2022. július 6. szerda
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

Aranykori töredékek Hegyi Botos Attila dalkincséből – beszélgetés a szerzővel

2020-12-30
itt: Zene
Kezdőlap Zene

Hegyi Botos Attila – az utolsó trubadúrok egyike – egy szűk évig (“in illo tempore”) 30-40 km-t gyalogolt zugligeti varázskertjéből belvárosi, pincehelységbeli munkahelyére, és vissza. A földalatti csöndcella valamint a ligetbe vezető meredély közötti fesztáv talán jelképesen is kijelölheti az alábbiakban pedzegetett dalszerzői életmű hétmérföldes csizmájának mozgáslehetőségeit; e szárnyas lábbeli nyomai beláthatatlan, időtlenített hangzó tereken át vezetnek mélységekbe-magaslatokra… Akár Csontváry „napútja” is esz(mélkedés)ünkbe juthat e dalok hallatán, Orpheusz lantja nemkülönben – utóbbi húrjairól szól első idézetünk is: 

„Orpheusz fájának
törékeny virága voltam.
A gyökerekből a fájdalmat
kidaloltam.”
(HBA: Virágének)

Papp Máté: „Mindenki szükségképpen aranykorából él.” – írja valahol Hamvas. A te zenés verseid is mintha innen merítkeznének, illetve – ahogy te is megfogalmazod – az utóbbi két és félezer év ily-oly írásbeliségéből. Hogyan tudnád körülírni e töredékek mibenlétét?
Hegyi Botos Attila: „Az aranykor nem történeti korszak, hanem állapot, és ezért minden időben jelen van; csak attól függ, hogy van-e valaki, aki megvalósítja” – írja szintúgy ő (emezt talán az Öt géniuszban, amazt a Sareptában – mely utóbbira kevesebb figyelem esik, noha felettébb fontos mű; közlendőinél még inkább egy mögöttes, ~ szferikus hullámzúgásban). De ha már idézeteknél tartunk, óhatatlanul idekívánkozna még egy „paracelsusi”, Borgestől: „Mi más a bűnbeesés, ha nem annak a tagadása, hogy a Paradicsomban vagyunk?” Ez lenne hát az általad kérdezett „mibenlét”. Ami a töredékességet, töredezettséget illeti: fogékonysági, érzékenységi ügyek. Belátások, ünnepi együttlétek ajándékai. Legyenek akár időkön át, idők felett egymásnak felelő párbeszédek (deusseni értelemben). Ami pedig a két és félezer év librettóit illeti: tekinthetők akár európai Noé-bárkának, kincsesbányának, hűségjeleknek, magasba engedéseknek, közös örömöknek. Ki hogy kívánja. Ám ez esetben tisztázandó: ha dalt szerzek, dallamot szerzek. A szöveg később, bár meglehetősen villámgyorsan érkezik (implicite felsejlik egy hálás alkalmazhatóság, egymásra figyelés/világítás, hazaérkezés). Olyan ilyenkor az a közelítő költemény, akár egy bőrön verdeső lepke, tűzbe jött pillanaton.
P.M.: Miképpen lenne megragadható – sokszor konkrét, különböző kultúrkörből származó szerzőkhöz kötődő – dalkölteményeid „pneumatikus”, valamint „hieratikus” jellege?
H.B.A.: Tyű! Az elsőnél nehéz nem afféle goethei, leonardói tanulmány-válaszsorok tömkelegébe esni. Maradjunk hát az elakadt, koncentrációban visszatartott, majd zeneileg elementárisan felszakadó lélegzetnél, rezonanciánál, konszonanciánál, megcsendítésnél. A másodikat könnyebb egyetlen keresetlen bon mot-val megragadni: ~időt szentelni.

P.M.: Mesélj egy kicsit a Tales of Loreley elnevezésű formációról, amely egy időszakban a szerzeményeid előadója volt, és Richard Riederauer-ről, aki azok zenei rendezőjeként van feltüntetve itt-ott. Mi volt anno a közreműködésetek alapkoncepciója, kifutása?
H.B.A.: Dicsérendő, ha valaki efféléről tud. Még jelenlegi legközvetlenebb barátaim közül is csak néhányan: szóba nem hozom. A „Loreley” maga volt a tündéri „Kék madár”, amolyan Szentivánéji álom. Így hát meg is ilyen tisztának, érintetlennek, ismeretlennek maradt. Az eredeti, miskolci felállás az elmúlt évezred utolsó évében született s halt el, egy koncerttel s kilenc stúdiófelvétellel a huszonegyes dalciklusból, a második, a budapesti egy 2005-ös, immár (egy kivételével) az összes dalt hordozó, „forgalomba” nem hozott lemezzel együtt. A nagyzenekar összetétele e két hanghordozón részint változott; az újak két közismert szimfonikus zenekarból ugrottak be.
Igazi, lehetetlen vállalkozás volt ez ifjúkorunk végén. Abban a pillanatban, mikor legtöbben épp befejeztük egyetemi tanulmányainkat, s szétrajzottunk: ki-ki a fővárosba, mások külföldre, Európától Amerikáig. Baróczi Lacinak (jelenleg a Winnipegi Szimfonikusok hegedűművésze), hőn szeretett barátomnak említettem egy felállítandó zenekar álomképét, egy egyszerre „komoly”- s „könnyű”-zenei felépítésűét. S hogy maga a kompozíció egy tündérvilágban játszódó történet s annak dalai lennének. Ő azonmód lépett, szólt Ricsinek, átgondolták, kire lehetne számítani a Bartók Zeneművészeti Intézetből. Így hát a tagok (igencsak jóravaló emberkék) többsége a klasszikus zene felől érkezett, csupán egy-ketten jazz- s rockvonalról. Feleségem, énektársam példának okáért jazzesről. Richárd feladata volt a szólamok kidolgozása, a nagyzenekari rendezés – s meg is oldotta, a reá jellemző kifinomult muzikális ráérzéssel, ahogy elképzeltem, pontosan úgy. (Jelenleg a Honvéd Férfikar karigazgatója, a Pécsi Balett zeneszerzője, s mindemellett sok-sok produkció, hazai celebritások zenei rendezője.) Már huszonévesen is rohanó lélek volt; de gyanítom, olykor utoléri magát egy-egy tengeri búvármerülésben, legkedvesebb passziójában, vagy egy jól sikerült koncert után. Évek óta nem találkoztunk.
A Loreley kifutása? Egy fölvett dalciklus, rögzített mű. Egy tökéletes szerelem, s hullámtörése a „világ” zátonyán. Szép Ilonka: „Ártatlanság képe s bánaté.” Rómeó és Júlia-féle példázat. Vagy Pessoával szólva: élni egy vallás magasrendű gyönyörűségével vagy egy veszteség magasrendű bánatával. Kinek a vesztesége? Hm. Magam nem érzem úgy, bármit is veszítettem volna; de másokét, olyannyiakét annál inkább, s az kemény ügy.

P.M.: „Azon a napon és azon az órán, amikor tetőzik az apály, legsötétebb az éj; s egy jeles gondolkodó jeles meglátása szerint a csalogány az erdőn először énekelni kezd.” – írod egyik lírai önéletírásodban. Az éneklés, egyáltalán orpheuszi alkatod elhivatottsága milyen gyökerekre vezethető vissza? Honnan a „délmuzsikás” atmoszféra, vagabund hevület, valamint a termékenyen „anakronisztikus” időutazó szándék a zenén keresztül?
H.B.A.: Magad hoztad föl az elején Hamvast, hát erre a kérdésre ebben a kontextusban válaszolnék: az erre vonatkozó mindenféle információ Orpheus című esszéjében elérhető. De Kerényi két tanulmánya is – részvonzataiban – elég jó ide.  Amúgy meg születésemtől adott az „alkat”– úgy a szűkebb szülőfölddel, a lankás déli lejtőkkel („Éneke szőlő, s délszaki lankák / melegén érleli fürtjeit”), amint az átható, éles, forró fénnyel, észak és dél összeütköző légtömegeinek színszimfóniáival.

P.M.: Kiket érzel rokonléleknek a tágabb dalkultúrából? Én például Nick Cave szerzői világának egyes ösvényeit is ide tudom képzelni. Mik jelentettek inspirációs forrást?
H.B.A.: Egyetlen időszakban merülnek föl effélék: az ~inasévekben. Szimpatikus mintázatokat, stílusokat követnek, élnek meg, vesznek magukra. Minél többet. Beépítenek, tanulnak. A zenetörténeti óráknál tökéletes ugródeszka lehetett egyetlen aprócska információ az európai polifónia születéséről: hosszú hónapokra belevetettem magam egy hangtár gyűjteményébe, a zenei osztály szakirodalmába… Inspirációs források? Uhhh, ami épp! Izgalmasabb volt a felfedezés, hogy amit magamhoz legközelebb érzek, azok a dallamívek, lélegzetvételek, atmoszférák a legváratlanabb helyekről, időkből fölcsendülhetnek Ciprustól Man szigetéig – amint persze a legkülönfélébb kontinensekről is. Kétségkívül, akadt pár kultúrkör, amelynek szerepe erőteljesebben hangsúlyos volt: az atlantikus kelta, a mediterrán kultúráké, a preklasszikus időszaké, ahol nagyobb számban jelentkeztek. A könnyűzenére jutott a legrövidebb, leghamarabb átlépett időszakasz; ám ha Cave-t mondod, ugyanúgy mondhatom Branduardit, a napfivéres Donovant, Ian Andersont, Eric Burdont is, vagy Roger Waters-t akár – messze-messze nem a teljesség igényével természetesen. S mily távolian már! (Noha, nyilván aligha megtagadhatóan.) Növekszik a törzs, terebélyesedik a korona, vastagodik a gyökér. S egy váratlan mozzanat: ki dalol épp ágain?

P.M.: Érintetten – talán ez az egy, tőled kölcsönzött szó az, ami esszenciálisan lefedheti a dalok esztétikáját. Milyen állapotban születnek a dalok? Talán egy varázskert lugasában ülve?
H.B.A.: Kétezer óta elvétve hallgatok zenét már. Inkább csak énekelek egyet-egyet, pillanatok újszülöttjeit. Csak úgy kibuggyannak, felszínre törnek (többnyire olyan helyeken, ahol végképp egyedül lehetnek, zavartalanul megszülethetnek – egy viruló kert nem ilyen tér, az inkább belőlük sarjad ki alkalmasint). Nem érintik őket meglátások korokról, stílusokról. Semmi, csak maga az ének: egyféle hálaadás. Aztán hallgatnak, figyelnek. Ahogy egy éji fűzcsalit csalogánya, félrehajtott fejjel. Vannak ők, meg a csönd. Az érintés helye. A határvonalé, az elhatárolódásé, a létforma próteuszi burkáé. S mikor két határ egymáshoz ér, felgyullad…

P.M.: „Az állat-, növény-, ásványfajok angyalai és ördögei: a tündérek, manók. Nem lények; nem az időben, hanem a változatlanban vannak.” így Weöres Sándor A teljesség felé-ben. A te változatlanból kiperdülő, dalaidon is áttűnő lényeidet – az angyaltól, a tündéren át a brownie-ig – mivel vagy képes “röptükben” elkapni, s milyen valóságvonatkozásaik vannak a természetben/a látható világban – a te szemedben?
H.B.A.: Ez a világ inkább a Loreley-é volt. Tovább kellett haladni: távolabbra, közelebbre, meztelenebbre – ha jómagad mégis kihallod ezekből a dalokból őket, annak csak örvendezhet a szívem, hisz ez így hű, szép s helyénvaló. Látható világ? Ki mit lát? S a tapasztalás fizikai-, szellemi- s lélekjelenlétének azonossága? Én nem szeretem a képzelgést, nagyon beszűkítő. Annál inkább a tapasztalást. A tájakból leginkább az égő, sós vizet, a lángoló kősivatagot, a kristályvilágot; de tapasztaltam, bármi körülöttem folyvást amoly szubtropikus dzsungellé, múzsarengeteggé válik. S mondhatni, sokszor igencsak közvetlen, valóságos a kapcsolatom élővilágával (ennek a kapcsolatnak a jellegzetességeiről, ha irodalmi leírásaikat tekintjük, itt-ott láttatón számolnak be a régi-régi mítoszok).
Mindazonáltal életem folyamán többnyire sötétségben kellett, hogy éljek, noha abban inkább csak aludni szeretek. Elitisz mondja: maguk, európaiak a misztériumot az éjszakában látják; mi a napfényben. Innen tündér, onnan angyal – gyümölcsét napsugár vonja, éj érleli. Télen Dionüszoszé a szentély, nyáron Apollóné. Valaki számba vette már, mennyire egyik a másik, másik az egyik?
Mennyire megrendítő a határ esthajnalcsillaga?

(Beszélgetőtárs: Papp Máté)

A videók forrása itt elérhető.

MegosztásTweetMegosztás
Next Post
Horváth Anna Flóra „Emlékezz, ahogy én emlékezem”

Horváth Anna Flóra „Emlékezz, ahogy én emlékezem”

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (110)
  • Egyéb (20)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (57)
  • Irodalom (715)
    • Irodalom & Co. (37)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (103)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (35)
  • Lapszámok (55)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Tanulmány (1)
    • Tanulmány (1)
  • Zene (83)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Tanulmány
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

Pillanat, fekvő kutyával – André András verse

Pillanat, fekvő kutyával – André András verse

2022-07-04
Amerika – Paul Bowles verse (Kakuk Tamás fordításában)

Amerika – Paul Bowles verse (Kakuk Tamás fordításában)

2022-07-04
Egy tökéletes nap – Belényesi Pál novellája

Egy tökéletes nap – Belényesi Pál novellája

2022-07-02
Füstjelek / Leonard Cohen: Az új lépés – Balett-dráma egy felvonásban (részlet)

Füstjelek / Leonard Cohen: Az új lépés – Balett-dráma egy felvonásban (részlet)

2022-07-01
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése