Képzőművészet

Sulyok Gabi soproni életmű-kiállítása* Sokáig nagyon szeretettem volna verset írni Sulyok Gabi képeihez, vagy képeiről. Ahogy egy gyerekkori folyószagról vagy egy leengedett tómeder iszaptakarójának madárlábnyomairól is óhatatlanul írni...

Túlságosan nagy csend van ezeken a képeken. Szinte nyomasztó érzés, beszélgetni akarsz valakivel, akire kíváncsi vagy nagyon, de nem megy. De miért, kérdezed magadtól. És kezdesz figyelni magadra...