Az elmúlt években egyre népszerűbbek lettek a skandináv krimik. A fordulatos történetek, a magával ragadó atmoszféra, a kidolgozott jellemek, a folyamatos feszültségteremtés juthatnak először eszünkbe ezekről a könyvekről. Nem csupán a bűntény áll ezeknek a történeteknek a középpontjában, a nyomozás mellett mindig nagy szerepet kap a szereplők jellemrajza, élettörténete, emellett pedig éles társadalomkritika is kirajzolódik. Az adaptációknál főként ezek a szálak kapnak kevesebb figyelmet, hiszen ezt a komplexitást nem lehet egy filmbe sűríteni. Ennek megvalósításához a sorozat jobb műfaj a mozifilmnél. Ezt láthattuk már A híd vagy az Egy gyilkos ügy – Forbrydelsen című skandináv sorozatok esetében is. A Nyomtalanul című adaptáció befejezése is egy újabb rész ígéretével kecsegtet. A Jussi Adler- Olsen azonos című regényéből készült filmet ennek megfelelően követi is egy újabb feldolgozás, jövőre a Fácángyilkosok című krimi fordulatos történetével ismerkedhetnek meg a filmkedvelők.
Mindkét sztori az úgynevezett Q-ügyosztály rejtélyes ügyeit állítja középpontba. A Nyomtalanul című filmben a rendkívül makacs és önfejű nyomozó, Carl Morck egy tragédiába torkolló akció után kerül a Q-ügyosztályra. A környezet sötét és nyomasztó, ahogyan azt a skandináv filmekben már megszokhattuk. Nincsenek fejlett számítástechnikai eszközök, egy kopott íróasztal és számtalan akta veszi körül a nyomozót a sötét, pinceszerű irodában. Az elmúlt évek lezáratlan ügyeit kellene fellapoznia, lezárnia, jelentéseket írnia, száműzik tehát az íróasztal mögé.
Várható azonban, hogy ennyivel nem fogja beérni, meg is akad a szeme egy népszerű politikusnő esetén. A nő öt évvel korábban tűnt el egy kompról, amin a fogyatékos testvérével utazott. Az egyetlen szemtanú a testvér, aki nem tud számot adni a látottakról. Az ügyben nyomozók öngyilkosságot feltételeztek, a főszereplő azonban nem éri be ennyivel. Új társa, aki egy amerikai filmben valószínűleg fekete lenne, nálunk pedig – ha készülnének hasonló magyar filmek – roma színész alakítaná a karaktert, ebben a dán filmben egy arab férfi. A várakozásoknak megfelelően a két szereplő eltérő személyiségjegyekkel bír. Az ilyen rejtélyes eseteket felgöngyölítő nyomozó, amilyen ebben a sztoriban Carl Morck is, többnyire kilóg a sorból. Kollégái nehezen jönnek ki vele, vagy rossz szemmel néznek rá különc viselkedése miatt. Gondoljunk csak például A híd című sorozat svéd nyomozónőjére, aki a szociális interakciók minőségbeli hiányosságaival tűnik ki a megszokott karakterek közül. A legtöbb rendőr ezekben a történetekben egyfajta archetípust képvisel. Szinte már törvényszerű, hogy legyen valamilyen függősége, alkoholittasan és kialvatlanul nézegesse a bűntény helyszínén készült fotókat, a magánélete pedig legyen romokban. Ennek a képnek eleget tesz Carl Morck is. Hiába azonban a számos már jól ismert jellemvonás, a karakter a filmben mégis eredetinek hat, köszönhetően talán Nikolaj Lie Kaas játékának, akit a nézők már az Egy gyilkos ügy – Forbrydelsen című sorozatból is ismerhetnek. A főszereplő új társával érdekes párost alkot, eltérő karaktereket képviselnek. Az ügyet azonban mindketten meg akarják oldani, egyikük sem hisz a kollégák által felállított elméletben.
Kezdetét veszi a nyomozás és egy érdekes történetmontázs bontakozik ki. Amíg a két nyomozó bejárja a helyszínt, felszállnak a kompra, felkeresik a szemtanúkat, addig a nézők megismerhetik az öt évvel korábbi eseményeket és a nő eltűnésének körülményeit. A múlt és a jelen összeér ezeknél a jeleneteknél, és csupán találgathatunk, hogy az áldozat vajon életben van-e még. Sikerrel zárul a nyomozás? Megmenthetik a nőt? Vagy már rég halott, mire Carl Morck a társával nyomozni kezd az ügyben?
A néző mindig egy lépéssel a nyomozók előtt jár, tanúja lesz az elrabolt nő, Merete szenvedéseinek. A politikusnő egy kamrában van, amiben fogvatartója évről-évre növeli a nyomást. Az ok sokáig ismeretlen a nő számára, nem érti, miért rabolták el. A néző itt is előrébb jár, lassan kirajzolódnak olyan múltbeli események, melyek ezekhez a borzongató jelenetekhez vezettek. A nő testi leépülése, gyulladt fogának kihúzása, a nyomásnövelés közben látott szenvedés próbára teszi a nézők idegeit, bár még így is sokkal kevesebbet kapnak ezekből a jelenetekből, mint a film alapjául szolgáló könyv olvasói. Jussi Adler-Olsen ugyanis rendkívül részletesen tárja az olvasók elé az elrabolt nő, Merete szenvedéseit.
A film egyik csúcspontja egy autóbalesetet bemutató képsor. A lassított felvételen látott jelenet és a piros ruhás lány a rejtély kulcsa, az események innentől kezdve felgyorsulnak, a néző számára pedig az utolsó pecekig kérdéses marad a történet befejezése. Vajon hány évet töltött a nő a nyomáskamrában? A két nyomozó túl későn vette elő az ügyet? Időben megtalálják a nőt? A többnyire happy end-del záruló amerikai filmek esetében ez talán nem lenne kérdés, a skandináv történetek azonban mindig tartogathatnak újabb és újabb fordulatokat.
Lassan bontakozik ki a történet, számos elem pedig már megszokottá vált a skandináv krimik esetében. Ugyanaz a nyomasztó és feszült légkör uralkodik a filmben, ugyanaz a szürke és ködös táj jelenik meg, amit már megszokhattunk. Sötét, a legújabb technikát nélkülöző rendőrörs, öntörvényű, önpusztító életet élő nyomozó, egy teljesen eltérő habitusú társ, egy nyomozást hátráltató felettes. Ezeket – nevezhetjük akár úgy is, hogy kliséket – már megszoktuk, ismerjük, mégis leültet a képernyő elé, többet és jobbat kapunk, mint az Amerikában tömeggyártásban készülő filmek esetében.
A leghíresebb skandináv krimik írói, többek közt Jo Nesbo és Jussi Adler-Olsen nevei garanciát jelentenek a színvonalra és a minőségre. Noha könyveikből nem lehet mindent adaptálni a feldolgozásba, háttérbe szorulhat a társadalmi problémák bemutatása vagy éppen a főhős összetett jelleme, a fordulatos történet, a jó ízléssel válogatott klisék és sztereotípiák élvezhetővé és lebilincselővé teszik a filmet. A nézők pedig megismerhetik a Q-ügyosztályon lezárásra váró bűnügyeket is, hiszen Jussi Adler-Olsen krimisorozatának adaptációja folytatódik. A már említett Fácángyilkosok című filmben újra Carl Morck és társa, Assad nyomoz egy rejtélyes ügyben.
Bucsi-Kovács Anikó
Discussion about this post