Fecske Csaba versei

Mint a füst

.

beszélgetünk apámmal

madárfütty furakodik szavaink közé

mintha ki akarnának igazítani minket

lelkes kis madaraink

nem tudom miért jut eszembe a cigaretta

harminc éve szívtam el az utolsót

és apám sohasem dohányzott

bár emlékszem gyerekkoromban

rá akart szokni hogy cigarettázó barátai

előtt ne kelljen szégyenkeznie

tartott otthon egy csomag Kossuthot

néha rágyújtott de egy-két szippantás után

undorodva dobta el számomra viszont

nagy kisértés volt a felbontott csomag

és a jószagú füst amely  ott lebegett még

egy darabig fejünk fölött a konyhában

sutyiban rágyújtottam szívtam aztán

évtizedekig apám helyett is

kocsmába se járt noha nem volt absztinens

megivott olykor egy-egy pohárka bort vagy én vittem neki

egy kancsó sört a kocsmából vasárnap ebéd után

ő nem lépte át a kocsma küszöbét legénykora óta

fél órámba telt míg rávettem egyszer üljünk be  egy sörre

akkor  még megvolt a Feri presszója

ahol sokan ücsörögtek a cigarettafüstben

az is hol van már az idegesítő zenegépet

felváltották a tücskök öreg almafák alatt

ciripelnek lakatlan éjszakákon meg a mályi temetőben

.

A vacsora előtt

.

együgyű ember vagyok belátom

szegény halász tisztességes jóravaló embernek

ismernek a falumban rá voltam szorulva

arra a harminc ezüstre szakadt minden

hálóm korhadt a csónakom másikra van szükségem

hogy előteremtsem a mindennapit  kérhettem

volna talán többet is biztosan megadták volna

a nagy tekintélyű főpapok akik buzgón az igazságot

keresték  és megnyugtattak én csak egy szélhámost

juttatok a kezükre aki királynak képzeli magát

és az ördöggel cimborál különben hogy tudna

járni a vízen pláne kenyeret szaporítani

vajon tudja-e mi vár rá hogy ez az utolsó

találkozásunk merjek-e a szemébe nézni vagy kerüljem

a tekintetét el ne áruljam magam vigyáznom kell

a borral is mert könnyen eljár a szám pedig

józannak kell maradnom megbízóim számítanak rám

meg kell szolgálni a pénzemet

.

(A borítóképet Bájer Máté készítette)