2021. március 1. hétfő
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

A patikus nem alkot maradandót

2018-03-23
itt: Film
Kezdőlap Film

Elisa Esposito egy titkos katonai bázison takarít a hidegháború alatt. Néma. Egy mozi felett lakik, élete ismétlődő rítusaiban csupán a szomszédban lakó nyugdíjazott reklámgrafikus, Giles és a szintén takarító Zelda bizonyulnak bizalmas társaknak. Egy napon új, ismeretlen jövevény érkezik a katonai bázisra, Elisa élete pedig fenekestül felfordul.
A mexikói Guillermo del Toro a már sokat tárgyalt zsánerfilmes alkotók sorába tartozik: író-rendezőként pályája során eddig horror, fantasy és képregény feldolgozásokon dolgozott. A sminkmesterből rendezővé avanzsált alkotót, hiába választott magának eddig is közönségcsalogató műfajokat, A víz érintése című romantikus-fantasztikus filmje tette világhírűvé az elmúlt évben. A film többek között Arany Oroszlánt, három BAFTÁ-t, két Golden Globe-ot, és a tizenhárom jelölésből három Oscar-t nyert – ezzel fesztiválszereplések tekintetében, nemcsak mint del Toro eddigi munkái, de mint a világ összes többi tavalyi filmje, messze eredményesebbnek bizonyult. Mitől ilyen sikeres? Mit fogott meg del Toro, ami másnak nem sikerült? Valóban különleges film A víz érintése? Vagy a lobbitevékenységnek nagyobb megint a füstje? Nézzük.
Del Toro ebben a munkájában három zsánert dolgozott össze a papíron: a fantasyt, a krimit és a romantikus filmet. Ha lenne érvényes kimutatás a világpiac filmiparának műfajbeli megosztottságáról, abban szinte biztosak lehetnénk, hogy a top öt legfogyasztottabb műfaj között ott szerepelne a fenti három. Világos tehát: kéznél van a patikamérleg, a mester pedig nem rest méricskélni. Történetének főhőse néma Amélie: Jean-Pierre Jeunet örökéletű karakterét két csipetnyi izgalommal turbózza naprakésszé – bevándorlóvá és sérültté teszi a vásznon. Az alapmotívumokat azért megtartja, a szertartások, a filmek imádata, az impulzív mesebeli lakókörnyezet és különös barátság a szomszéd férfival a Jeunet által kikísérletezett recept szerint működik Elisa körül. Del Toro ezt a receptalapot keveri bele a hatvanas évek érett Hoover-korszakába, a már megannyiszor megfestett hidegháborút vezető konzervatív döntéshozók rettegéssel, belügyi nyomozásokkal átszőtt atmoszférájába. Megvan tehát az elvarázsolt indie-hősnő, a balítéletet lebegtető korszak, már csak a fantasztikus elem hiányzik, hogy a még fiatal és már nem fiatal, de nosztalgiázásra nyitott nézőket is megérinthesse a rendező: legyen az üldözés és a romantika tárgya egy elfeledett, mégis klasszikus horror misztikus alakja, egy humanoid vízi teremtmény (az 1954-es, A fekete lagúna szörnye című film címszereplője).
Patikamérleget használni természetesen nem bűn, nem csalás. Egy filmet hosszútávon a fesztiválszereplés (az alig egy évig tartó lobbitevékenység) önmagában még nem tehet maradandóvá – elég ránéznünk az elmúlt húsz év Oscar-díjas filmjeire, és belegondolni abba, hogy azoknak legalább hetven százalékát a kereskedelmi televíziók sem vetítik, mert ma már a kutya sem nézi meg csak azért a Farkasokkal táncolót, mert a kor kultúrpolitikai vonatkozásaiban, akkor és ott értékesebb filmnek látszott a többinél. A víz érintéséről levakarva a lobbi-alapot szolgáló politikai cukormázt, a bevándorló, kizsákmányolt női hősnőt, aki „másként” maga is nyitott a másságra, értelmetlennek tűnhet elemezni az alkotást, mégis azt mondhatjuk, a fent felsorolt „kimért” adalékok nélkül is izgalmas vonatkozási alap lehet a későbbiekben a zsánerfilm-irodalomnak ez a mű.
A víz érintésének érvénye a crossover-otthonosságban rejlik. A film nyitánya, habár tartalmaz olyan elidegenítő jeleneteket, mint a reggeli fürdés közben beiktatott mindennapi önkielégítés (amely akár Sam Mendes Amerikai szépségének hasonló, ott a kommilfó családapát elidegenítő, fürdős-maszturbálós jelenetéhez is hasonlíthatnánk), mégis a romantikus drámák érzéki-audiovizuális világában kerül ábrázolásra (harmonizáló, otthonos képsorok, zenék). A csavar a folytatásban mutatkozik: amikor vászonra kerül a rendező központi víziója, a sötét, baljós kutatólaboratóriumi kísérlet, és annak minden kegyetlensége, a romantikus film alapmotívuma, a film alatt folyamatosan ciripelő aláfestő zene akkor is kíséri a látottakat. Del Toro így a filmet egyszerre tudja a romantikában, a fantasyban, majd később, a szörny utáni hajsza során a krimiben is megtartani. Elisa szerelmi szála a „teremtménnyel” a saját medrében csordogálhat, hiszen a romantika a zene eszközeivel folyamatosan fenntartható, hiába akasztják meg a sötét, feszültségteli képsorok. A műfajok ilyen mértékű egymásba ágyazása tehát egy olyan alkotást eredményez, amely a fantasy- és a rom-drámanézőnek is elfogadható kompromisszum lehet – del Toro ilyen módon, a széles tömegeknek gyártott filmek rendezői között valóban a későbbiekben is említésre méltó patikusmesterré emelkedik.
A film, ezzel szemben a filmnyelv fent tárgyalt megformálásán kívül, a filmirodalom tükrében maximum is csak középszerű. A már említett, Sally Hawkinsra írt Elisa karaktere a Jeunet-előzmény nélkül érdektelen és egyoldalú. A film legnagyobb részében csupán eszköz, dühös tucat-tüntető az egyenlő bánásmódot követelők menetében, aki a szerelem beteljesedésének reményében küzd. Giles-t, a sokszor megírt, alkoholista, bukott művészt Richard Jenkins tölti meg élettel, sikerén az író-rendező kreatúrája nem sokat tud emelni. A „teremtmény” üres báb: habár a film második felében kiderül, hogy nem csupán a rendező rajongása miatt kell olyannyira hasonlítania egy ötvenes években rajzolt gumi-anzúgba bújt férfire, hanem erősen indokolja ezt az a bizonyos szerelmi szál is, az így megalkotott „szörny” a technológiai lehetőségekhez képest a legkevésbé lett félelmetes, varázslatos, idegen. Mindemellett a szereplőválasztás is kérdéseket vet föl: érteni véljük, hogy az elmúlt évtizedekben Hollywood kitermelt néhány teljestestes „gumimaszkban” otthonos színészt, ahogyan kitermelt állatmozgásban otthonos mozgásművészeket is (erről A négyzet című filmről szóló írásban írtunk), egy ilyen főszerepre azonban talán ildomosabb választás lehetett volna egy drámai alakításokban otthonosabb színész. (Ékes példa erre a Hobbit-filmek Smaug-sárkányát alakító Benedict Cumberbatch, aki dacára annak, hogy szakmája szerint nem „állatszínész” kiválóan oldotta meg a feladatot.) Doug Jones tehát hiába játszott már el megannyi gumiarcú szörnyet az elmúlt években, ebben a szerepben, habár szörnynek szörny, drámai-romantikus hősnek darabos, eszköztelen.
Del Toro hiába tűnik ügyes patikusnak, hiába kreál újhangú filmnyelvet, összességében nem alkot valóban maradandót. Jelenetei sekélyek, Giles és Elisa veszekedése, Zelda és a férje konfliktusa, a kutatók és a kémek közötti beszélgetések is sematikusak, a cselekmény előmozdításán kívül semmitmondóak. A néma lány musical-betéte, ebből a szempontból (is) egyenesen kínos. A rendező poros kártyákat rángat elő egy poros kalapból.
A víz érintése persze mindezek ellenére egy kellemes, szombat délutáni családi mozi, hiszen a rosszak megbűnhődnek, a jók egyenesbe jönnek és a szerelem mindent áthidal. De nem több. Az első követ pedig az vesse ránk, aki tíz év múlva is erre a filmre emlékszik majd a 2018-as alkotói évből.

(A víz érintése; rendezte: Guillermo del Toro; írta: Guillermo del Toro és Vanessa Taylor; főszereplők: Sally Hawkins, Michael Shannon, Richard Jenkins, Octavia Spencer, Michael Stuhlbarg, Doug Jones; fényképezte: Dan Laustsen; vágó: Sidney Wolinsky; látványtervező: Paul D. Austerberry; jelmeztervező: Luis Sequeira; zeneszerző: Alexandre Desplat)

Szabó Márton István

MegosztásTweetMegosztás
Next Post

Megjelent az Új Forrás áprilisi száma

Discussion about this post

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (101)
  • Egyéb (14)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (48)
  • Irodalom (597)
    • Irodalom & Co. (17)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (86)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (20)
  • Lapszámok (41)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Zene (77)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

Fehér Enikő: Fekete Izsák leköltözik vidékre

Fehér Enikő: Fekete Izsák leköltözik vidékre

2021-02-23
Forrásponton

Forráspont

2021-02-21
Füstjelek

Füstjelek

2021-02-20
Megjelent az Új Forrás februári száma

Megjelent az Új Forrás februári száma

2021-02-08
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése