Billy Collins amerikai szerző Az életem című versével
köszöntjük a költőket, műveik közreadóit és olvasóit
a költészet világnapján:
.
Billy Collins
AZ ÉLETEM
.
Néha ceruzával és vonalzóval húzott
egyenes vonalnak látom,
mely átmetszi a világ körét,
.
vagy ujjnak, mely kíváncsiságból
lazán belebök egy füstkarikába,
.
ám akkor kibújik a nap,
vagy megcsörren a telefon,
és vége tűnődésemnek,
.
hogy egyvalami-e,
nagy gomoly légből és emlékezetből,
vagy többvalami,
kis mezővárosok füzére,
melyeken át sötét út kanyarog.
.
Vegyük úgy, hogy mező,
melyet naponta kapálok,
kapálok és énekelek,
aztán majd egy barázdájában elalszom,
.
vagy most, túl több mint a felén,
résre nyitott ajtó,
ereszről csepegő eső.
.
Mint a tiéd, lehet akármi,
fészek egyetlen tojással,
ezer szobához vezető folyosó –
bármi, ami a látókörbe kerül,
ha behunyom a szemem
.
vagy egy ablakból nézelődöm,
úgyhogy vannak napok,
amikor azt gondolom,
egyszerre lehet minden és semmi.
.
De ma reggel fekete pulóveremben
– nyitva az ablak a függöny mögött –,
szemüvegben ülve az ágyban,
.
tó vagyok, versem üres csónak,
és az életem szellő,
mely átsuhan az egész jeleneten,
.
mozgásba hozva mindent,
amit megérint,
a víztükröt, a petyhüdt vitorlát,
még a partmenti nagy lombos fákat is.
.
(A borítókép forrása: https://www.mprnews.org)