[SZELÍD GESZTENYE ESŐBEN]
Ez a ház, ez a kert már mindig benne lesz
az olvasatomban. Csak önmagunkkal kell
megküzdenünk. Hamvasban a lassúság,
a lassúsága a legjobb. Elhoztam két szúrós
szelídgesztenyét. Egyet levelestől, szárastól,
a másikat szár nélkül, tenyeremet véresre
szurkálva. Éppen ahogy az életet is próbálom
kezelni. Bal kéz és jobb. Nem tudom a megoldást.
[A GESZTENYEFA ÁRNYÉKA]
Ahogy. Eszik. A kenyérért nyúl. A mozdulat. A lassúság. Megsodor egy cigit. Vár. Rágyújt. Lefekszik egy árnyas fa tövébe és alszik egy órát ebéd után. Gyümölcsöt szed a fáról. Nem siet. Az idő pontosan múlik. Beszél. Hallgat.
(Fotók: Andrea nővér. Külön köszönet Végh Jóskának, hogy bejuttatott Hamvas Béla egykori kertjébe, házába! HB utolsó „poénja”, hogy 50 éve, épp november 7-én lépett ki. Át.)
Jász Attila