Bill Fay: Egy soha véget nem érő nap…

Egy soha véget nem érő nap
minden mi volt s ami van
a részévé fogad
és bámulatba ejt
időtlen lassúságban
hullámok verődnek a sziklákhoz
a szél hulló magot hordoz
végtelen árból buknak fel
mind az érkező lelkek
ahogy partra vetik a tengert
méhek lepkék lejtenek el
a szemeim előtt
örök körök kavarognak
a négy áramlat irányt változtat
napra nap csillagot gyújt az éj
madárdallal hasad a hajnal
valaki kötéltáncot jár
remegő lábbal vakon
fájdalom és félelem
között félúton megáll
a mozdulatlan időben rég
leigázottak és éhezők
virrasztanak, hogy isten
végre elgördítse kövét
egy nap soha vége nem szakad
minden mi voltam és vagyok
az egészbe olvad
és újra felragyog…

(fordította Papp Máté)