Láng Zsolt

A mellguru

Fotó: Dánél Mónika

Elmesélem, hogyan lett Profesor György e rövid elbeszélés hőse. Először is, ki az a Profesor György? (Semmi köze Profesor Pixihez, a Perkő Táltosai rockegyüttes énekeséhez!)
Nem mindenki tudja róla, hogy filozófus szeretett volna lenni. Kétszer próbálkozott a felvételivel, mindhiába. Következett a katonai szolgálat, valahol Dobrudzsában, nomád szkipetárok között. Két év után leszerelt, és nagybátyja révén eladó lett egy Sugár úti méteráru szaküzletben. Ez még 1989 előtt történt, amikor a filozófiára való bejutásnak két titkos, de nem titkolt feltétele volt. Egy: a jelentkező legyen a Premilitáris Brigád tagja, kettő: az IQ-ja ne legyen nagyobb Dulea elvtárs IQ-jánál. Profesor többször sehová nem felvételizett, de a filozófia továbbra is érdekelte, franciául és németül is olvasta a könyveket, már amihez hozzá lehetett jutni a Dulea elvtárs utasításai szerint működő könyvtárakban. Aztán néhány év elteltével kitört a forradalom, és Profesor György a kelmék közül átköltözött a közelben megnyílt Triuph melltartó-márkaboltba. Közel huszonöt évig dolgozott itt.
Mellguruhoz méltón, egyetlen pillantással kiválasztotta a megfelelő darabot. Alighogy belépett boltjába e történet valamelyik mellékszereplője, a leendő vásárló, máris tudta: B75-ös, Push up-os, L-szabású, csipkeszegélyes, anyaga 53 százalék poliamid, 37 százalék poliészter, 10 százalék elasztán. Tudta, de nem mondta. Nem rontott ajtóstul a házba. Türelmét is ritkán veszítette el. Ha mondjuk egy szalamandrabőrű negyvenes nő japáncsipkét szeretett volna, nem ellenkezett, legfeljebb bőrbarát pamutra beszélte rá, a fluoreszkáló nylon helyett. De ha egy tintaszemű tinédzser a nemzeti újerkölcsiség jegyében akciós Thatcher-szettet akart vásárolni, tanáros szigorral rámordult: „Ön még fiatal, kisasszony, hagyja szabadon a melleit, nincs szüksége formaalakításra sem, szárnyaljon, amíg lehet.”
Az a helyzet, hogy a ’89-es forradalom utáni évek két ellentétes hangulatú korszakot hoztak magukkal. Közvetlenül a decemberi események után a melltartóviselet jelentősen visszaszorult. Profesor volt iskolatársa, Lengyel Pali ’86-ban Nyugatra disszidált, és még abban az évben küldött egy fényképet a francia tengerpartról: minden nő, idős és fiatal monokiniben fesztelenkedett. A forradalom után a hazai strandokon is megjelentek a csupasz mellű nők, ám mindez néhány évig tartott csupán. A szabadság légáramlatainak elültével újra a helyi szagok terjengnek a légben. Ma megint fedett mellel napoznak a strandokon, és operetteket játszanak a színházak.
Profesor György komplett filozófiai rendszert készült kidolgozni a melltartóviseletre alapozva. „Poitrine – vitrine”, e francia szópár lett volna fenomenológiájának (mindig is Husserl volt a mindene) mottója. Persze, ahogy a kisvárosi filozófusokkal történni szokott, egy idő után ő is belereked saját gondolataiba, a mélyen szántott árkok feltelnek ilyen-olyan üledékkel… Melltanából egyetlen fejezetet sem ír meg, és majdan bekövetkező halála napjáig korondi taplósapkaként kuksol az aszott és poros kuriózumok legfelső polcán. De még nem tartunk itt. Még él (legalábbis az elbeszélésben) a különleges szerep. Profesor a bőr PH-ját is mérni tudta puszta ránézéssel: savas bőrre a poliészter való, lúgosra az elasztán. „Lycra a szál, elasztán a textília neve, pardon.”
Egyesek papjuknak, mások orvosuknak tekintették. Minden sorra kerülő vásárláskor kigombolkoztak előtte, kiterítették, amijük van, illetve lett, hiszen a mell formája Barbafiguraként változik. „Profesor úr, nézze meg, mintha a jobb megereszkedett volna kicsit, és mintha almából körtébe ment volna át…” Nulla elfogultság és cseppet sem felszínes botanikai ismeretek! Az A (apple) alma, a P (pear) körte, az L (lemon) citrom, az M (melon) sárgadinnye, a C (ceratonia) szentjánoskenyér alakot jelent a címkén. A várandósok mellei a legtalányosabb alakváltók: mintha ismeretlen magot ültetnénk el, képzelni is nehéz, mi kel ki belőle. B. Emília nem tudta pontosan betájolni, ki helyezte belé a magot. Tény, hogy csak a jobb melle nőtt meg. „A talpán, kisasszony, a nagylábujja alatti párnácskát kell naponta masszírozni, attól megnő a bal melle is. A jobb lábon, erre ügyeljen, mert a jobbtól a bal nő, a baltól a jobb.”
Profesor Györgyöt mindenki kedvelte, soha nem érkezett semmilyen panasz. Ám ahogy az lenni szokott, a legjobban működő gépezetbe is homokszem kerülhet. A boltot felvásárolta egy nagy üzletlánc, és a márkaösszevonás jegyében mind a tizenkét üzletében szétterítette termékeit. De ennél rosszabb is történt. Katika (A, sőt a/65), az üzletlánc részlegvezetője naponta végigjárta a boltokat, és mindenbe belekötött. Nem értett semmihez. Azelőtt hírigazgató volt a rádiónál, megvoltak a kapcsolatai, sőt, egy minisztériumi főosztályvezető férj is összejött neki. Megtiltotta Profesornak, hogy fedetlen melleket szakértsen. Biztos, ami biztos alapon áthelyeztette az áruházlánc tisztítójának átvételi pultjához. „Akinek ennyire szexista a fantáziája, vezekeljen!” Természetesen nem ismerte Profesor Györgyöt. Nem látott a lelkébe. Nem tudhatta róla, hogy kizárólag szakmai szemmel „viszonyul” a csupasz mellekhez. Még rendszeres esti önkielégítései során sem képzelgett róluk. Egy kamaszkori emléket használt erre, amikor Geréb Zsuzsinak, miközben a Csobogó nevű vízeséshez másztak fel, odanyújtotta a jobbját, és Zsuzsi azután sem vonta vissza puha és meleg kezét az övéből, miután felértek. A gyönyör intenzitása a lélek szövésmintájával áll korrelációban.
Érdekes módon Profesor Györgyért a szebbé, magabiztosabbá, boldogabbá tett vásárlói nem háborúskodtak. Ráadásul észre sem vették, mekkora globális közönybe süppedtek. Nulla szolidaritás. „A következő forradalom akkor köszönt ránk, amikor tej kezd csöpögni az idő szederjes cicijéből”, ahogy Profesor mondaná.
Pusztán egyvalaki akadt, akit felháborított az ügy, és miután Katikánál hiába tiltakozott, engem kért meg, hogy amennyiben akadna néhány szabad percem, egy négysoros usque másfél oldalas, tetszőleges műfajú írásban meséljem el, mi történt. Hát ennek az illetőnek (F75/P, már amennyire laikus ezt meg tudja ítélni) a közbenjárására lett Profesor György e rövid elbeszélés hőse.

(A rovatot szerkeszti: Szűcs Balázs Péter)