk hullik csak,
a gyerekek mélyen alszanak.
Ez most egy sírós dal,
nem sokáig tart majd.
 
Jól látom, apám, nedvesség fénylik az arcodon?
Csak nem megbántottalak valamivel?
Ne haragudj, apám, bocsáss meg nekem,
nem vettem észre, hogy könnyezel.
 
Ez most egy ilyen sírós dal,
ahol a könnyünk magától hullik csak,
míg álomba énekeljük magunkat.
Ez most egy ilyen sírós dal,
nem sokáig tart majd.
Sokáig nem tarthat.