ajándékdinnye és pénz a patakban Egy nehéz nap délelőttjével indul a tíz napos próba Csendes Toll részéről, megérkezik érte Nagy Medve, akivel együtt mennek, és együtt töltenek tíz napot a Völgyben. Nagy Medve törzsfőnök lemezek előtti műsorait (Stones, Doors, Hendrix, Cream) és az első hét lemezének anyagát fogja eljátszani a Völgymély közözönségének, CsT pedig segít neki, teszi azt, amihez legjobban ért a hallgatáson túl, kérdez és figyel. Koncertek előtt az esti műsor kapcsán. Új fejezet ez folyton újuló és mélyülő kapcsolatukban, sokat vár ettől CsT.
Leszáguldanak hát Kapolcsig, erős vágtában, CsT alig engedi el útközben a nyeregkápát, de időre ott vannak, és két hivatalos megnyitón is részt vesznek, tűző napon kettőkor és négykor, ami helyből emberi lények elleni bűntettnek számít bárkivel szemben, legyen sápadtarcú vagy indián. CsT mégis megnyugszik, nincs baj emberismeretével, jó törzsfőnökkel szövetkezett, Nagy Medve biztos támasz számára ebben az embertelennek látszó világban. Hiába fogná helyből menekülőre, marad Medve árnyékában.
Eljön az este is, vele az emberek, meglepő módon a beszélgetésre is szép számmal összegyűlnek, ami roppant inspiráló. A blues születése és alakulása a téma, addig a pillanatig, amíg eljut Magyarországra, indiánföldre, de akkor és ott szigorúan abbahagyják a faggatósdit, az már a holnapi téma lesz. Nagy Medve a legjobb típusú alany, vagy egyszerűen csak vérprofi, a kérdésekre, mint bedobott kavicsokra lassan elülő koncentrikus körökben válaszol. Közben viccel, ahol kell, ki- vagy beszól, a legnagyobb szeretettel és roppant szellemesen.
Aztán indul is a koncert, Vissza a gyökerekhez címmel. A beszélgetésen is kiemelt, mert Nagy Medve számára az első blues volt, amit életében hallott, és őrtoronyban ülve azonnal beindult rá, Kis vörös kakas és hasonlóan ütős számok. A közönség kellemesen vegyes, fiatalok és idősek, hogy a korosabbak kellően megrovóan nézhessenek a számokat hangosan éneklő fiatalokra, de. Mindenki roppant mód élvezi a koncertet, a zenekar maga is, hisz észre se venni, el is telt két óra. A zene feloldja CsT fáradtságát, bár álmatlan, alvás és pihenés nélküli éjszakáit nem is számolja már. Beülnek a színpaddal szembeni étterem teraszára, ez lesz a főhadiszállás tíz estén át, de CsT még nem tudja. Nagy Medve és zenekara éhes, CsT még amatőr, evett valamit a szállásukon, Taliándörögdön, így ő nem követi a rituálét, csak iszik végre egy nagy pohár fröccsöt éjfélkor. A szomszéd asztalnál színinövendékek dalolásznak gitárral, Dinnyés- majd régi LGT-dalokat, aztán persze nem menekülhetnek, HBB-számok következnek, amit a zenekar roppant rosszul tolerál, mégis menekülőre fogják. Pedig észre se vették az érzékeny szerzők jelenlétét. Menekülés közben könnyeit törölgetve megjelenik a szakács néni, ugyanis Nagy Medve határozottan közölte a felszolgáló hölggyel, hogy pocsék volt a rántott csirke. A szakács néni hüppögve kérdezi, hogy tényleg? Medve bólint, és vigasztalja, holnap majd mást választ, s így is lesz. Aztán Nagy Medve csoszogó léptei után sántikál Csendes Toll az autóig, és eldöngetnek Dörögd felé.
És hogy kerül a pénz a patakba? Bölcs Bölény, Medve törzsének varázslója és zeneszerző társa nem fogadja el CsT-től a két fröccsért az aprópénzt, így a patakban landol. Kifelé hajtva pedig a parkolóban a hódmezővásárhelyi Szent Család (Medve régi rajongói) egy hatalmas görögdinnyével támad az autóra, mintha csak tudnák, hogy Nagy Medve diétázik, és semmire nem vágyik jobban, mint egy fél dinnyét beszürcsölni alvás előtt.
napirend, hakni és súgógép Nagy Medve fáradtan jelentkezik délben, hogy megbeszéljék CsT-vel a napi menetrendet. Háromkor vissza a dörögdi szálláshelyről a kapolcsi színpad melletti sátorba, négytől folytatódik a hobológia, Szimpátia az ördöggel a téma, tehát rengeteg régi-új dal, régi zenék újrafordított szövegekkel, olyan számok, amiket harmincöt éve játszottak utoljára. Így a beszélgetés után azonnal zenekari próba.
Leteszi a telefont, pontosabban kinyomja csendesen Toll, és úgy látja, viszonylag jól összeállította saját menetrendjét. Délelőtt készülés az aznapi beszélgetésre, könnyű menzaebéd, kis pihi, csendestollazás, nyilvános beszélgetés (hobológia), kapolcsozás, koncert, vacsora és lazulás a zenekarral, majd Medvével haza egy-kettő magasságában, és így. Tovább.
Kinyomja a telefont, és az jut eszébe a délelőtti félhomályos szobában ücsörögve, hogy olyan ajándékot kapott a Nagy Szellemtől, amit soha nem remélt, amire – éppen ezért – soha nem is vágyott. Fiatal harcos kora legendás és fontos törzsfőnök példaképével és zenekarával dolgozhat és tölthet tíz napot. Sőt. Bármit (vagy majdnem bármit) megkérdezhet nyilvánosan, ami érdekli, Nagy Medvétől, sőt. Kifejezetten ez a dolga. Persze éppen egy sokkal nagyobb és néhány kisebb projekten is együtt dolgoznak, de a tíz napos együttlét közelebb hozhatja őket nemcsak munkaügyileg, hiszen a közös ügyek valamiféle barátságkezdeményből, kölcsönös szimpátiából indultak. Megismerheti Medve olyan oldalait, amelyeket a legtöbb emberi lény nem, melyek rejtve maradnak. És ezeket megismerve sokkal, sokkal több lesz CsT számára emberileg.
De indián tervez, Nagy Szellem végez. CsT pedig megtanulta, nem jó ellenszegülni, fölösleges. Képzőművész barátai jelentkeznek délelőtt, hogy feltették a kiállítást a kastélyban, és indulniuk kell haza, de előtte szívesen találkoznának, kávéznának egyet Csendessel. Találkoznak, kávéznak, ebédelnek, elbúcsúznak egymástól. Ám mielőtt indulnának, kifaggatják CsT-t térdügyileg, és megpróbálnak segíteni, ami már akkor jól esik a sánta indiánnak, de mivel nagyon megbízható barátok, hamarosan jelentkeznek még ez ügyben.
Közben, hogy ne legyen olyan egyszerű ez az első délelőtt, telefonon keresik Csendes Tollat a német fővárosból, kedves fordítónője, aki nemcsak remek költő, a magyar költészet mentora is. A német füzetecske ügyében, amiben egy Jász Attila nevű ismeretlen magyar költő verseit akarják kiadni, CsT segítségét és közbenjárását kérik a költőnél. Megígéri, hogy amiben tud, segít, próbál legalábbis, de érdemi dolgokkal csak kilenc nap múlva tud foglalkozni. A fordítónak persze haladnia, dolgoznia kell, és az is kiderül, milyen jó lenne ennek az Ismeretlen Költőnek a verseit németül is elvinni a Novi Sad-i nemzetközi költészeti találkozóra, ahova CsT szintén hivatalos. De nincs net, nincs számítógép, marad a telefon, ha elakadás van. Miután beszéltek, nincs is más lehetősége Csendes Tollnak, vissza a gyökerekhez, a korai bluesokhoz, délutánra és estére hangolódva sürgősen.
A beszélgetés után CsT megismerkedik az elkövetkező nyolc nap számára nélkülözhetetlen szereplőivel, Nagy Medve debreceni barátaival, Évával és Lacival, a Mancsi törzzsel. Az elkövetkező napokban állandó támaszt és menedéket jelentenek majd Csendes Toll számára. A színpaddal szembeni étterem teraszán együtt ülnek már, Nagy Medve sztoriban van éppen, meséli, hogy nemcsak három nővel él együtt, hanem két selyempincsivel is. Akik a hitvesi ágyban alszanak, és a hosszú, fehér hajú főnök szerint asszonya még mindig két vadállattal védi magát tőle. CsT vizuális típus, s rögtön elképzeli, ahogy a két méteres Nagy Medve a közeli erdő ösvényén a két kiskutyát sétáltatja, akik össze-vissza húzzák, gubancolják a pórázt. De nincs idő vizionálni, kezdődik a koncert. Jelen van a kapolcsi nagyfőnök is, akit Medve fölhív a színpadra, hogy elmondhassa tőle tanult mottóját, amit a koncert elé biggyeszt: „Szeretnék az emberiségre hakni.”
Koncert után (nincs jelző, értékelés, egyebek – elfogult indián Hallgasson Mélyen), vacsora és együttlét a Hobo törzzsel. Közben kiderül, a frissen vásárolt súgógép nem működik funkciójának megfelelően, nincs hát segítség, tanulni kell az új szövegeket naponta keményen Nagy Medvének. De. A törzs fiatal harcosai kiderítik, meccset nézni lehet rajta (a súgógépen), sőt, mást is. Medve hangot is ad gyanakvásának, miszerint kimondottan meccsnézésre vásárolták a készüléket. A fiatal harcosok és Bölcs Bölény nem hagyják magukat, megfenyegetik a törzsfőt, hogy József Attila Nagyon fáj című verse alatt esetleg megfelelő tematikájú, kizárólag tizennyolc éven felülieknek szóló filmrészletet adnak be neki segítség gyanánt a szavaláshoz.
A többi poén, pedig volt bőven, sajnos nem adható ki a szerzői jogok tisztázatlansága miatt.
jól megöregedni, libák és bogarak CsT tanulja a rendszert, lassan sikerül néhány órát aludnia is, a kitalált és az adott napirend lassan összecsiszolódik, így a délutáni beszélgetésre is rá tud hangolódni, nem csak kapkodva készülni. Felkel, reggelizik a Bandi Gazda-féle remek kínálatból, de csak lekvárt és mézet, Bandi, a tulaj már hozza is a kávét, magának is egyet, beszélgetnek kicsit, milyen volt a tegnap este, hogy sikerült a beszélgetés, aztán a szokásos menet, a következő kávét már kint isszák meg az almafa alatti padon. Itt írta, legalábbis itt dolgozott a Morrison-köteten Nagy Medve, közel húsz éve, és a mítosz szerint jelenlegi asszonyával is itt ismerkedett meg, nagyjából ugyanakkor. Aztán irány a cellaszoba, a munka, kiteregetve mindent a dupla ágyon, de előtte még egy munkakávét próbál nyomni Csendes Toll, de valamit elbaltázik, mert nem jön és a zöld helyett pirosan villog a kávéfőző gép gombja. Szétkapják Bandival a gépet, de minden rendben van, elvben, kávé, víz van benne, zacc ürítve, passz. Bandi gazda elővarázsol egy tasakos kávét, ami tökéletes, 3 az 1-ben, hiszen az illúzió a lényeg. És megy is a munka megint, CsT végignézi az esti koncert repertoárját, és meg is van helyből tíz kérdés, abból néhány egészen komoly. Ül az ágyon a párnának dőlve meztelenül, papírlapokkal és könyvekkel körbebástyázva, az ablak nyitva, és engedi, hogy dolgozzon az agya. Néha kinéz a nyitott ablakon, kint negyven fokos hőség, áll a levegő, ezt nem látja, de érzi a szobában is, bár a vastag magtárfalak mindig hűvösebbek kicsit, pillangókat lát, sokat, fecskefarkúakat nagy csapatban, meg barna pöttyöseket egy orgonához hasonlatos, illatos lila virág vonzásától nem tudnak szabadulni. Néha lecsap egy-egy madár, el-elkap egy-egy pillangót, aztán újra áll a levegő, nem mozdul semmi. Érezhetően nem, CsT olvas, készül tovább, eszébe jut a tegnap esti remek Cream-feldolgozás, Nem bűn a lustaság, amit Bölcs Bölény énekelt. De CsT nem lusta, így dolgozik.
Egy galamb benéz a szemközti diófa ágáról kíváncsian, CsT elszégyelli magát, elhúzza a sötétítőfüggönyt.
A délutáni készülődés hevében, vagy a forró júliusvégnek köszönhetően indulás előtt a kőfalon megjelenik egy szép, méretes zöld gyík, éppen vedlik, félig már új bőre csillog, a régi elszáradva, felgyűrődött a hasán, mint egy ingujj. Naná, hogy jelnek fogja fel CsT, üzenetnek, meg is kérdezi Nagy Medvét a második saját számukról, hogy akkor az most miért nem a Gyíkkirály Back Door Man feldolgozása, ahogy a cím alapján sejteni lehet. Kiderül, hogy megpróbálta lefordítani, de csak a címig jutott, Gazember, nem tudta a magyar prozódiának megfelelően átültetni, viszont írt belőle egy saját dalt. Jó indítás volt, mert ezután Nagy Medve teljesen önjáró lett, hiába a sok kérdés felírva, kérdezés nélkül válaszol mindenre. A közönség imádja, naná, tudták, mire jönnek, és azt meg is kapják. Aztán a közönség előtt odafordul Csendes Tollhoz, nem baj, hogy nem hagytalak kérdezni? Pedig tudom, hogy még rengeteg kérdésed volt… Hát ilyen főnök ez a Nagy Medve, és CsT-nek nagyon jól esik, ahogy ez a hatalmas, szakállas óriás pótapaként odafigyel rá, terelgeti, törődik vele, tanítgatja, felszabadítja a vicceivel és védi, óvja, ha kell. Medve monológjai közben újra és újra az jár Csendes Toll fejében, milyen nagy adomány a Nagy Szellemtől, ha valaki jól tud megöregedni.
A harmadik esti koncerten az első nagylemez anyagának újrajátszásakor a bogarak lesznek a mellékszereplők. A rengeteg repülő szerzet mind a megvilágított főszereplőket ostromolta, így a Hey Joe szövege is megváltozhatott „Érzem, mennem kell már” helyett „A számban egy bogár”-ra. A szervezők (kárpótlásul?) meghívják a zenekart, a debreceni Mancsi törzs két tagját és Csendes Tollat Katlan Tónihoz vacsorára. Csülkök és sült kolbászok halomban éjfélkor, hiába a remek Tóni-féle rozéból készült fröccs, nem segít semmi, de ez majd később derül ki, éjszaka és reggel. A Szervező Nagyfőnök is beugrik pár pillanatra, ennyi elég is Bölcs Bölénynek, hogy elmeséljen róla egy történetet, az Eörsi-darabban annak idején, hogy vezényelt a zongoránál. Beintett a zenekarnak a fejével, és ezzel a lendülettel le is fejelte a klaviatúrát. Erre persze Nagy Medvének is lesz egy története, miszerint még veszprémi időszakában a kapolcsi főnök beugrott vele a veszprémi színházba, és amíg ő intézte a dolgait Nagy Medve várta őt az előcsarnokban, ahol is Rátonyi Róbert mutatóujjával magához integette, és közölte vele, hogy neki kéne A szabin nők elrablásában Rettegi Fridolint (a „botcsinálta művészt”) játszania. Medve ezt komoly megtiszteltetésnek vette és feladatának tekinti azóta is, később az Új Színházban rendszeresen felszólalt az értekezleteken, hogy mikor is játszhatná el a neki való szerepet végre. Mire persze azonnal leintették, de addigra már mindenki „fekvőbetegre röhögte magát”, ahogy most is. Aztán még néhány Deák Bill-sztori az ételekhez való érzékeny viszonyáról, a madarakkal való küzdelméről, s egyebek. Majd Medve egy apokrif, könyvtárban megtalált, erősen JA-allúziókkal terhelt gyalázatos verset is elszaval a vacsora végén:
Öntudatos a liba,
Egyáltalán nem sajnálja magát.
Egyedül ücsörög a sütőben,
És epekedve várja Deák Bill Gyulát.
minden idők legjobb zenekara Ezzel ébred Csendes Toll, pontosabban ez az egyszerű mondat marad benne a hajnali álomból, ez már betegség, még jó, hogy álmában nem fogalmaz kérdéseket. Bár ki tudja, lehet, hogy csak elfelejtette. Ez a mondat viszont megáll, nyilván régóta tudja, meg is fogalmazat, mondta is a fiatal harcosoknak, a két zenészfiúnak, hogy ők is tudják, valaki mondja meg nekik kívülről is. Persze, tudták, tudják. Minden idők legjobb zenészei kísérik Nagy Medvét.
Ehhez képest csak árnyalódás, hogy a tegnap esti koncerten Matyi, a dobos milyen remekül énekelte Bill számát, a tetovált lányt. A Fáradt a napról, a Syriustól nem is beszélve, ami nagyon jól állt a dobos csalogánynak, és elképesztő, hogy kemény dobolás mellett így tud énekelni.
Mire felébredne, magához térne rendesen CsT, túl az Óperencián találja magát a debreceni Mancsikkal, vagyis Kapolcs közepében, túl a délutáni beszélgetésen a Kopaszkutyáról, a filmről, a lemez betiltásáról, a Torta-ügyről stb. És Győrffy Ákosba futnak bele, aki épp stoppal indul a Balaton felé, de azért odaül az asztalukhoz egy fröccs erejéig, és elvarázsolja Évát és Lacit, ami nem csoda, CsT azért gyorsan megalapozta Ákos hírnevét náluk. Amúgy is lehet tudni, hogy ő a kedvenc költője. Aztán jön a következő, nem véletlen, de kellemes találkozás Dresch Misivel, aki Saiddal játszik majd, és CsT-ék egy órányit bele is hallgatnak. Aztán már indul is az esti Medve-koncert, immár Fekete Kovács Kornél kitűnő jazztrombitással és zeneszerzővel kiegészülve megint elmesélhetetlen a buli. Nagy Medve fel-, be-, le- és átvezeti a számokat. Olykor megállítja a zenekart, állj, kiabál, a zene abban a pillanatban megszűnik, Medve pedig kiszól három kiskorúnak, hét év körüli testvérek, hogy apátok tudja, hogy itt vagytok? A büszke anya előlép, a közönség dől a nevetéstől, újrakezdik a számot. Hiába tudja CsT, hogy Nagy Medve hullafáradt az utóbbi napok hajszájától, és a beszélgetés meg a koncert között próbálnak keményen, nem látszik, feltöltötte a színpadon-lét, a zene. De ezt már tegnap kitalálta és kitálalta CsT, jól kell megöregedni!
szokásos menetrend súlyos pillanatokkal A Pegazus fogadó ablakkeretében szitál az eső a diófa élénkzöld háttere előtt. Csendesen esik, akárha egy Doors szám aláfestő vagy átvezető része lenne. A sokáig tartó elviselhetetlen hőség után erotikus esőszag tölti be CsT cellaszobáját. Még a tolla is meglódul a jegyzetpapírokon, össze is keni vele az ágyneműt, csupa kék pötty lesz a lepedő. Szóval a toll is meglódul csendesen a papíron, CsT gondolatairól nem is beszélve.
Csendes Toll maga is érzi, valami megváltozott, nemcsak az időjárás, az idő is a maga felfoghatatlan filozofikusságában, helyrerázódott kissé, felgyorsult az eddigi, szine araszoló, majdnem álló tempóból, ami nyilván a meleg hatására tűnt így, úgy, most meglódult, kezd normálisan telni. Nyilván nem véletlenül, a félúton, az ötödik napon érez ilyesmit CsT, lassan tényleg kialakul a saját, új életritmusa, ami mindig is meghatározta működőképességét. Kivételesen busszal araszol be a kapolcsi központba, ahonnan kisántikál a faluvégi Hobo-udvarba. Megérkezik az udvar névadója is otthonról, tegnap éjjel hazavágtatott, ma vissza, de nem látszik rajta fáradtság, hiába, minden az agyban dől el. Vagy a szívben? Látszik Nagy Medvén, hogy most mindkettő nagyon rendben van.
Rutinosan nyomják a beszélgetést, CsT aggodalma, hogy nehogy túl „szakmai” kérdésekkel bombázza a törzsfőt, rég elszállt, már az első alkalommal, így lazán araszolnak bele a költészet és zene kapcsolatát boncolgató napi témába. Ginsberg, Faludy, József Attila az első lemezeken. Kiderül, hogy Medve nem előadóművész, csupán olyan verseket képes elmondani vagy énekelni, amelyeket a sajátjának érez. A túlzott komolyság után persze egy-két sztori is elcsattan, pl. a Moszkva tér blues be nem tiltásának története, amikor a zenészek szakszervezetének tatai ülésén Tóth Dezső elvtárs kérdőre vonta a szövegírót nyilvánosan, hogy miről is szól ez a szám, Nagy Medve pimasz módon megint kivágta magát. Miszerint Tóth elvtárs nem szokott tömegközlekedési eszközöket használni, mert az 56-os busz a Moszkva térig jár.
Ritka pillanatok is adódtak a beszélgetések közben, ez egy ilyen alkalom volt, Nagy Medve az utolsó HBB-lemezről beszélt, bár nem az volt a téma, annak is az utolsó daláról, ami egy Kisemberről szólt. Medvét nagyon bántotta, hogy a lemez végén nem tud mást mondani, vigasztalást, bármit a kisembereknek, csak hogy „Szerencse fel!” Megakad a beszélgetés, Hatalmas Medve elérzékenyül, CsT hallgat, kussol csendesen, ilyenkor nem lehet beszélni, kérdezni, hallgatni kell. El kell viselni a másodpercek súlyát, amit nagyon ritkán érzünk. Amikor a hátsó sorba kívánnánk magunkat a színpad helyett. Aztán megszólal Nagy Medve és elmeséli, hogy akkor találta meg Pilinszky verseit, újra, és segített neki, hálából pedig „megcsinálta” a Pilinszky-lemezt, amit soha nem tervezett, kapott egy lehetőséget, és az Apokalipszis Magyar Angyalának verseit választotta. És látta Isten, akkor biztosan ott volt valahol a környéken, hogy Nagy Medve ül a meleg sátorponyva alatt, tisztán és védtelenül, látta, hogy jól döntött, hogy megengedte neki Pilinszky verseit elmondani.
Aztán persze még egyszer beletenyerelt Nagy Medve lelkébe CsT. Nem volt direkt, de beletalált a közepébe, megint. Cseh Tamásról kérdezte, a Batthyány tér blues kapcsán, amit kimondottan nekik írtak Tamásék. És hogy Tamás (Füst A Szemében) Testvéremnek szólította Nagy Medvét. Megint néhány elérzékenyült másodperc következik, aztán néhány gyalázatos poén után sikerül lezárni az aznapi beszélgetést is.
A folytatás a szokásos, teraszozás az étteremben, a debreceni Mancsikkal. Az este vége pedig megint a hagyományos verzió lesz, fergeteges koncert helyben. A fáradtságnak, ami a beszélgetés alatt rászakadt Nagy Medvére, nyoma sincs, ismét elnyűhetetlen formáját hozza, becsempésznek néhány jól sikerült dalt az előző estékről, Bob Dylan, Hendrix, amiket a zenekar énekel, Ferike és Bölcs Bölény. Remekül, megint.
Az éjszaka is szokásos, csupán az étterem dolgozóit kell felébreszteni, de Ferike bedobja magát, természetesen azonnal kinyitnak és rendelkezésre állnak. Még az ételek is a szokásosak, senki nem nagyon variál, talán csak Laci, a Mancsi törzsből vállal be Medve minden rosszallása ellenére egy rántott karfiol tálat. Vacsora után lóra kapnak Medvével, és eldörögdnek, felveszik a szokásos, helyes stoppos lányokat, kirakják őket az óvodakertnél, hajtanának föl nagy lendülettel a dombon, de a borkimérés előtt megy a buli, lelassult fiatalok ácsorognak, lassan fogják föl a helyzetet, valaki beszól, amit furcsa módon Nagyothalló Medve meghall, CsT könyörgése ellenére kiszáll, de a részeg fiú azt mondja neki, nincs semmi baj, szeretünk téged, mire Medve ismét elérzékenyül, visszaszáll a kocsiba, és már otthon is vannak Bandiföldjén. Snitt.
a légy, a darázs és a bolond Hajnaltájban ébred CsT, nem kel föl, csak fölébred, kettőkor feküdt, aludna még, de egy légy nem hagyja. A hajnali fényre felébredt ő is, és teszi a dolgát, ha már bejutott a cellába, bosszantja CsT-t. Klasszikus eset, elhajtja, visszamegy, majd eltűnik, s mire azt hinné a fáradt indián, aludhat még nyugodtan, amikor épp mélyalvásba zuhanna vissza, újrakezdi. Ez után CsT hadiösvényre lép, indul a vadászat. Csőre tölt egy használt boxeralsót, nyomkeresésbe fog, de nem leli az üldözöttet sehol. Leeresztett fegyverrel kezében elvigyorodik, már el is kezdődött a készülés a mai beszélgetésre, koncertre. A Vadászat lesz a téma. Marad ébren, olvasgat, készül.
A Vadászattal először egy szekszárdi külső raktár őrtornyában találkozott, oda csempészte ki őrség idején a dupla műsoros kazettát és a laktanyából kölcsönzött MK27-es magnót. Teljesen kész volt a lemeztől. Nem tudott róla, hogy húsz évvel ezelőtt, hasonló körülmények között, egy másik őrtoronyban, Nagy Medve először hallotta meg egy Rolling Stones nevű zenekar Little Red Rooster című feldolgozását, és ezzel végérvényesen el is dőlt valami. Ez a valami aztán rendesen vissza is igazolódott CsT számára 1984-ben, az őrtoronyban.
Délelőtt, a szokásos cellaágyon előnyös testtartásban ücsörögve, meditálva, készülgetve, egy lódarázs intézett támadást Csendes Toll ellen. A töltött csatabárdot elásta már, nincs kedve előszedni, így keletiesebb megoldást választ, megpróbálja kihajtani az ablakon, ami nem egyszerű, nem nagyon érti a darázs, mi a fenéért erőszakoskodnak vele, de. Összejön. Előbb-utóbb. Eszébe is jut, mit üzen a jel, a Zöld sárga című Kex szám kicenzúrázódott a Vadászat-lemezről. Akkor ezt is meg kell majd kérdezni, bár a válasz nagyjából sejthető. Disszidens szerző dalainak nincs helye a szocialista erkölcsű magyar zenei világban. Nyilván ezért marad ki Faludy Gyurka bácsi verse is, Petőfi és Viszockij dalai farkasokról és kutyákról pedig evidensen szabadság-centrikus versek, ilyesmiről nem illik, illett rendszeren belül beszélni. Énekelni. Viszont kiderül, hogy a Konrád lovag (a lá Konrád György) se könnyen csúszott át a rostán. Először a címe bukott, kapásból, jó, akkor legyen Száműzött. „Apám kitagadott, nincs otthonom, hazám…” ’Na, ez nem megy Földes elvtárs, ez elég személyes, szó sem lehet róla.’ Nagy Medve ismét kivágja magát, pontosabban villámgyorsan ketté a gordiuszi csomót, megoldva ezzel a problémát, énekelje akkor Deák Bill. És lám… Aztán még valamire rátapint véletlenül CsT A bolond leve, a bohóc- vagy bolondszerep kapcsán. Hogy mindig is szeretett volna bohóc lenni, de alkatilag, fizikálisan semmiképpen és talán lelkileg se igazán sikerült neki soha. A hallgatóság, a közönség viszont másképp látta és gondolta, egy nagyon szimpatikus, CsT-vel egyidős férfi jelentkezett, és elmondta, hogy szerinte igenis sikerült, és a kudarcok, a kételyek és a sérülékenység remekül beleférnek a bohóclétbe, szerinte. Nagy Medvének jól esett ez a megjegyzés, mert ezt a vallomást még CsT se hallotta tőle soha. Ma is volt értelme a beszélgetésnek, ismét archiváltak egy-két fontos dolgot. A közönségvigasztalás után pedig még jobban csillogott a közönség tekintete, ami a tompító és homályosító nagy melegben kész csoda.
Legjobban mégis CsT csodálkozott, milyen jól sikerült az aznapi hobológia, pedig Nagy Medve nem hagyta őt készülni, a debreceni indián házaspárral együtt Csendes Tollat is elragadta délben ebédelni, ma ő főz, Nagyvázsonyba. Ahol persze, hogy felismerték Medvét, ezt már megszokta CsT, viszont őt is összetévesztették egy ismeretlen vidéki költővel, egy gyerekeket kísérő tanár néni odaszólt a gyerekeknek, ez meg itt a Jász Attila Tatabányáról. Csókolom, köszönt CsT és nem leplezte le magát. Remek ebéd, végre egy normális pohár bort is ihatott CsT, igen, somlói olaszrizlinget. Aztán rohanás vissza a sajtótájékoztatóra, ez a medveséggel jár, oda kell tennie magát, és persze nem tíz perc, több mint félóra, helyből csúszás, így Nagy Medvét kirakták négy óra előtt pár perccel a hobológiai asztalnál, addig meséljen az Amarcordból, ahogy majd minden nap, CsT pedig Mancsi Laci gyors lovaival átvágtatott a diktafonért, mert mint kiderült már, aznap nagy szükség volt rá, hogy rögzítsenek minden elhangzó történetet. Uff.
asszony, kuplé, önirónia Lassan egy egész teremtésnyi hetet töltött már Csendes Toll Nagy Medvével és törzsével, ennyi időt soha sehol se vállalt be a vidéki indián, sőt, ha lehet, kerülte mindig a kötöttséget, Kapolcson se volt még elejétől a végéig lent. De akármennyire tartott is ettől a hosszú együttléttől Csendes Toll, nagyon jól érzi magát, és kiderült, hogy megint jól döntött, Nagy Medvén kívül mással nemigen vállalta volna ezt az összezártságot. Hazai ízként megérkezik CsT asszonya is, és tudja, hogy ez csak neki szól, gesztus, ugyanis tökéletesen értelmetlen dolog egyik nap leutazni, másnap pedig vissza. Van egy elmélete CsT-nek, miszerint minden igazi indián harcos mögött, a takarásban ott van egy megbízható indián asszony. Aki támasz, aki társ, aki segít, ha kell. Dantei magasságok ezek vagy költőiek természetesen, CsT maga is tudja, hogy ez csak az ő fixa ideája, a materiális vetület kicsit mindig más. Hiszen árnyék nélkül nem működik a földi rendszer, ha nehéz is elfogadnia az emberi lényeknek, az árnyék az árnyék. (Hogy konkrétabb magyarázatba ne kelljen belebonyolódni az asszonyi természet mibenlétéről.)
Csak közvetlenül a beszélgetés előtt találkoznak, CsT és asszonya, ebéd közösen és gyorsan Nagy Medvével, de már késésben is vannak, az utolsó falattal a szájában már mennie kell, kezdődik a hobológia, megint késéssel. Medve már ott van, és kivételesen nem az Amarcordból, hanem a szovjet partizánfilmekből idéz, és végre kiderül csíkos pólóinak titka is, az egyik partizán hős hordott ilyet, és azóta ő is előszeretettel visel csíkos pólót. CsT kissé émelyeg teli gyomrától és a melegtől, hiába hozzák át nekik az étteremből a kávét és a kólát, nem sokat segít. Szerencsére Nagy Medve megint önjáró periódusában van, CsT hagyja, még terelgetni se nagyon kell, megint hálás a téma, az Esztrád című lemez és műsor. A szocializmus negyvenedik évének „tiszteletére” találta ki anno Medve. Sok minden szóba kerül, a 6:3 forgatásától a Két Latabárig, vagy akár a Kazal László-kuplékig, amit aztán az esti koncerten esik le a közönségnek, ugyanis elhangzik Nagy Medve előadásában a klasszikussá vát Telefonkönyv, amit egyszer sem rontott el, fejből mondta az egészet, majd Szakadáti Matyi és apósa (Bölcs Bölény) nyomta le a legnagyobb sikert, egy régi reklámdalt, az Alumínium edényt.
Magyarország legrosszabb énekeseként hirdeti magát Nagy Medve a beszélgetéseken és a koncerteken is, de aki figyelt hét napig, az tudja, hogy ez csak vicc, önparódia. A bohóc, a bolond tréfája, ahogy az is, amikor Deák Billt idézi jelöletlenül, nem tudok semmit, konferálja saját magát az esti koncerten, sőt, az anyám se tudott. A zenekar dülöngél a nevetéstől, ők ismerik a pontos forrást. És akárhogyan is, harmincöt év alatt vagy megtanult énekelni Medve rendesen, vagy a hangja érett hozzá zseniálisan az általa írott számokhoz. Vagy mindkettő együtt. De erről már beszélt CsT, jól kell megöregedni. Hogyan? Testileg és szellemileg tartsd magad frissen, mindig előre nézz, és a következő feladatokra figyelj, ne szállj el magadtól, legyél önironikus, gyakorolj rendszeresen, csiszold magad folyton… Kb. ilyesmi, ha lehet bármit is mondani. Na, de inkább Nagy Medvét kéne megkérdezni, nem csupán Csendesen Figyelő Tollra hallgatni. És persze hullafáradt megint. Szép álmokat!
találkozások napja Mennyire egyformának tűnnek a reggelek, ha tíz napig vagy egy helyen, nagyjából ugyanazt csinálod minden nap, és ez már a nyolcadik hasonló. Korán kel Csendes Toll, amennyire lehet, lebotorkál a lépcsőn a közös étkezőbe, ahol Bandi Gazda leül mellé egy kávé erejéig, amit előzékenyen ő hoz CsT-nek és magának is, megbeszélik a tegnapot, a ma reggelt, amin éppen van is mit. Különben összekeverhetőek lennének a reggelek, a napok és az éjszakák, olyan egyformák. Ma reggelre Bandi negyedik kutyáját meglőtték, fekszik csak a fotelben, és CsT kutyagazdaként pontosan átérzi, mi játszódhat le Bandi Gazda szívében, nem beszélve a kutyáéról. A nagy kérdés, benne van-e még a golyó. És milyen ember az, aki egy ártatlan kutyát, tudhatóan idetartozót, meglő. Később kiderül, amikor megröntgenezik, nem golyó, vasvilla.
Pedig annyira idillinek tűnik ez kis falu, benne Bandi hatalmas karámaival, benne az arab telivérekkel, gyümölcsössel, istállókkal. Helyiekkel és betelepültekkel, baráti szimbiózisban. Meg is nézik a templomban Bandi egyik barátját, aki épp a környék múltjáról tart előadást, osztályfőnöki órát. Eleinte ijesztően komolynak látszik Szőke András tanár úr, legalább tíz percig nem dob be egy poént se, CsT már azt hiszi megőrült, de aztán jönnek a szőkés körítések, és persze, hogy nem lesz vége időre az előadásnak, de közben lehet mozogni, freskókat nézni a templomban, amiről Szőke Bandi mesél, de muszáj megszökniük, CsT asszonyának mennie kell haza. Gyorsan kétfelé osztanak egy korai ebédet és már indul is a busz Tapolcára.
Vannak napok, amik különböznek a többitől, mert azok annyira megnyugtatóan egyformák. Ezen a beszélgetésen, ahol már rutinszerűen csalogatja elő CsT Nagy Medvéből a titkos információkat és történeteket, lemerül a diktafon, nem veszi fel a nyolcadik ülést. Medve lazán átlép a problémán, CsT kevésbé. Ugyanakkor majd leesik a székről a beszélgetés elején, hiszen a délután hőségben a még elviselhetetlenebb sátormelegbe besétál fiatalkora legjobb barátja, egykori indián harcostársa, Pözsó. Másként lesz tétje a beszélgetésnek, hiába nem rögzül a technika által a dolog, az emberekben nyomot hagy. Pözsóval gyors egyeztetés, mert menniük is kell, CsT miatt jöttek, nincsenek véletlenek. És nem is lehet mit kezdeni a dologgal, majd folytatni kell, a szál megvan. Később, a faluban, ahova nem nagyon szokott besétálni Csendes Toll, WST-vel és kedvesével, Virággal fut össze, akik meg is kínálják egy pohár remek borral, de CsT nagyon óvatos, csak egyszer ivott nyolc nap alatt tisztán bort, most is érzi, száll már a fejébe. Aztán estére megérkezik Nagy Medve öccse is, nagyon hasonlítanak, hiába alacsonyabb Medvénél, és hiába nincs akkora ősz hajkoronája, nagyon medvés. Medve rá is szól majd koncert közben, hova menekül az a nagy darab alak ott a sötétben. A debreceni Mancsi törzs és CsT dőlnek a nevetéstől, ahogy Medve öccse is, hiszen csak pisilni indult, de bátyja vigyázó szeme rajta a színpadról is. És mennek a közös történetek még két napig, hogy Medvéék anyukája mindig Medvét féltette, renitens lénye és haja miatt, de az öcs meg autóversenyző volt, és amikor egyszer elvitték egy versenyre az anyukájukat, az öcs az első sarkon belerohant egy ott parkoló autóba, azt is, a saját magát is jól összetörve. És hogy milyen legendásan nagyevő a tesó, hogy viselkedik náluk vendégségben stb. Medve öccse most is büszkén meséli CsT-nek, a bátyám elvitt vacsorázni…
Ilyesmiről szól a Nagyapák rock and rollja, amit Medve átköltve énekel is a koncerten, bár eredetileg csak az Apáké… volt.
a völgy vége felé Utolsó előtti nap Csendes Toll véletlenül megtalálja az ágya fölötti polcra erősített neoncső kapcsolóját, hátul van, a fal felé. Önkéntelenül elmosolyodik saját hülyeségén, mivel úgy tud csak elaludni, ha olvas előtte, és amikor már érzi, hogy mindjárt elmossa egy erősebb álomhullám, ledobja a könyvet és lekattintja a lámpát, ami a Pegazus fogadó cellájában nem ment, föl kellett kelnie lekapcsolni a nagy villanyt, amitől felébredt, ráadásul fekve egészen homályosan látott csak a csillár fényénél. Erre, az utolsó előtti nap reggelén kiderül, milyen egyszerű lett volna a megoldás.
Kiderül az is a kilencedik nap elejére, hogy nagyjából jól lőtte be saját napirendjét, egészen jól bírta a gyűrődést, sőt. Az alváshiánnyal persze nem lehet mit kezdeni, de furcsa, hogy az ember bármihez hozzászokik viszonylag rövid idő alatt. A térde miatt régóta nem tud már rendesen aludni, korábban ritkábban, újabban nagyon gyakran felébred, hogy fáj a térde, és sehogyan se jó. Arról nem beszélve, hogy idegen helyen sosem tudott aludni, de ez már a kilencedik nap, mire elmegy, megszokja. Ha jövőre is jön Csendes Toll Nagy Medvével, akkor ez már nem lesz gond. És persze előző este egy hosszúlépéssel többet tett meg, mint korábban, lazított óvatosságán, ami szintén jót tett. Alvásilag. De azért a rátörő fáradtság miatt reggelente présel magába egy kis energiát, meditál, mert azért a belső elem óhatatlanul merül.
Reggeli egy nagyszerű emberrel, mint minden nap, most is, Bandi hozza a kávét, leteszi CsT elé a lekvár meg a méz mellé, nem szól semmit, csak megöleli. Értik egymást. Két igazán fontos barátja van/volt Bandi gazdának, Nagy Medve és Füst A Szemében (Cseh Tamás). CsT-vel is mintha százezer év óta ismernék egymást, és ez a mintha szinte sértésnek tűnik már. Kiülnek az almafa alatti padra, a főbb támpontokat tisztázzák, minden rendben. Amíg ilyen emberek léteznek a Föld nevű bolygón, mint Bandi és Medve, nincs baj, nem lehet. CsT pedig boldogan van velük, hallgat, ha apróságokról van szó vagy ha világmegváltásról, egyaránt. Szeret hallgatni mostanában, talán azért, mert túl sokat ír. Néha piszkálják is érte, Ferike Gitáros például a zenekarból, de CsT csendes mosolyog, nem veszi a lapot, Nagy Medve dörmög a szakállába, vigyázz csak, majd jól megír végül ez a Csendes Tollacska. Úgy lesz, vigyorodik el a vidéki indián.
Két kávé után irány a dörögdi könyvtár, utánanézni a dolgoknak a neten, készülni, mert a könyvekben nem nagyon van semmi erről az időszakról, a rendszerváltó lemezről, a Tábortűz mellettről. A sajtóban se nagyon volt semmi érdemleges, mintha elhallgatták volna ezt az anyagot, pedig milyen erős, és először (meg utoljára is) optimista, ám mintha az ország maga is mással lett volna elfoglalva, euforikus boldogságban fürdött néhány pillanatig, aztán meg egészen másra kezdett figyelni, minden kezdett darabjaira hullani. Minden egész újra eltörött. De az majd holnap lesz téma… Mindenesetre húsz év múlva, a cédé újrakiadása már jóval nagyobb és megfelelő figyelmet kapott, ami megint meglepő.
Ha már a könyvtárban van, kiül a Klastrom étterem teraszára, és megvárja, amíg a napi menü elkészül és megebédelhet. Kihasználja az időt, jegyzetelget. A helyi sápadtarcúak gyanakodva szemlélték, majd az egyikük oda is jött bemutatkozni és megkérdezte, leírt-e mindent, amiről szó volt a másik asztalnál? Csalódottan vette tudomásul, hogy egészen máshol jár az idegen indián lélekben. A fehér ember kedvesen bocsánatot kér, távozik. Jókor épp, kész az ebéd.
A délutáni beszélgetésen háromszor annyi ember izzad a sátor alatt és előtt, mint eddig, egészen furcsa, hogy az emberi lényeket ilyesmire önszántukból rá lehet bírni negyven fokban. CsT indítaná is a beszélgetést, de most, hogy a könyvtárban feltöltötte a lemerült diktafont, kiderül, hogy be is telt. Ez a beszélgetés sem archiválódik, így Csendes Toll egészen biztos benne, hogy jól fog sikerülni, és igyekezett megjegyezni a főbb vonalakat. Külső-belső emigráció, a rendszerváltás eufóriája, majd a csalódások, az első erdélyi turnék, a koncertek videofelvételeinek ellopása a szekusok által stb. Előkészítve a Látogatót, ami a lemez egyik legjobb száma, és Tóth János helyett Matyika énekli majd este, elég jól.
Az este folyamán régi ismerősökkel és új ismeretlenekkel találkozik Csendes Toll, kicsit társadalmi életet él, ahogy a normális völgylakók, ami furcsa, mert nem egy ismerkedős típus. El is fárad rendesen CsT, ráadásul a hobológia miatt felismerik már, megszólítják, beszélget és vitatkozik, ami miatt lekési a zenekarral közös vacsorát, vagy csak a zenekar végez túl gyorsan az éjféli vacsorával a rajongók furcsa fenyegetése láttán. Így utolsó alkalommal egészen jól és mélyen alszik végre CsT.
„minden véget ér…” Nehéz eldönteni tíz hasonló szerkezetű és történésű nap alatt, mi fontos és mi nem. Mi tűnik annak az adott pillanatban, a leíráskor vagy mit tart meg az emlékezet és mi hullik ki. És mi az, ami tényleg említésre méltó.
Hmmmm.
Sok minden nem az már. Ismétlődések finom változatai. És mindez úgyis csak a beavatottaknak érdekes, mert ugyan már kit érdekelne Nagy Medve kalandjai Csendes Tollal? A legérdekesebb, amit nem lehet elmesélni, egy barátság alakulását, mélyülését, ami úgyis csak hazaérés, elválás, kipihenés és újrabootolás után lesz evidencia.
De még a beszélgetésen feltűnik az Új Forrás törzs egyik fiatal harcosa, Mahbija, kedvesével, ami már megint tétet jelent, a diktafon is működik, és a közönség kérdezhet, de így is rengeteg hasznos adalék kerül az archívumba. Az utolsó beszélgetés egy gesztus tehát a közönség felé, de a lendület viszi már a beszélgetőpartnereket. Szégyen és gyalázat a téma, azaz az utolsó esti zúzda következik a koncerten. Ahol CsT leül egy asztalhoz a sörsátorban és egyedül hallgatja végig a koncertet, ahogy Medvéék őt is elbúcsúztatják: Bye, bye Csendes Toll! A pultos lány, aki végig nagyon kedves, amikor CsT odabiceg, soron kívül kiszolgálja, most egy korsó sörrel búcsúztatja csendesen az asztalnál egyedül ülő Meglepett Tollat, persze nem tiltakozik, elfogadja az ajándékot, bár jó hideg van, nem esik annyira jól, csupán a gesztus, de az nagyon.
Koncert előtt még teljesít egy feladatot CsT, a beszélgetések ideje alatt öt óra tájban rendre megjelent a szomszédos völgyből egy cirkuszos csapat, hogy az esti előadásukat reklámozza. Gólyalábon, dobokkal. Vágyott is rá tíz napig Csendes Toll, hogy eljusson az előadásra, és végül összejött. Circo Soluna, érdemes őket megnézni, mintha egy Fellini filmbe csöppenne az ember. Filmszerűen eredeti díszletek, nem is cirkusz, sokkal inkább vándorszínház. Járják Európát, apa, anya és a gyerekek. Most épp Kapolcsra értek, három napra tervezték, de tízet maradtak. CsT nagy szerencséjére, mert nagyon feldobta ez az egyszerű vásári komédiásdi a maga didaktikus tanításaival. Végig lehetett nevetni, ami már önmagában nagy dolog.
Ám ahogy Bob Dylan szerelmi története, a cirkuszi műsor, a koncert, a kapolcsi tíz nap is véget egyszer: „Az ég alattad lenn, a mélybe hull, / Minden véget ér, Baby Blue.”
Megjön a vihar a koncert után, kapkodás, különösebb búcsúzkodás nélkül száguldás haza, többször is áthajtva a viharzónán, és irreális módon otthon is vannak már. Utolsó ölelés Nagy Medvével, miután hazaszállította CsT-t, egyeztetnek, hogy holnap már beszélnek újra, hiszen újabb közös munkák, kalandok és együttlétek várják még őket…
Nagy Medve testvérem, itt is köszönöm ezt az együtt töltött tíz napot, uff! Beszéltem.
(Csendes Toll)
Discussion about this post