Danyi Zoltán Több fehér című verseskönyve, Nádler István festményeivel illusztrálva.
„Danyi Zoltán kötete a maga minimalista kompozíciós technikáival a megfigyelés olyasfajta érzékenységét kínálja és igényli egyszersmind, mely a trauma néma visszhangjait hallhatóvá és kitörlődött képeit láthatóvá teszi. A fehér a kötet kontextusában nem a tisztaság, az ártatlanság, vagy valamiféle „tabula rasa”, „eredendő némaság” színe, ennek a könyvnek a fehérsége a túlexponált fényképek kifehéredő foltjaira emlékeztet, az elviselhetetlen látványok okozta „színvakságra”, az érzékelés visszafordíthatatlan sérülésére utal. A Radikális minimalizmussal, mégis (vagy éppen ezért) kivételes finomsággal és eleganciával.” (Mikola Gyöngyi, www.zetna.org)
Discussion about this post