2022. július 6. szerda
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

Füstjelek

2019-07-04
itt: Irodalom
Kezdőlap Irodalom

Nacsinák Gergely András

ASZÁLY

– Egyetlen csettintésemre felhők gyülekeznek. Ha összeráncolom a homlokomat, megdördül az ég. Amikor összeütöm a tenyeremet kétszer egymás után, eső kerekedik. Ha kacsintok, kisüt a nap.

A suhanc büszkén vigyorogva állt az emberek gyűrűjében. Vékonydongájú volt, kesehajú, meg olyan ütődött-forma, így hát a falubeliek hitték is, nem is, amit beszél. Hanem a patak kiszáradt azon a nyáron, a kertek fuldokoltak a hőségben, és a kukoricatábláknak is kellett volna már egy kis eső. A plébános is odasántikált addigra, ő szólalt meg elsőnek.

– Legénykoromban egy ízben láttam garabonciást, de az egyáltalán nem ilyesféle volt; tagbaszakadt, szúrós szemű, kevés szavú, fekete ember. A hideg futkosott tőle a hátunkon. Te valami széltoló lehetsz inkább, ha meg nem, hát meg kellene égetni, mint boszorkányt.

– Csak te ne siess úgy – mordult föl az öreg Tóti. – Ha nem kapunk egy kis esőt hamarosan, a te dohányod se lesz magasabb a krumplinál az idén.

Minden tekintet visszafordult a siheder felé, aki még mindig nyugodtan állt ott, vigyorgott és az ujjai közt egy szál papsajtot billegetett nagy ráérősségében.

– Azt mondom én is, nincs ki mind a négy kereke – csóválta a fejét egy asszony a felvégről – Különben is olyan, mintha a pócsai harangozó fia lenne, nem a pócsai harangozó fia vagy te? – A suhanc azonban nem válaszolt, pillantásra se méltatta a közbeszólót, hanem most már az eget fürkészte vidáman, meg a nyárfák koronáját, amelyek közt időnként fáradt, lázas szellő zizegett.

– Én azt mondom, próbáljuk ki – hallatszott hátulról egy hang, a takács hangja, aki szegényebb volt a faluban mindenkinél, nem csak a gyerekei, de ő maga is mezítláb járt, és a kertje a ház mögött akkorka volt csak, hogy egy délelőtt se volt felkapálni; abban kornyadoztak nyaranta a pityókák, hagymák, paradicsomok. – Mit kérsz fizetségül a tudományodért?

A suhanc, aki garabonciásnak mondotta magát, most elnézett az emberek feje fölött, egyenest a takács szemébe.

– Két gyűszűt, három spulni színes cérnát, négy lyukas papucsot és öt szem tökmagot– jelentette ki. – Ennyit kérek, hogy a homlokomat ráncoljam, tapsoljak, aztán meg kacsintsak, hogy előjöjjön a nap, mielőtt kimosna benneteket a házaitokból a felhőszakadás. Kettő, három, négy, öt, ennyi a fizetség.

Erre aztán mindenki elnémult egy pillanatra. Legelőbb az öreg Tóti találta meg a szavát.

– Igazad volt – biccentett kedvetlenül a tiszteletes felé. – Valóban féleszű. Pedig igen kéne már az eső.

Azzal köpött egyet a tikkadt földre, csak úgy porzott, sarkon fordult, és elindult hazafelé. Megmozdult akkor mindenki, lassan széledni kezdtek, és mindenki talált valami odamondani valót.

– A nagyapám mesélt a garabonciásokról – mondta az egyik. – Nagy szakálluk van, fekete ködmönben járnak, és éjjel-nappal úton vannak.

– Meg szálfatermetűek is – így a másik – akkorákat lépnek, hogy futva sem éred utol őket.

– Én meg azt hallottam, hogy akik éjjelre befogadnak egy ilyet, reggelre meggazdagszanak. Vagy megvakulnak. Különben se lehet a szemükbe nézni, mert az ember tüstént elfelejt mindent – mondta távozóban egy harmadik.

Amikor már mindenki eloldalgott, a takács félszegen, kalapját a kezében forgatva odalépett a sihederhez. Az egykedvűen nézett rá, vagy nem is rá, csak valahova mögé, olyan révetegen, hogy a szegény ember meg is fordult, mert azt hitte, áll mögötte valaki.

– Éppen van annyim, amennyit mondtál – súgta oda. – Gyere, és csinálj esőt a kertecském fölött, kiadósat, a dézsákat is mind az udvarra viszem, hadd higgyenek ezek a bolondok, amit akarnak.

A suhanc elpöckölte a papsajtot.

– Te okos vagy – mondta a takácsnak, és rákacsintott.

De hát a nap amúgy is sütött.

ALKU

Előbb csak egy portölcsér jelent meg az úton a későnyári alkonyatban, aztán felzúgtak mind az út menti platánok. Dobbant egyet a föld, és leereszkedett a völgybe a fergeteg. Mindenki bezárkózott, a gyermekeket beterelték az utcákról, s a háziasszonyok riadtan kapkodták össze az udvarokról a száradó ruhát. Csak egyvalaki indult meg a ház helyett a kertkapu felé: higgadtan elhúzta a reteszt és kilépett a táncoló, sárga porviharba. Odakint csöndesség fogadta: a nagy nyugalomban a levegő kristálytiszta volt. Végigsimított fáradt kezével a szakállán, és megállt, várakozva a nagy csöndesség közepében.

– Uram, gondold meg, kérlek. – szólt bele a némaságba. – Gondold meg csak még egyszer, mielőtt lesújt a kezed.

Válasz nem érkezett. Mozdulatlan maradt körülötte a világ, a porszemek álltak a levegőben. Fölemelte hát a hangját, és úgy folytatta:

– Ha csak ötvenet találsz, csak ötvenet! Légy könyörületes Uram, hosszantűrő és nagyirgalmú. Fogd vissza haragod áradását, ha találsz közöttük ötven igazat!

Megreccsent az ég, mint amikor a mestergerenda elhasad, és a ház összedőlni készül. És hang hallatszott körben és mindenütt, amely így szólt:

– Ha találok közülük ötvenet, megkegyelmezek azokért.

Megkönnyebbült sóhaj szakadt föl a mellkasából. Mindazonáltal nem mozdult. Újból lélegzetet vett, és azt mondta:

– Por és hamu vagyok, csakugyan. De ha már elédbe álltam, és megállván szólni merészeltem, mondd: mi lesz, ha csak negyvenet találsz, és nem ötvenet? Nem teszed-e meg negyvenért?

Fuvallat cikázott át a csöndességen: mintha a Hatalmas mosolygott volna.

– Negyvenért is megkegyelmezek.

– És ha csak húszat? Hátha húszat találsz, ne haragudj meg Uram, de húszért se öntsd ki haragod kelyhét, ha már negyvenért megkönyörülnél.

Távoli hangként jött a válasz, mintha elvonulóban volna már a förgeteg: a csöndességben újra hintázni kezdtek a porszemek.

– Nem teszem meg, ha csak húsz van is.

Akkor már ismét meglódult a szél, és hajába száraz füvek akadtak. Úgy kiáltotta bele a hurrikánba:

– Tízért Uram! Tízért könyörülj, mert föld vagyunk a Te kezedből, Uram irgalmazz, ha csak tizet is találsz!

Erőlködött, hogy valami választ halljon ki a zúgásból, szeme-szája porral és falevéllel volt tele, de még elhatolt hozzá a nyugodt hang, mielőtt megsüketítette volna a vihar:

– Rendben van, tízért is megkegyelmezek.

Akkor elült a szél, távoli völgyekben zúgott már csak az orkán, és az ég felfénylett a háztetők felett. Mennydörgés hallatszott, majd könnyű zápor verte a földet. Az emberek kimerészkedtek a verandákra, bámulták az átvonuló esőt és sóhajtoztak.

Ő pedig kiverte hajából a földet és a leveleket, sarkon fordult, és bezárta maga mögött a kert kapuját. A virágcserepek közt nem sok kárt tett a szél, a bazsalikom felborult, visszaigazította. Bement a házba, és az asztalhoz ült: az asztal lapján, pohár bor mellett megkezdett kézirat hevert. Hátradőlt, és megeresztette kicsit az izmait.

– Hála legyen néki – gondolta. – Csakugyan irgalmas az Úr. A legtöbb kritikussal ellentétben Ő már tíz jó verssorért is megkegyelmezett.

(A rovatot szerkeszti: Szűcs Balázs Péter)

MegosztásTweetMegosztás
Next Post

2019/1

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (110)
  • Egyéb (20)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (57)
  • Irodalom (715)
    • Irodalom & Co. (37)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (103)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (35)
  • Lapszámok (55)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Tanulmány (1)
    • Tanulmány (1)
  • Zene (83)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Tanulmány
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

Pillanat, fekvő kutyával – André András verse

Pillanat, fekvő kutyával – André András verse

2022-07-04
Amerika – Paul Bowles verse (Kakuk Tamás fordításában)

Amerika – Paul Bowles verse (Kakuk Tamás fordításában)

2022-07-04
Egy tökéletes nap – Belényesi Pál novellája

Egy tökéletes nap – Belényesi Pál novellája

2022-07-02
Füstjelek / Leonard Cohen: Az új lépés – Balett-dráma egy felvonásban (részlet)

Füstjelek / Leonard Cohen: Az új lépés – Balett-dráma egy felvonásban (részlet)

2022-07-01
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése