Ébredés

Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat (Magvető, 2013)

Amikor magamhoz térek, egy ágyban fekszem, egy szobában, ahol semmi sem ismerős. Tompán fáj a fejem. Mennyi lehet az idő? Rajtam van az órám. Próbálom megmozdítani a kezem, de nincs erőm felemelni. Mindegy.
Kellene egy kávé. Képtelen vagyok gondolkodni kávé nélkül.
Egy lány lép az ágyhoz. Kávé van nála. Megvárja, míg megiszom, s megkérdezi, milyen a könyv. Fogalmam sincs, miről beszél, mondom neki. Felemel egy könyvet, s a borítóját egészen közel tartja az arcomhoz. Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat. A könyvre nézek, majd a lányra. Ja, hogy az.

Kezd hatni a kávé. Szóval a könyv. Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat. Azt gondolom, mondom neki, Esterházy Péter új regénye: történelmi regény (a tizenhetedik századról). Vagy áltörténelmi regény (száz oldalról). De nem is ez a lényeg, hiszen a történelem, ahogy a regény is, meghatározhatatlan.
A lány figyel. Elhallgatok, aztán folytatom.
Viszont a regényt el lehet olvasni. Valaki régebben azt mondta nekem, hogy a jó írást el lehet olvasni. Vannak, akik ezt nem fogadnák ugyan el, de mit tegyünk? Igen, a regényt határozottan el lehet olvasni. Minden megvan benne, amit az olvasó elvár egy Esterházy Péter által írott regénytől. Metafikció, irónia és mélység. Történelem és emlékezet. Önreflexiók és lábjegyzetek (E. P.-től). Összetéveszthetetlen írói megoldások. És még annyi minden.
Értem, mondja a lány, s azzal hangosan olvasni kezdi az Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat című regényt. Gyönyörű a hangja. Még minden lehet. Legalábbis ezt érzem.