2021. március 6. szombat
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

Akkor sem alszol, ha nem fityeg

Nyerges Gábor Ádám: Berendezkedés

2018-10-03
itt: Irodalom
Kezdőlap Irodalom

Nyerges Gábor Ádám új, Berendezkedés című verseskötetét leginkább a poétikai sokszínűség, ezáltal az eddigi életműtől eltérő, nem annyira kiaknázott beszédmódokkal való kísérletezés jellemzi. Az alanyiságtól és személyességtől távolodik, a közérzeti/képviseleti költészet felé közelít, de oda szándékosan nem ér el, hanem a kettő között lebeg, hogy minél több perspektívából tudjon választani, mert a végső cél valami olyannak az ábrázolása, ami egyszerre tartalmazza az alanyiságot, személyességet, közérzetiséget és objektivitást.
A Berendezkedésben érdekes megközelítési módja érhető tetten az elmúlt években reneszánszát élő közérzeti költészet beszéd- és szereplehetőségeinek. Már csak azért is feltűnő egy ilyen poétika megjelenése, mert Nyerges eléggé messziről indul, Az elfelejtett ünnep fülszövegében Nádasdy Ádám „a legszemélyesebb lírából való kötetként” jellemzi Nyerges verseit. Persze a személyesség és a közérzeti költészet nem feltétlenül zárják ki egymást, de a Berendezkedés egyre kevésbé személyes és egyre inkább nyit a szubjektum világán túli perspektíva alkalmazására, a személyesség szűkös köreiből való kitekintésre. Éppen ezért lehet vitatni a Kántor Péter fülszövegében leírtakat: a kötet szövegeiben a megszólaló nem „elsősorban magát figyeli”, hanem sokkal inkább a környezetét, illetve egyáltalán nem biztos, hogy megkonstruálódik egy „fiatal férfi”, egy „alanyi költő” hangja. A beszélő nem jelölődik meg olyan markánsan, mint a korábbi Nyerges-lírában, ehelyett gyakrabban oldódik fel, vegyül el a szemlélt világban.
Kántor Péter azon megállapítását is vitatnám, hogy a kötetben „mindent behálóz a szerelem”. A szerelem nem ennyire mérvadó már csak tematikai arányban sem, de igazán központinak sem mondható, mivel ha megjelenik, akkor is a berendezkedés, a megszokás folyamatának egy lehetséges megnyilvánulási módjaként tűnik fel, olyan dologként, amit egy másik valami mozgat (például a címadó versben). Tehát semmiképpen nem a szerelem az, ami ezt a valamit mozgatja, a szerelem csak annyiban lesz érdekes, amennyiben erről a valamiről többet enged megtudni. Arról nem is beszélve, hogy a szerelmi líra alaphelyzetei, toposzai és nyelve kifordítva, ironikusan vannak ábrázolva. Az A különösképpen nem szép lány mint roppant fregattvitorlát a két megálló közt felfogható a másik és az én kölcsönös kiszolgáltatottságára és függésére magánmitológiát építő újérzékenység paródiájaként. Ez a vers azt meséli el, hogy hogyan nem alakul ki közös történet a konvencionális szerelmi költészeti toposzokból amúgy is kilógó női alak (különösképpen nem szép lány orrfújása a villamoson) és a beszélő között. A Helyi nevezetességben pedig a nő szépségét leíró, az egész versen végigvonuló hasonlattól idegenül el a megszólaló.
A Berendezkedésben feltűnően sok az olyan szöveg, amelyben a megszólaló személyes, zártabb világán túlra irányul a figyelem. A perspektíva megnyílása általában a beszélő anonimitását, az egyes szám első személy elhagyását hozza magával. Az egyik legprovokatívabb ilyen gesztus a Közepesen hűvösben a kitekintést biztosító tükör szerepeltetése: „A szemben lévő lakás ablakában / a több irányból torzult, homorú / tükörkép egy nyitva hagyott ajtóból / valamennyire belátható, folyosóra / nyíló konyhát mutat, benne egy nőt / a képnek háttal, ahogy épp átmegy / a másik szobába.” A torzult tükör ugyanakkor el is bizonytalanítja a látványt, emlékszerűvé, töredezetté teszi, fenntartva annak a lehetőségét, hogy a szemlélődő váratlanul beleíródjon a képbe: „Egy férfi ül a gangon / aki talán te vagy.” Mindez jól jelzi azt a poétikai eljárást, mely a külső világ leírása felől, abban tükröződve jeleníti meg a szubjektumot, nem csak önnön világát elbeszélve, illetve abból beszélve. Az így létrejövő kétszólamúság a kötet fontos és izgalmas pontja lesz: párhuzamosan fut egy alanyi, önmagáról önmaga pozíciójából, és egy az ént is tartalmazó világról külső, nehezen behatárolható pozícióból beszélő verstechnika. Ez a megoldás változatosságot és komplexitást kínál fel, aminek köszönhetően a kötet ötvözni tudja a személyességet az objektív megfigyelésekkel, a szubjektum szólamait és az őt tartalmazó világot. Ennek egyik konkrét megnyilvánulása az egyes szám második személyű megszólítások használata egyes szám harmadik személyben írt szövegekben, ahol a te egyszerre lehet az én világába tartozó személy, vagy éppen maga az én (Semmi sem változott, Közepesen hűvös, Leginkább, Közelről nézve eltéveszted). Akad olyan vers is, amelyben, habár a beszélő és a szemlélődő személye jelölten elkülönül egymástól, mégis egyszerre vannak jelen egy térben, és ugyanarról a dologról beszélnek – azaz külső és belső nézőpont ugyanarra mutat rá. Az Ez egy kávéházban a lírai én írja le a kávéházban zajló történéseket, viszont e leírásba belekeveredik egy fényképész, akinek a képén pont ugyanazt a világot rögzíti, amit az én leírásából megismerünk: „Ez meg a fickó, aki most ismét fényképez, / ő maga persze kimarad a képből, / a jelenetből, közülünk és így a pillanatból is, / bármelyikből, amit most belőlünk teremt.” A fent említett alanyiság és az objektivitás itt helyeződik egymás mellé, itt láthatjuk egyszerre működni a kötet két beszédtechnikáját. A slusszpoén pedig az, hogy az elmúlást tekintve mindkettő ugyanarra a sorsa van ítélve: a beszélő én elhallgat, a fénykép megsemmisül. A nézőpontok elkülönítése tehát azért fontos, mert másféle poétikai lehetőségek tartoznak hozzájuk, és ezen lehetőségek variálása fontos tényezője a kötetnek. A szólamok váltakozása, a nézőpontok mozgatása miatt nem alakul ki egy olyan biztos pont, ahol a kötet hangja problémátlanul beazonosítható lenne. A szövegek megszólalási helyzete, módja gyakran változik, kevésbé kiszámítható, éppen ezért megfogja és szinten tartja az olvasó figyelmét. A Berendezkedés nem rabja saját konvencióinak, nem köti a következetesség, mert nem hoz létre merev elvárásokat önmagával szemben. Sokkal inkább alapul a játékon, a kísérletezésen, az el nem kötelezettségen. Több dolog is jól elfér egymás mellett: belső, külső és kevert nézőpont, alanyi és objektív költészet, mondatvers és töredékes szerkesztés, személyes és közérzeti hangoltság.
A közérzeti költészet jegyeit, poétikai elemeit a kötet több szövege is mozgósítja. Óvatosabban és pontosabban fogalmazva: a versekbe keveredik valami, ami a közérzetiséggel, képviseletiséggel rokonítható. A Berendezkedés egyes szövegei törekednek arra, hogy egy közösségről tegyenek állításokat, hogy nyissanak egy közösségre érvényes beszédmód felé. Ez szorosan összefügg a kitekintés gesztusával, a szubjektív és az objektív nézőpontok felváltott vagy egyidejű alkalmazásával. Leginkább a Ki tudja milyen arányban, A következő percekben érkezők, Talán eleve, belekódolt törékenységgel, Egy együttérző hangsúly eltökélt szándékával és A meg nem érkezők című darabokban lelhető fel efféle megszólalási mód. Ezekben a szövegekben az a közös, hogy egész expliciten beszélnek a „magyar néplélekről szóló” mítoszokról és legendákról, a „minden mindegy és menthetetlen” életérzésről. Egy már eleve eldőlt jövőről, mindig ugyanabban a mában rekedtségről, párbeszédképtelen, történetét feltárni nem tudó múltról. Amikor az Egy együttérző hangsúly eltökélt szándékával című versben az országban utolsóként ott maradókat a romlás okáról és következményeiről kérdezik, azok csak azzal a közhellyel tudnak felelni, hogy „hát lett, ami lett”, mindezzel példázva, hogy a megélt múlt nemhogy a jövő számára nem tud semmi használhatót közvetíteni, de még saját romlástapasztalatáról sem képes beszámolni. Közönybe burkolózás, elbizonytalanodó referenciák, a talánok, „cselekvést színlelő munkagépek”, munkába már „eleve késve indulók” (Ki tudja, milyen arányban), kifacsart basszamegek világa, amelyben a szubjektumnak mintegy saját akaratától függetlenül, szinte már reflexből kell berendezkednie. Azonban van, hogy a kötet elveti a sulykot, és a retorikai közhelyeket túl direkt módon építi bele a szövegbe. Ez elsősorban a borítóképet ábrázoló vers esetében figyelhető meg: „de a következő / percekben érkezők már csak elmennének / mellette, ja, láttad már a sárkányt, ott van, / mondanák, rágót, összegyűrt szórólapot, / szotyihéjat hajítva talán épp abba az irányba, / hozzátéve, hogy azért valami jobb helyre / is rakhatták volna már, basszameg.” (A következő percekben) Itt a kurzivált részek jelentette „magyar néplélekről szóló” sztereotípiák túl egyértelmű és erőszakos módon, mintegy az olvasó interpretációs erőfeszítései nélkül hozzák létre a vers önértelmezését. A néplélek közhelyei akkor funkcionálnak jól a szövegekben, ha az azokat működtető berendezkedés és kiábrándulás mozgásdinamikájába engednek bepillantást.
A Berendezkedés versei poétikailag sokszínűek, viszont nagyon koherensek. Arról a folyamatról szólnak, ahogy az illúziók realitása kiveszik a világból, ám maga az illúzió lehetősége, emlékképe megmarad, és a tragédiák, drámai fordulatok helyére a hétköznapok profanitása férkőzik be: „De esténként azért mindig úgy piszkálgatja / tányérján a rizseshúst és a csalamádét, / meg a resztelt májat krumplival, / hogy ez egy jobb világban, kis szerencsével / talán az utolsó vacsora is lehetne.” (Kérésre sem). A kötetben azonban a legtöbb (profán vagy nem profán) mozdulat egyenértékűvé válik, mivel mindent az elmúlás, a felcserélhetőség mozgat, létrehozva így egy köztes állapotot, amelyben az itt- és az ottlét összemosódik (Túloldal), és amely „leginkább csak mindenféle dolgaid negligálásra jó” (Semmi sem változott). Ennek ellenére nem mondható, hogy ennek a létállapotnak a leírása csak önmaga demonstrálását szolgálná (akkor megmaradna a közhelyesség szintjén), mert egy másik, nem annyira explicit jelentésréteget is mozgósít. Ezt legjobban talán a Berendezkedés című szöveg mondja ki az egész kötet csúcspontját jelentő fityegőköröm-hasonlatban: „ez az egész nem pont olyan, mint / egy épp elalvás előtt felfedezett, minduntalan mindenféle / textilekbe beakadó, fityegő, de letépéshez meg túl mélyen / kezdődő, beszakadt körömdarab? Ami miatt fölkelni, / papucsot húzni, villanyt gyújtani (már megint), aztán / kisollót keresni, hogy ezek után viszont végre már tényleg / lehessen, nos, ez éppen ugyanaz, mint végül ezek nem / megtevése miatt nem tudni elaludni. Aztán, mire észrevennénk, / hogy magunk előtt is észrevétlenül még erre az irritált / ébrenlétre is berendezkedtünk, egyszerre már reggel is van.” A megszólaló emlékezni próbál szerelmének arcára, a „féltve őrzött tárgyak” körvonalára, és arra a megállapításra jut, hogy emlékezni és nem emlékezni (a zavaró körömmel vagy azt levágva nem aludni) ugyanolyan erőfeszítést igényel. Nem pusztán a minden mindegy-sztereotípiáról van szó, hanem arról, hogy tenni és nem tenni ugyanannyi energiát emészt fel. A végcél pedig egyik esetben sem tud megvalósulni, ráadásul még az ebbe az állapotba való berendezkedés is ideiglenessé válik. Mégis, e dinamika, éjjel és nappal ideiglenes berendezkedéseinek váltakozása lesz az, ami a jövőt szipolyozó mindig ugyanolyan jelenben a talánoknál valamivel többet képvisel.
Nyerges Gábor Ádám kötetének egyik fő erénye, hogy ezt a kényes világrendet poétikailag változatosan és koherensen tudja ábrázolni. A Berendezkedés a szerző lírájának érdekes állomása, amely sok további beszédlehetőséget rejt magában, és ahonnan éppen ezért nem lehet megjósolni, hogy milyen irányba fognak elmozdulni a későbbi szövegek. De talán úgy a legjobb, ha lesz, ami lesz. (PRAE.HU, Bp., 2018)

Szabó Csanád

Megosztás34TweetMegosztás
Next Post
Megjelent az Új Forrás októberi száma

Megjelent az Új Forrás októberi száma

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (101)
  • Egyéb (14)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (48)
  • Irodalom (599)
    • Irodalom & Co. (18)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (86)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (20)
  • Lapszámok (42)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Zene (77)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

Megjelent az Új Forrás márciusi száma

Megjelent az Új Forrás márciusi száma

2021-03-05
Általút

Általút

2021-03-04
Rádai Márk: Kötelezők röviden

Rádai Márk: Kötelezők röviden

2021-03-03
Fehér Enikő: Fekete Izsák leköltözik vidékre

Fehér Enikő: Fekete Izsák leköltözik vidékre

2021-02-23
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése