Én másodszor vagyok most író, mert egyszer már voltam. Amikor megírtam az első Könyvet a temetőről. És ma megint író lettem, mert esik az eső, és akkor nem gyűjtök papírt, mert esik. Csakhogy az a legkomolyabb, hogy a tolikocsim javítóban van, mert letört a visszapillantó tükröm, és azt én nem tudom megcsinálni, mert ahhoz gépek kellenek meg ilyenek, és olyan nekem nincs. Még sohase az életben nem tört le a visszapillantó tükröm, mert nekem már 28 éve van tolikocsim, mert én dolgos vagyok és engem becsülnek az emberek, mert dolgos vagyok.
A javító a Szigetben van, és ott vannak gépek, és aki a szerelő meg vannak gépei, azt úgy hívják, hogy Boš-Mojš Ján, és ő olyan, hogy amikor azt mondja, hogy őt úgy hívják, hogy Boš-Mojš Ján, akkor azt nem mondja, hanem énekeli, hogy Boš-Mojš Ján. Olyan dallammal énekeli, hogy Boš-Mojš Ján. De különben meg dolgos, és az emberek becsülik, mert van neki egy gyereke, aki olyan beteg, hogy elipsziája van, és a Boš-Mojš Jánnak kell gondját viselnie, mert az elipszia az olyan betegség, aminek a gondját kell viselni.
Úgy hívják a fiát, hogy ifjabb Boš-Mojš Ján.
Benne vannak a füzetemben, mert nekem van három füzetem. Az egyiknek az a címe, hogy Keresztnevek, a másiknak az, hogy Vezetéknevek, a harmadiknak meg hogy Meghaltak. Oda beleírok mindenkit, akit ismerek, mert hogyha nem írnám bele, hogy kit ismerek, akkor honnan tudnám, hogy kit ismerek, hát nem?
Hát de.
A Boš-Mojš Ján és az ifjabb Boš-Mojš Ján a Vezetéknevek című füzetben a B meg a M alatt is ott van, mert sohase lehessen tudni, hogy mi van meg hogyan.
Meg ilyenek.
A Keresztnevek című füzetben sok keresztnév van. Legtöbb a Peter. 31 Peterem van, de van egy Petr is így csehül, de azt is a Peterekhez írtam, mert ő nem cse, hanem magyar, mert amikor megszületett, akkor úgy írták be az Okmányokba, hogy Petr, mert az az illető beíró kihagyta a második E-t, de akkor még Cseszlovákia volt, és ez nem volt baj, de most már baj lenne, és kapna az illető a fejére, mert az szlovákul Peter. Vagy pedig ki kellene neki javítani.
Mert az kötelező.
Akkor a legjobb írónak lenni, amikor esik az eső, mert akkor úgyse gyűjtök papírt, mert akkor az a hülye Krkan a Gyűjtőben nem veszi be, merthogy vizes, de másoknak beveszi a vizeset is, a hülye Krkan. Másoknak beveszi, példának okáért a cigánygané Angelika Édesovának, annak beveszi, még ha vizes is neki. Csakhogy én tudom, mitől van ez. Ez attól van, hogy mikor jön a gané Angelika Édesová, akkor kitesz egy cédulát a hülye Krkan, hogy Rögtön jövök, de nem jön rögtön, mert bezárkózik a gané Angelika Édesovával az irodába és nemi dolgokat csinál vele. Azért veszi be neki a vizeset is, és nekem meg nem akarja bevenni a vizeset, hát ne vegye. Majd meglátja. Meg lesz mondva, és ebben a tekintetben kap a fejére. De nekem mindegy, mert én dolgos vagyok, és én mindig találok magamnak más munkát, példának okáért író vagyok.
Azért nagyon nehéz írónak lenni, mert fáj tőle a keze az embernek. Csakhogy nekem ez meg lett jósolva. Hogy:
„Ír egy Könyvet a temetőről.”
Nekem ezt az öreg Gusto Rúhe jósolta meg, hogy „Ír egy Könyvet a temetőről”, de ő alkoholista, mert mindig szeszesitalt fogyaszt, és borzasztóan büdös, mert gyakran bevizel. Meg ilyenek.
Mindig az állomási Vendéglő előtt ül, és a virágládákba vizel, és úgy jósol, hogy közben köpköd, harákol és büfög, mert azt hiszi, hogy ez a jóslásnál kötelező.
Az öreg Gusto Rúhe úgy jósol, hogy az Adulár tekintetében jósol.
Az Adulár egy kő, ami sárga és majdnem tiszta átlátszó, mert az Aduláron keresztül át lehet látni. Az a neve, hogy Adulár. Az Adulár nincs benne a Vezetéknevek című füzetemben, mert ő egy kő, és nem is tudom, hogy így-e hívják igazából, vagy azt csak úgy kitalálta az öreg Gusto Rúhe. Az Adulár hideg. Aztán akinek jósol az öreg Gusto Rúhe, annak addig kell tartani az Adulárt, amíg fel nem melegszik. Mikor már annyira felmelegszik, hogy fel van melegedve, odaadja az öreg Gusto Rúhénak. Aki aztán összevissza böfög meg ilyenek, és krétával ráírja az aszfaltra a jóslást. Nekem azt írta, hogy:
„Ír egy Könyvet a temetőről.”
Csakhogy az öreg Gusto Rúhe alkoholista, és az alkoholért akármilyen debilségeket leír, hogy az emberek elhiggyék neki, hogy tud jósolni, és hogy szeszesitalt fizessenek neki ezért, mert ő alkoholista, pedig az nem egészséges, és károsítja a szerveket.
Én egy Macskanyelv nevű csokoládét adtam neki a jóslásért, de az öreg Gusto Rúhe borzasztóan felidegesítette magát, és elkezdett kiabálni, hogy ezt megbánom, és akkor megijedtem, mert hiába találgat ki mindenfélét az öreg Gusto Rúhe, az igazából volt, hogy elvarázsolta az Erik Rakot. Majd hogyha ezt befejezem, akkor leírom, hogy hogyan varázsolta el az Erik Rakot. Az Erik Rakot nagyon elvarázsolta, és azért inkább vettem neki egy stampedli szeszesitalt. Aztán megnyugodott az öreg Gusto Rúhe, úgyhogy egészen nyugodt lett. Aztán már nem böfögött és nem harákolt, hanem odaírta az aszfaltra, hogy: „A Gyerek.”
Én azt útálom, ha úgy hívnak, hogy a Gyerek, mert én egyáltalában nem vagyok gyerek, én majdnem 44 éves vagyok, és becsülnek meg dolgos is vagyok, pedig nekem nem is kellene, mert én le vagyok százalékolva a vesém tekintetében, és van még egy olyan betegségem is, aminek neve is van, de azzal nem vagyok leszázalékolva, az csak úgy van nekem. Az én rokkantnyugdíjamat sokszor megnövelték már, mert engem becsülnek.
Meg ilyenek.
Engem példának okáért többszörösen is megkérnek az emberek, hogy hozzak el vagy vigyek el valamit a tolikocsimon, és akkor én elhozom meg elviszem, pedig nekem nem is szabad nehezet emelni, mert az igen sokat ront. Nekem nagyon oda kell figyelnem az egészségem tekintetében, mert én le vagyok százalékolva, és ezért nekem egészségesnek kell lenni, mert különben beteg lennék, és az nagyon veszélyes.
Ezért én egészséges életmódot élek, sokat mozgok a levegőn, és este csak könnyűt vacsorázok.
A végtagjaim nem dagadnak. Télen meleg alsót hordok. Az egyik meleg alsót úgy hívják, hogy Panter, a másikat meg hogy Trikota. A Panter nevű meleg alsó lábára egy panterállat van hímezve. A Trikota nevű alsóra nincsen állat hímezve.
De a nehéz tárgyakat mindenkinek magának kell felrakni a kocsira, mert nekem ez kötelezően meg van tiltva, hiába kérik az emberek. Mikor a Komunista Párt volt, akkor majdnem csak én voltam Komáromban olyan, aki tárgyakat szállított, de amióta elment a Komunista Párt, azóta vannak üzletek is, amik visznek. De valamikor csak én voltam egyedül, meg még egypáran mások.
Engem azért hívnak valakik úgy, hogy Gyerek, mert én nem vagyok túl nagy, nem nőttem nagyon meg, mert nekem olyan betegségem van, aminek neve is van, és amelyiknél nem szokás borotválkozni és megnőni. De hát minek nőnék, hogyha 44 éves vagyok majdnem, és ilyenkor már senkise nől a világon. Hát nem?
Hát de.
Fordította: Mészáros Tünde
(A kötet a Magvető Kiadónál jelenik meg 2016-ban)
Discussion about this post