Kedves Nagy Szellem!
Vannak egynevű emberek. Akiket a világ kezdete óta így ismer mindenki. Ha voltak valaha fiatalok, azóta, ha nem, akkor mostani énjüket is ezen a néven azonosítjuk. Molnárpali. Pontosabban: a molnárpali. Kisbetűvel és egybe írva.
Mint amikor valami olyan dolgot akarunk bemutatni, ahol a sors a művészeti kvalitással azonos. Mint a régi receptkönyvekben. Végy egy molnárpalit, helyezd el egy nem működő bányászvárosban. Adj neki lehetőleg elég nehéz életet, nélkülözést, nehézségeket, és foszd meg minden hiúsági vágytól, tehát minimális sikereket se ossz le neki, Kedves Nagy Szellem. Így garantáltan létrejön egy olyan életmű, amire aztán csak rá lehet csodálkozni. Honnan kerül elő? Hol volt eddig? Hiszen ez egy tökéletesen kész molnárpali! Naugye?!
Hát így megy ez, Te persze tudod. Mi emberi lények, rézbőrűek és sápadtarcúak a tökéletességre törekszünk egyfolytában, még ha tudjuk is, hogy reménytelen. A molnárpalinak nincs erre szüksége és ideje, neki más kihívásokkal kell megküzdenie. Nem hiába sugalltad meg neki idejekorán, hogy ne csinálj semmi mást, csak küzdj és bízva bízzál.
Van egy indiános rajzom tőle. Ajándék. Ahogy egy arapaho meglepi navajo testvérét. Pedig azt az indiános verset gyerekeknek írtam régen, s a könyvet se lehetett soha sehol kapni. Mégis ismerte, és reagált verses navajózásomra. De akkor már gyanús volt nekem is a molnárpali. Aztán be is igazolódott. Hogy nem emberi lény. De pssssszt. Ilyeneket nem szabadna elárulni. De mindegy, Te úgyis tudod, ránézve grafikáira pedig evidens. Mármint annak, aki lát. Színről színre. Vagyis fekete-fehérben. Hiszen grafikáról beszélünk. Néha kicsit szürkévé maszálódva, amilyen az élet maga is többnyire.
Látod, ahogy molnárpali áll a napon. Megsimized buksi fejét, és fülébe súgod, gondolom én, jól van Bogaram, kedves molnárpalikám, megígérem, nem lesz könnyű neked. Így segítesz neki, tudom. Mert akit legjobban szeretsz, annak nehezíted meg legjobban az életét. Hogy minél szebb lehessen. Amit létrehoz. A Te dicsőségedre.
Jajdeszépek ezek a rajzok, molnárpali, súgod neki. Na nem úgy, ahogy az emberi lények értik, hanem ahogy nekem is tetszik. Egyszerű, erős, letisztult, mitikus világ. Mondhatni látásmód, természetesen. De hát Neked végképp nem kell magyarázni.
Tudod, vannak ezek az egynevű emberek. Akiket a világ kezdete óta így ismer mindenki, és ha az aktuális világ közepén ismeretlennek is tűnik a megszólításuk, a világ végezetén biztosan emlékezni fogunk rájuk. Mert molnárpali is, mint a többi Nagyok, végül megcsinálta. Kész a leltár. És nem is akármilyen. Egészen zseniális. Ha szabad őszintén megmondani Neked. Mert baromira megérdemli. Megérdemelné, hogy könnyíts egy kicsit neki. De hiszen ő egy molnárpali, tudja, hogy… Ellenkezel. Kérlek, hidd el nekem Nagy Szellem, megérdemli. Eleget gyötörted már. Nézz rá, tökéletesen azonos, fedésben van remek műveivel. Hau!
Discussion about this post