Az első indián koszorús költő verseiből
Joy Harjo
ÖRÖKBE KAPOTT
A Nap újjávarázsolja a mindennapot.
Apró zöld növények bújnak ki a földből.
A madarak helyredalolják az eget.
Sehol másutt nem akarok lenni, csak itt.
Átadom magam szíved ritmusának, hogy lássam, merre visz minket.
Belevágtatunk a meleg déli szélbe.
Odaszorítom lábam a tiédhez, és együtt nyargalunk
Rokonaink ősi táborhelye felé.
Hol voltál mostanáig? – kérdezik.
És mi tartott ilyen sokáig?
Azon az éjszakán, miután ettünk, énekeltünk és táncoltunk,
Együtt feküdtünk a csillagok alatt.
Tudjuk, hogy aminek részei vagyunk: misztérium.
Szóval ki nem fejezhető.
Múlhatatlan.
Örökbe kapott.
BESZÉLŐ FA
Gyönyörű álmom volt. Táncoltam egy fával.
Sandra Cisneros
Van néhány elmondhatatlan dolog e földön:
Sorstöröttek családtörténete –
Avarkergető fuvallat tömegmészárlás után,
Vagy kávéillat, és nincs ott senki –
Némelyek azt mondják, a fák nem érző lények,
De ők nem értik a költészetet –
Nem hallják a fák énekét sem,
Ahogy széllel vagy vízi zenével telítődnek –
Vagy jajszavukat, amikor törnek vagy tépázódnak –
Nő létemre most fa szeretnék lenni, termőföldben
Napkelte és -nyugta közt elültetett –
Nem tudok minden tartományt bejárni –
Oly sóvárgást hordozok, mellyel a sötétben nem bírok egyedül –
Mit tegyek mindeme szívfájdalommal?
A fa legmélyebben gyökerező álma: menni tudni,
Ha csak kicsit is, a közelből a kapubejáratig –
Az élet folyójának partjára, és inni –
Hallottam fákat beszélni, jóval az után, hogy lement a nap:
Képzeld el, milyen volna szorosan együtt táncolni
a víz és a tudás e vidékén…
Mélyen beinni a kortyolhatatlant.
MA REGGEL ELLENSÉGEIMÉRT IMÁDKOZOM
De kit tartok ellenségemnek?
Ehhez viszonyulásra méltónak kell lennie.
A nap felé fordulok és továbblépdelek.
A szív teszi fel a kérdést, nem a dühös elme.
A szív a nap kisebbik unokatestvére.
Lát és tud mindent.
Éppúgy hallja a fogcsikorgást, mint az áldást.
Az elme ajtajának csak a szív felől kéne nyílnia.
A bejutó ellenség azt kockáztatja, hogy barát lesz.
LÁTHATATLAN HAL
Láthatatlan hal ússza e homokhullámok, víz koptatta sziklák által kirajzolt kísértetóceánt. A hal nemsokára megtanul járni. Aztán emberek jönnek a partra, és álmokat festenek a pusztuló kőre. Aztán később, sokkal később, keréknyomok íródnak az óceánpadlóra, az álmodók utódait bevásárolni vivő kisplatós személyautóké.
(Fordította: Szilágyi Mihály)
Joy Harjo amerikai költő, író és muzsikus a maszkagí indiántörzsek szövetségének – más néven krík nemzet – tagjaként született. William Carlos William-, és Wallace Stevens-díjas. Szaxofonosként és fuvolistaként is elismert. Ő az első indián, aki elnyerte az Egyesült Államok Koszorús Költője címet.
