Места
az utca szűk beton félcső, fölötte
tempózva úsznak át fehér sirályok.
elképzelek egy pontot a jövőben,
ahonnan visszanézve minden épp
olyan félreértés, mint amilyennek
ma innen visszanézve tűnt. de még csak
pötty-képzet, nincs rányíló perspektíva,
a szél is egyelőre vár, de majd
szárnyán szösz hull le pászma fény útjába.
a szürke teljes spektrumát bejárva
sötétben is kilátni már a szélen.
lassan merülnek érdektelenségbe
a gyors lefolyású, fedett csatornák.
galambok fészket raktak az erkélyre.
Tervezőasztal
Felelősen szigorú építészek
és mérnökök gyűlünk tervezőasztal
köré munkavédelmi szerelésben,
sárga sisak, kesztyű és overall.
A címkefelirat szerint saválló
a pvc kötény, de nem segít.
A pátosztól kell elhatárolódni,
vegyvédelmi szempontból: korrodálja
a magunknál tartósabbnak kiötlött
szerkezetet. A savnak nincs helye
sehol, mindenen átrágja magát.
Az ecetes, cukros víz tartósítja
legtovább a még élő csokrokat.
Vázában kókadt felhőkarcoló.
Kekiszürke
Hideg a hajnalszürkület, alóla bármi felderít,
itt olvasom öregedő költők késői verseit,
halálközelt és tűnt idők eltávolodását, de még
halvány árnyék sem illeti tájam belső novemberét.
A tenger kekiszürke szem, idegbeteg és felkavart
tajtéka partot ostromol, de elnyűhetetlen a part,
kotort védmű, halomban áll. A buldózer idevetett
hűlt hullája fölött sirály nézett le rám. Kinevetett.
Talán eltűnök hirtelen, beterít talán a homok,
elhord a tenger, mint a sót a megrakodott vagonok,
vagy áttelelve alvadó életem még kiolvad, lásd
Pest megér még egy életet, misét, vagy újraolvasást.
Idegen
Leestek mind világom peremén,
ki hirtelen, ki lassan, vontatottan.
Utánukmaradok, idegen én.
Követni nincs módom a távozottat
egykori konszenzus meredek szélén
megtört ismeretségünkön túlra.
Elbúcsúzom, mielőtt félrenéznék,
szemem egy más világra nyitnom újra.
Sírjuk-e vissza, hogy elmúlt a jó,
szánjuk ami lett, és azóta most van,
vagy pont a szánalom agresszió?
A másikba csavarodjunk bele mind?
Hülyének lenni rosszabb, mint halottnak.
Idebent idegen vagyok. Vagy idekint.
