2022. július 6. szerda
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

A nagy magyar balhé

2017-04-02
itt: Irodalom
Kezdőlap Irodalom

Kondor Vilmos: Szélhámos Budapest

 
A Szélhámos Budapest olvasása közben a legtöbben valószínűleg nem a szöveg működésmódjának, apró trükkjeinek nyomon követésével vannak elfoglalva, holott Gordon Zsigmond legújabb kalandjának (bár nem pontos ez a kifejezés, hiszen a legkorábban keletkezett mű, a Budapest noir előzményével van dolgunk) elbeszélői „szélhámosságai” minden eddiginél érzékletesebben mutatják meg, mitől letehetetlenek Kondor Vilmos könyvei. A szerzőtől megszokhattuk, hogy történetei – nem számítva a klasszisokkal gyengébbre sikeredett koronaőr-regényeket – magukkal sodorják befogadójukat, aki hamar azon veheti észre magát, hogy az elalvás előtti könnyed krimiolvasás hajnalig tartó virrasztásba fordul, amikor Gordon Budapestjén jár. A Szélhámos Budapest ebben a tekintetben a korábbi Kondor-könyveken is túltesz, az éjszakai krimimaratonok kellemes veszélyét pedig tovább növeli, hogy ez eddig a szerző leghosszabb (több mint 600 oldalas) regénye.
Visszatérve az elbeszélés „szélhámosságaira”: a regény narrátora oldalról oldalra, bekezdésről bekezdésre hasonló cselekkel él, mint az 1930-ban játszódó történet középpontjában álló – és természetesen kedvenc bűnügyi újságírónk által leleplezni kívánt – nemzetközi csalóbanda. Ahogy a hírhedt amerikai svindler, a budapesti „vendégjátékra” érkező Strosnider és csapata, úgy a narrátor is egy továbbfejlesztett „itt a piros, hol a piros” játékot játszik a külső szemlélővel, aki csak akkor jön rá, hogy végig az orránál fogva vezették, amikor már lezajlottak a lényegi események. Strosniderék elhitetik a kiválasztott palimadarakkal, hogy minden, amit látnak, valóságos: az elhagyatott belvárosi üzlethelyiségekben berendezett alkusz- vagy fogadóirodák, az azokat benépesítő – kispályás színészek és nagypályás csalók által alakított – emberek, sorsok, személyes történetek. A trükk lényege, hogy a rázúduló információtömeg elaltassa az áldozat gyanakvását, és ne vegye észre, hogy minden, ami körülveszi, az ő megtévesztése és megkopasztása végett jött létre. Kondor is hasonló játékot űz olvasójával: az elbeszélésbe szinte mindig tökéletes természetességgel beékelődő – valójában az elbeszélés lényegét adó – hangulatfestő gondolatfutamok, amelyek hol hosszabb, hol rövidebb történelmi, sajtó-, irodalom-, társadalomtörténeti (és még hosszan folytathatnánk a sort) adalékokkal gazdagítják ismereteinket, fokozatosan megalkotják a harmincas évek Budapestjének illúzióját. A megvesztegetően részletes és hiteles város- és korrajznak köszönhetően pedig az ember könnyen átsiklik az olyan részletek felett is, amelyek máskülönben talán zavarnák az olvasói élményt (Kondornál ilyenek a helyenként a képzavarig túlhajtott hasonlatok, vagy az olykor egyáltalán nem csattanó poénok). Nagy hagyományokkal rendelkező, és természetesen nemcsak a krimi műfajában használt prózapoétikai eljárás ez, amelynek alapvető feltétele, hogy a befogadó érdekelt legyen abban, hogy átadja magát az elbeszélő cselvetéseinek. Úgy tűnik, Kondor egyre inkább ráérez a módszer jelentőségére, ennek következtében pedig az új regény cselekménye nem próbál meg túllépni azokon a kereteken, amelyek között a szerző otthonosan mozog. A hangsúly pedig a sztori egyediségéről finoman az ábrázolás mikéntjére került át.
Továbbra sem tudjuk, hogy kicsoda Kondor Vilmos, annyi viszont megállapítható róla, hogy lenyűgözően aprólékos történelmi ismeretei elsősorban a Horthy-korszak Magyarországának irodalmi ábrázolására teszik őt alkalmassá – ez leginkább az 1945 előtt (Budapest noir, Bűnös Budapest, A budapesti kém) és után (Budapest romokban, Budapest novemberben) játszódó Gordon-regények közötti színvonalbeli különbségen mérhető le. A Szélhámos Budapest eseményei a Horthy-korszak kellős közepén zajlanak: Bethlen István miniszterelnökségének vége felé járunk, a világ még nem heverte ki a nagy gazdasági világválság sebeit, de a polgári kultúra (vagy legalábbis annak illúziója) még nem veszett ki a nagyvárosok életéből – ugyanakkor számos mozzanat utal a küszöbön álló társadalmi-politikai katasztrófasorozatra. Ennek egyik legbiztosabb jele éppen Gordon szakmájában, az újságírásban, a sajtó korabeli helyzetében nyilvánul meg. Az Egyesült Államokból tíz év után hazatérő, harmincéves zsurnaliszta időről időre rácsodálkozik a sajtószabadság magyarországi korlátaira. Míg korábbi, philadelphiai munkahelyén ahhoz szokott hozzá, hogy egyetlen jó cikk sem kerül a süllyesztőbe pusztán politikai vagy taktikai megfontolásokból (ahogy egy helyütt mondja, Amerikában egy fontos sztorit feldolgozó riport előtt két lehetőség áll: vagy megjelenik, vagy megjelenik), addig otthonában a hatalmi játszmáknak, és az azokkal összefüggő kiadói érdekeknek végletesen kiszolgáltatott újságírók egyre szűkösebb mozgástérrel rendelkeznek. És bár ezúttal nem találkozunk valóban létezett politikai szereplőkkel a kötet lapjain, a később történtek ismeretében kijelenthetjük, a Szélhámos Budapest a közéleti szabadság fokozatos – természetesen nem ekkor kezdődő, és sajnos az ország legújabb kori történetében nem egyedülálló – felszámolásának nagyon is jellegzetes pillanatát ragadja meg. Holott Gordon nem is közéleti cikkeket ír, az ő munkája kizárólag a bűnügyi hírekre korlátozódik: érdekes belegondolni, hova süllyedt napjainkra az efféle újságírás színvonala, respektusa, és mindenekelőtt a funkciója. A tévéhíradókban, bulvárlapokban és -portálokon egymást követő, nagy tömegben ránk ömlesztett krimihírek ma sokkal inkább a nyilvánosság felszámolásának, a lényegi problémák elfedésének, a lakosság figyelmének ellankasztásának eszközei – nem beszélve arról, hogy ezek a riportok az egyéni tragédiák iránti empátia helyett a horrorfilmek által kiváltotthoz hasonló érzések felébresztését célozzák. Nincsenek pontos ismereteim a harmincas évek bűnügyi újságírásáról, de Gordon figurájától távol áll minden efféle sekélyesség – már ha nem számítjuk eredendő léhaságát, ami a csinos fiatal színésznők iránti, egyébként nagyon szórakoztatóan bemutatott vonzalmában nyilvánul meg –, ami egyrészt növeli a szimpátiánkat a főhős felé, másrészt némi irigységet is kiválthat az egyre inkább devalválódó újságírói szakma művelőiben. A fiatal Gordon olyan, mint az amerikai filmek elhivatott zsurnalisztái: mindent feláldoz a nagy sztoriért, egy pitbull szívósságával hajtja az újabb és újabb nyomokat, a regény tempóját pedig mindvégig meghatározza ez a kitartó, megállíthatatlan előrenyomulás.
Nagy jelentősége van annak, hogy hősünk éppen az USA-ból érkezett haza egy évtizednyi emigrációt követően, hiszen éppen ennek köszönhetően van lépéselőnyben mindenki mással – köztük az egyre korruptabbá váló hatóságokkal – szemben. Tengerentúli tapasztalatainak hála tudja már az első gyanús jeltől kezdve, hogy a szimplának tűnő tabáni gyilkosság szálai, amelyek elindítják a történetet, sokkal messzebbre vezetnek, mégpedig egy jellemzően az USA-ban alkalmazott bűnténytípus magyarországi alkalmazásáig. Az „amerikaiság” így magán a cselekményen is meglátszik, hiszen az nagyjából ugyanúgy épül fel, mint George Roy Hill legendás 1973-as krimije, a Paul Newman és Robert Redford főszereplésével készült, szintén a harmincas években játszódó A nagy balhé. Ezzel persze nincs semmi gond, sőt érdemes is egymás után megnézni a filmet és elolvasni a könyvet, mert a nyilvánvaló hasonlóságoknál sokkal izgalmasabbak azok az eltérések, amelyek az amerikai és a magyar svindlik körülményei között mutatkoznak.
Nem tudom, hogy Kondor Vilmos tervez-e további Budapest-történeteket, hiszen nehéz lehet a váltás egy olyan jól eltalált figura után, mint amilyen Gordon Zsigmond – és akkor még nem is beszéltünk az olyan, szintén remekül megalkotott mellékszereplőkről, mint a fiatal színésznő Piri, vagy az első regényekben megismert Mór. De nem is gondolom, hogy szerzőnknek feltétlenül új irányokba kellene tájékozódnia: a Szélhámos Budapest alapján számomra úgy tűnik, Gordonban továbbra is rengeteg lehetőség van, így akár egy Poirot- vagy Miss Marple-szerű, végeérhetetlen és egyben megunhatatlan regénysorozatot is el tudnék neki képzelni. (Libri, Bp. 2016)

Reichert Gábor

MegosztásTweetMegosztás
Next Post

Megjelent az Új Forrás áprilisi száma

Discussion about this post

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (110)
  • Egyéb (20)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (57)
  • Irodalom (715)
    • Irodalom & Co. (37)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (103)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (35)
  • Lapszámok (55)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Tanulmány (1)
    • Tanulmány (1)
  • Zene (83)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Tanulmány
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

Pillanat, fekvő kutyával – André András verse

Pillanat, fekvő kutyával – André András verse

2022-07-04
Amerika – Paul Bowles verse (Kakuk Tamás fordításában)

Amerika – Paul Bowles verse (Kakuk Tamás fordításában)

2022-07-04
Egy tökéletes nap – Belényesi Pál novellája

Egy tökéletes nap – Belényesi Pál novellája

2022-07-02
Füstjelek / Leonard Cohen: Az új lépés – Balett-dráma egy felvonásban (részlet)

Füstjelek / Leonard Cohen: Az új lépés – Balett-dráma egy felvonásban (részlet)

2022-07-01
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése