A Túlsó Part hívása. Szemző Tibor hangképeiről

A fuvolaszakos zeneakadémistaként induló Szemző Tibor a kortárs komolyzenét játszó 180-as Csoport tagjaként kezdte pályáját. A későbbiekben már önállóan, illetve alkalmi társakkal valósította meg projektjeit. Szólókoncerteket adott vagy éppen a Gordiusi Čomo elnevezésű formációjával lépett fel a világ legkülönbözőbb pontjain, emellett alkalmazott zenéket szerzett filmes és színházi rendezők számára. Zeneszerzői, valamint filmrendezői tevékenységének kísérleti kompozíciói szinesztetikus, ugyanakkor szintetikus elegyei a különböző hangzó anyagok, illetve képi felületek egymástól távolinak tűnő, mégis egybenyitható érzéki tereinek, melyekben a verbalitás és a vizualitás majdnem minden esetben muzikális elemként van jelen.
A műfajok közti átjárhatóság határtalan lehetőségei – a beszélt szövegek zenei szólamként való használata (Tractatus ‑ emberi hangra, 1‑7 előadóra és 7 narrátorra) vagy a mozgóképek librettószerű montázstechnikája (Az élet vendége – Csoma-legendárium) – így egy organikus multimediális világ megalkotását teszik lehetővé. A befogadói horizont tágításában az említett zenei/képi megnyilvánulások mellett zajok, zörejek (a hétköznapi tárgyak sokszor instrumentumként funkcionálnak) és performatív gesztusok (a szerző performance-művészekkel, illetve az Új Modern Akrobatika együttessel dolgozott együtt) is közrejátszanak, melyek még inkább fokozzák a darabok összművészet jellegét. Szemző több szálon futó, szerteágazó életművének vezérfonala tehát egyfajta különutas, (neo)avantgárd attitűdhöz köthető, amely mégsem különül és szakad el a zeneszerzői hagyományoktól; a tradíció tisztelete és a kereső kísérletezés egyszerre határozza meg különleges munkásságát, melynek látszólagos, egységre törekvő következetessége egy tudatlan, kiszámíthatatlan folyamatban oldódik fel. Hisz alkotásainak poétikája pontosan az esetlegesség formuláiban, a véletlenszerűség komponensei által artikulálja magát és alakítja ki a művek sajátos karakterét.

Felvételei között és előadásainak repertoárján találkozhatunk zenei installációkkal, kamaradarabokkal, vonósnégyesekkel, nagyzenekari kompozíciókkal, sőt, operákkal és hangszer nélküli (8mm-es kamerára, rádiókra, lemezlejátszóra, tévére írt) szerzeményekkel is. A művek multimedialitása, műfaji sokszínűsége által számos stílusirányzat fut össze Szemző kreatív zenei laboratóriumában: a minimalista, repetitív kísér(l)etekhez a progresszív rock és a jazz elemei keverednek, miközben különböző tradicionális (főleg keleti) motívumok, archaikus alakzatok is felbukkannak. A szemzői fúzió mégsem eklektikus effektekben nyilvánul meg, hiszen a szerző filozofikus alkatából és irodalmi ihletettségéből fakadó intellektuális indíttatás (lsd. a Havliček-, Wittgenstein-, Ottlik-, Hamvas-szövegek intertextuális/interaudiális szólamait) a mozaikos zenei felületet metamorfikus, holisztikus világ-képpé szervezi, ami természetesen nem kötődik szorosan egyetlen elvszerű rendszerhez vagy racionalizáló irányzathoz sem. Ezek a gondolati „tripek” inkább egy kíváncsi, kísérletező szellem leképeződéseiként foghatók fel, akárcsak azok a „idősűrítmények”, melyek főleg Szemző saját filmjeinek képkockáin követhetők nyomon.

Ezekben a zenei hangképek és a filmes felvételek sajátos módon montírozódnak egymásra. A dokumentarista felvételek vágástechnikája, kameramozgása, dramaturgiája nem a szokványos eljárásokra épül; a rendező mozdulatlan kézi kamerával dolgozik, amely kizárólag állóképeket rögzít, utóbbiakhoz pedig nem tartozik forgatókönyv, tehát véletlen eseményeket állít a (fókuszálás nélküli) középpontba. Nincs se távolítás, se közelítés. Olyan érzete támadhat a nézőnek, mintha ez a filmes tekintet a puszta szemlélődés személytelen közvetítője lenne. (Itt mindenekelőtt az egzotikus tájakon forgatott Cuba, valamint A Túlpart című művekre gondolok.) A mozgóképek házi- vagy nyaralási videókra emlékeztető, amatőr gesztusai (a kézben ide-oda billenő, remegő kamera, kivilágosodó/elsötétülő keretezésű montázsok stb.) viszont egy személyes objektívet feltételeznek. De vajon milyen szándék húzódik a mindennapi történések archiválása mögött? Mit örökítenek meg ezek a jelenetek, és mi lehet az a metaforma, ami egymás után fűzi őket?

Az élet vendége című filmet a zeneszerző/rendező életművének esszenciális foglalataként is értelmezhetjük, hiszen ebben a hosszú hangképben sűrűsödnek össze a fentebb elemzett alkotói mozzanatok. Jelen esetben pedig a szerző alakja is szimbólum értékkel ruházódik fel. Korábbi felvételein is előfordult, hogy amolyan narrátorként, szövegmondóként ő maga is „jelen volt”, a Csoma-legendárium alcímet viselő filmben azonban a Vándor nevű elbeszélő (azaz Kőrösi Csoma Sándor) szerepében mintha saját esztétikai létmódja kapna alaktalan, mégis felismerhető és beazonosítható formát. Az Erdélyből származó világjáró kutató legendáktól övezett életútja kerül így párhuzamba az idegen tájakba vetődő szerző kalandjaival. A Sári László által jegyzett szövegkönyv a Csoma-mítosz népmeseszerű történeteiből, illetve a nyelvtudós naplóiból, s egyéb keleti bölcsességekből építi fel a szinopszis vázlatát, érdekes (bár Szemzőt ismerve korántsem meglepő) módon mégsem ez lesz a mű fő szervező elve. A rendező elmondása szerint először a többszólamú (nyugati és távol-keleti nyelveken megszólaló) narráció dramatizált szekvenciái és zenei kíséretei készültek el, és csak később lettek hozzájuk rendelve a Csoma által bejárt tájakon forgatott jelenetek, illetve a címszereplőhöz kötődő, a legendárium misztikus anekdotáit leképező, mozgó diafilm-részletek. A Himalája vonzáskörzetében elterülő, isteni vidék, illetve a szakrális helyszínek költői leképezése és zenei aláfestése kontemplatív aurát teremtenek a filmben, a parttalan mesék és polifonikus gondolatok egy valóságos tudat-folyamot indítanak el a befogadóban. A „Csoma-rejtély” varázslata a világba vetett embert belső utazásra hívja. Szemző poétikájához és alakjához pedig rendkívül közel áll ez a titokzatos kaland, melyben a véletlen fonja a vándorló lélek sorsfonalát, s vezeti őt messzi tájakon át, a túlpart felé…

                                                                                                          Papp Máté

 
Forrás: www.szemzo.hu, www.csomafilm.hu