Képzőművészet

Képi lélegeztetés (11) van mikor csak annyit tud magáról hogy nagyon elfáradt de a félkegyelműt még épp annyi ideig hallgatja mint ameddig kétezer métert leúszik saját tempójában hangsúlyozottan...

arra gondolt talán már nem szereti az ébrenlétből is fel lehet ébredni kérte nézze meg mi van rajta csak a téli kabátot látta begombolva és piros sálat akkor...

nagyszerű költő de rettenetes ember mondogatták neki már a felolvasáson összeakadt a nyelve utána részegen fetrengett a színpadon azt hajtogatva ezek mind szar költők ezek mind szarok ebben...

hogy a találkozásunk előtti időmbe is beivódtál természetes minden itt és mostnak van egy ártere ám hogy én ott lehetek első tizennyolc évedben mikor még meg sem születtem...

belátom szövegein bárki csak ronthat hozzányúlni tilos mint egy csendélethez ami egyszerűen csak úgy van isten káromlóan megpróbálni megigazítani biztos halál hullámverésből csak a hang ez is csak...

minden állatot végtelen szelídnek látott tépjen szét bár épp egy embert csak nekik képzelt mennyországot a szamárnak krisztus-teher nélkül pálmát lengetett hisz az ember mind csak betolakodó lehet...