Angus Peter Campbell
Első töredék
A világ nem,
csak egy sziget,
az örökségünk így egész.
Tiltott gyümölcs
Édendarab
tőzeg és homok egy kevés,
apró a part, a lápvilág
rajta maroknyi ház
kerub őrzi
lángoló kard
a szárazföld bejáratát.
Mégis érkeznek
csónakok. Van mólónk és van
repterünk. Felbukkan egy-egy léghajó,
és mesélik a régiek, hogy nagy fák éltek egykor itt,
magasra nyúltak a hegyek, folyó
hömpölygött szélesen.
Egy férfi szólt,
A nők ragyognak, mint az árpa.
Egy nő felelt,
Bátrak, mint Fingal a férfiak.
És így igaz,
Így vonz a menny, így hív ide.
Tom Hubbard
Nagymama háborús éneke
Ing száradt hátsó udvaron,
Most ócskás seggén lifeg –
A vásznakról mesélt nekem,
Fakultak a színek.
Díszítették hát jámboran,
Dolgozott a család.
Nyolcvannyolcból a dédmama
Hímzésére talált.
Rajta a név, a versszöveg,
Alkóvban lóg, mellette szép
A parti őr, a büszke arc:
Dunnycove-ban készült a kép.
Kilenszázkettő: született,
Fölnevelte a láp,
Régi szépianyomaton
Szél borzolta haját.
Borzolta más is, még előbb:
Két bátyja indult útnak
Egy tábori lap érkezett,
Másolt verssel búcsúztak.
Skóciába ment azután,
Vitte a bányászlegény:
Lányaik hasonló ruhán
Osztoztak, egy mesén.
Ékeskedik az utcanép,
A jó ruha jel és forrás,
Nem rosszabb, aki nyers marad
Tisztes és illő, nem más.
Ne kotorjak bele: ragad
A lefolyó, közölte.
A beesett arcú szomszéd
Meg Lincoln egy az egybe’.
Nagyapának is duruzsolt:
Hogy mit képzel magáról,
Úriember, úgy jött ide,
Úgy tűnjön a világból!
Ünög a hátsó udvaron,
Ócskás seggén lifeg:
A nagyanyám: Yorkshire és Fife.
Pajkos, mint egy gyerek.
Tom Hubbard
Csehoviáda
Elhagyott szigetek bejáratánál
Magányos férfi áll és a kutyás hölgy,
Előttük hullám és hullám utánuk.
A kastély szirten áll,
Alatta kert, előtte asszony
Siratja ködben sápadó szeretteit:
Kétségbesve szorítja egy kisgyerek kezét.
Özvegy Jakov sajnálja, amit elhallgatott,
Ölel karcsú nyírfát, gyengéd hegedűt:
Magába fordul, piszkét fal a másik.
– Verje kalapáccsal, verje az ajtót,
a gazdagokét! Miért várnám a parton,
Míg mocsokkal telik az árok, ha átugorhatom?
Kocsmában ül csacska kicsi lánnyal
A költői vándor, szép idegennek
Magáról mesél. Csikorog a történelem,
Új hitekbe buknak hitevesztett népek.
Lázár Júlia fordításai
(A rovatot szerkeszti: Szűcs Balázs Péter)
