A természetben néha ráérzünk valami feledésbe merült,
nehezen megfogalmazható elemi összetartozásra, ősi közösségre.
Aztán segít a költészet.
Mark Strand
IVÓ LOVAK
Egy meleg júniusi éjszakán
a tóhoz mentem, négykézlábra ereszkedtem
és úgy szürcsöltem a vizet, ahogy egy állat iszik.
Két ló jött mellém szintén a szomját oltani.
Ez tüneményes, gondoltam, de ki fogja elhinni nekem?
A horkantó és bólogató lovak időnként rám pillantottak.
Úgy éreztem, válasszal tartozom, hát én is horkantottam,
de fojtottan, mint aki nem igazán akarja, hogy meghallják.
A lovak megérezhették tartózkodásomat.
Kissé odébb húzódtak. Aztán arra gondoltam, talán ismernek engem
egy másik életből – abból, amelyben költő voltam.
Még a verseimet is olvasták talán, mert annak idején,
az útkeresés időszakában, amikor széttéptük az istrángot,
majdnem annyiszor váltottunk közlésmódot, ahány nap volt az évben.
Szilágyi Mihály fordítása
Mark Strand (1934–2014) kanadai születésű amerikai költő, író és esszéista.
Pulitzer-, és Wallace Stevens-díjas, az Egyesült Államok Koszorús Költője volt.
