Képi lélegeztetés (13)
(Ady 100)
a villogó kurzort nem ismerte az írógépet is elhagyta már csak kézzel írt mindent az érintéstől is bevérzett már nem kaphatott csak szűrt választott vért mikor tanult kiúttalansággal kérdezett rá tőle miért épp a költőn keresztül szűri le a végső tanulságokat nem mondta hogy utolsó csak hogy végső osztott szorzott nem oszt nem szoroz hogy ott van-e utak nincsenek csak kiutak a kiutak foglya a test vándorol nem a lélek mint falvak esőzéskor megindult temetője a fiúság vására az ünnep ki a vásár komédiása ha csak nem az isten nincs idő hogy a falak közössé átmelegedjenek mert mindenestől fogva huszonegyedik századi ember vagyok és a huszonegyedik században a papoknak nem fognak hinni csak a költőknek nem kérdezett rá józan egyfeleségű apja árnyékszemélyiségére hogy akkor az legtermékenyebben gyermektelen csak érezte magába átörökítve amint tehetősen létlenkedik akár élettartama csak várható marad mindenestől fogva az eleitől fogva helyett mindenestől apja csak beteg volt már a huszonegyedik században az örökkévalóság is csak emberemlékezet az ablak meg mindig hideg átlátszó szándékára a világot tapasztotta látható jelnek madarai nehogy nekirepüljenek látja már ennyi a test átlátszó madarai melegednek a lélek megindult temetője ott van-e tapasztott madarai hogy nekirepüljenek az ötös kromoszóma karja tört el ennél mélyebben nem törhet el ember mint az örökítő anyagban a professzor csak 5q mínusznak becézte aztán akiket még maga mellé vett segítségnek a betegség hogy ott legyen a leukémia leütéssel nem kioltható villogó kurzora már csak cédáknak hívta szűrt választott férfibeszéddel a pár céda hozta hogy érintésre is bevérzett és adyt igézett a vér salakos elemének milyen kár hogy nem szifiliszes vagyok már rég meggyógyítottál volna és adyt is jobban érteném megvan minden kornak a nagy gyógyíthatatlanja akit egy következő század meggyógyított volna egy másik halálnemig eltántorogtatva az ösztön a testből tanult kiúttalanság a kiutak csak a kiutak ön azonosak nem oszt nem poroz az ünnep komédiása az idő a gyásza látható szándékára tapasztott átlátszó jellel apja határidőnaplójában anyja a lemondott úti célokat nem húzta át egyszerűen átírta a számokat november 22 érmindszent fehérvérsejt 1,77 vörösvértest 2,33 vérlemezke 9 hemoglobin 77 este láz két egység vér a novemberi táj vérképe az igazi haldoklás egyasszonyos történetközös nem oszt nem szoroz hogy van-e csak ösztönné tapadjon ha temetője a fiúság megindul a falak felé az időben ha akarják lélegeztető gépre tesszük de csak a haldoklását hosszabbítjuk meg vele ady halála napja előtt pár órával halt meg a dátumokat nem húzta át egyszerűen csak átírta nem voltak elég elszántak mindenestől csak eleitől fogva a temetésén rengeteg palástos pap de csak az árnyékhoz hanyatló isten volt szűrt választott végakarat a kívánság utolsó a vég akarat osztott szorzott nem oszt nem szoroz hogy ott van-e utak nincsenek csak kiutak a kiutak foglya a test vándorol nem a lélek mint falvak esőzéskor megindult temetője a fiúság vására az ünnep ki a vásár komédiása ha csak nem az isten nincs idő hogy a falak közössé átmelegedjenek az ablak meg mindig hideg átlátszó szándékára a világot tapasztotta látható jelnek madarai nehogy nekirepüljenek látja már ennyi a test átlátszó madarai melegednek a lélek megindult temetője ott van-e tapasztott madarai hogy nekirepüljenek az ösztön a testből tanult kiúttalanság a kiutak csak a kiutak ön azonosak nem oszt nem poroz az ünnep komédiása az idő a gyásza látható szándékára tapasztott átlátszó jellel közös nem oszt nem szoroz hogy van-e csak ösztönné tapadjon ha a fiúság megindul a falak felé az időben mínuszból a közös istent hogy átmelegítse a vér hiányzó alakos elemének
Hegedűs Gyöngyi
