AZ ÉLETET ADÓ TOLL

Beköszöntő írás

Új rovat indul az Új Forrás Online-on Az életet adó toll. A rovat címe Jagjú Munenori könyvcímének parafrázisa, Az életet adó kardé. Jagjú Munenori japán leghíresebb kardvívóiskolájának (Jagjú-rjú) egyik alapítómestere volt, Iejaszu Tokugava sógun vívásoktatója.
A zen buddhizmus által átitatott műve ugyanúgy a békekorszakban íródott, mint a Hagakure, és nem más, mint tömény életfilozófia, ahogy a Hagakure is. Éppen azért alkalmazható napjainkban, mert békekorszakban íródott, amikor a szamurájok már nemigen harcoltak, amikor már csak ugyanazokat a harcokat kellett megvívniuk, mint bárkinek a saját életében.
Lehetünk-e ma szamurájok, vagy indiánok? Miért ne lehetnénk. A mi döntésünk. Hogy elfogadunk-e egy szabály- és erkölcsrendszert, egy világhoz való hozzáállást, vagy sem, és hogy ebben a világképben magunkra találunk-e, vagy sem. Ha magunkra találunk benne, ha élni segít bennünket, máris azok lettünk.
Az életet adó tollban olyan írások látnak majd napvilágot, amelyek valamilyen formában kapcsolódnak a keleti művészetekhez, filozófiákhoz.

Mert a kard toll, és a toll kard, és ha jól használjuk, életet ad.
Kövessétek.

Acsai Roland

Acsai Roland

Volt egyszer egy szamuráj

Volt egy szamuráj. Olyan volt, mint a többi. Keményfejű, konok, elszánt, hűséges. De egy valamiben különbözött tőlük: pupillái magzatalakúak voltak.
Ezt a szamurájt senki sem merte megvágni.
Ha valaki meg tudja mondani, miért nem, megválaszolja ezt a koant is: „Vajon milyen volt születésed előtti arcod?”
*
Volt egy szamuráj. Nem volt arca. Csak a sisak, és alatta a semmi. Csak a ruha, és alatta a semmi. Úgy hívták, Szellemszamuráj.
Ha megszúrta egy kard, a penge vérzett. Ha megütötték egy bottal, a fa jajdult fel. Ha megcsókolták, a csókot adó száj forrósodott fel. Ha megsimogatták, a simogató kéznek esett jól.
Ilyen szamurájnak kellene lenni.
*
Volt egy szamuráj, akinek azt mondták, nem vagy szamuráj.
Pedig a szamurájság döntés kérdése.
Pedig az élet döntés kérdése.
Pedig a döntés döntés kérdése.
*
Volt egy szamuráj, aki úgy döntött, nem olt ki egyetlen életet sem, hanem annyit nemz, amennyit a csatában megölt volna.
Ez a szamuráj az ország legjobb kardvívója volt, mindenki félte a kardját.
Ezért nagyon sok gyereke született.
*
Volt egy szamuráj. Minden este, mielőtt lefeküdt, maga mellé fektette kardját, és keresztbe tett rajta egy krizantémot.
Egyszer banditák törtek be a házába, és a szamuráj tévedésből a krizantémot kapta fel a kard helyett. Amikor a banditák meglátták kezében a virágot, annyira összezavarodtak, hogy inkább elmenekültek.
Ezen az összecsapáson csak néhány virágszirom hullott vér helyett.
A szamuráj megtanulta, milyen az igazi győzelem.
*
Volt egyszer hét szamuráj.
Volt egyszer negyvenhét szamuráj.
Volt egyszer egy szamuráj.