2022. május 18. szerda
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

Füstjelek

2019-09-09
itt: Irodalom
Kezdőlap Irodalom

Benedek Szabolcs

Ballada egy csapatról

(részlet egy készülő könyvből)

Ciprus megosztott ország. Nem csupán 1983 óta, amikor a sziget északi, török ellenőrzés alatt álló részén kikiáltották a világon mindeddig egyedül Törökország által elismert Észak-Ciprusi Török Köztársaságot. És még csak nem is 1974-től datálódik a megosztottság, amikor – válaszul arra, hogy a görögországi junta támogatásával Cipruson államcsínyt hajtottak végre – a török hadsereg megszállta a szigetország északkeleti harmadát. A sziget görög, illetve török lakosságának egy része onnantól fogva, hogy a megroggyant Oszmán Birodalom 1878-ban átengedte a fennhatóságot Nagy-Britanniának, kimondva-kimondatlanul Görögország, illetve Törökország felé húz. A régóta lappangó feszültség csupán robbant az 1974. júliusi események idején, és bár a görög junta nem sokkal később megbukott, így a ciprusi puccsisták végső célja, a Görögországhoz való csatlakozás lekerült a napirendről, a Zöld Vonalként ismert tűzszüneti vonal, más néven ütközőzóna megmaradt, és mindmáig lényegében államhatárként funkcionál. Aminek következményeként Nicosia (törökül Lefkosa) a világ egyetlen kettéosztott fővárosa, nem beszélve a megosztottság más látványos jeleiről. Példának okáért a török területről induló repülőgépek csak akkor szállhatnak le más országokban, ha előtte érintik egy másik államban – konkrétan Törökországban, hiszen csak az ismeri el egyedül Észak-Ciprust – a repülőgép betonját. És hát világszerte ismerte Varosha története is: az addig virágzó kikötő- és üdülővárost 1974-ben egyetlen nap alatt hagyták el a török hadsereg elől menekülve lakosai, és a településen ma is ugyanúgy áll minden, ahogyan annak idején az evakuálás perceiben maradt.

Az arab–izraeli konfliktusban a szocialista országok a Szovjetunió vezetésével előbbieket támogatták, olyannyira, hogy az 1967-es hatnapos háborút követően Izraellel nem létesítettek diplomáciai kapcsolatot, miközben a Palesztin Felszabadítási Szervezet például Budapesten irodát nyitott. A hagyományos külpolitikai összhang a ciprusi válság kitörésekor is jelentkezett: a béketábor a sziget egysége mellett foglalt állást, tartva attól, hogy a puccsisták távlati célja, az enózisz, azaz a Görögországgal való egyesülés megvalósul, ami a jobboldali junta által vezetett Görögország további erősödését vonta volna magával. Miután ez végül másként alakult, Törökország és Görögország – két NATO-tagállam – konfliktusába a szocialista ország már nem tudtak és nem is akartak érdemben beleszólni. Azt mindazonáltal 1983 novemberében, a ciprusi török állam kikiáltása után a Magyar Népköztársaság kinyilvánította, hogy továbbra is elkötelezett a szigetország egyesítése mellett.

A Ciprus elleni selejtező tehát a futballon túlra nézve is amolyan „ugrás az ismeretlenbe” dolognak tűnt. Nem véletlen, hogy a mérkőzés előtti hetekben Mezey György szövetségi kapitány az irodájában kiakasztotta a szigetország térképét, mondván, a „minden tekintetben és kellő alapossággal meg kell ismerni az ellenfelet” jelmondat most a szokottnál is hatványozottabban értendő. Ciprus nem sokkal korábban került föl a világ futballtérképére: első, még nem hivatalos válogatott mérkőzését 1949-ben, az első hivatalosat azonban csupán alig negyedszázaddal a ciprusi–magyar vb-selejtező előtt, 1960-ban játszotta. A ciprusiak 24 év alatt 84 mérkőzésen mindössze 6-szor nyertek és 9 döntetlent értek el. Igaz, 1983-ban az olaszok és a csehszlovákok is kénytelenek voltak megélni azt a szégyent, hogy csak egy ikszre tellett tőlük Aphrodité szigetén. De majdnem hasonló sors jutott a románoknak, akik az év őszén Eb-selejtezőn léptek pályára a szigetországban, és a magyar származású Bölöni csupán a mérkőzés hajrájában tudta begyötörni a vendégek győztes gólját. Egyszóval minden és mindenki óvatosságra intett.

Egyébként a magyaroknak is volt viszonylag friss tapasztalatuk: 1981 őszén a Vasas a Kupagyőztesek Európa-kupájának első fordulójában az Énoszi Néon Paralimniu gárdájával került össze, és noha az első találkozót az angyalföldiek 8–0-ra nyerték, a visszavágón a ciprusi csapat győzött, 1–0-ra. Na meg hát ott volt informátornak az „Ábel” becenévre hallgató Zsengellér Gyula. A 39 válogatott mérkőzésén 32 gólt szerzett legendás csatár, az Újpest és az AS Roma futballistája, egyben az 1938-ban világbajnoki ezüstérmet szerzett magyar válogatott tagja évtizedek óta Cipruson élt, és egyebek mellett az egyik legnagyobb klubot, az APOÉL-t is edzette, mi több, a válogatottat is irányította két évig. Némi kapcsolat volt tehát a szigetország futballja felé. Mindazonáltal a találkozó előtti hetekben, különösen az utolsó napokban a magyar szakmai stáb meglehetős óvatossággal nyilatkozgatott arról, hogy mi várhat reájuk. A helyzetet nehezítette, hogy Mezey nem számíthatott Kardosra annak a korábban összegyűjtött sárga lapjai nyomán kapott eltiltása miatt, Róth pedig kisebb sérüléssel bajlódott. Fölépült ellenben Disztl Péter, akit a kapitány ismét számításba vehetett a keret összeállításakor, ennek ellenére úgy döntött, hogy kapusposzton nem lesz változás a rotterdamihoz képest, azaz Andrusch fog védeni, és mögötte Szendrei a tartalék.

Az ellenfeleknél is zajlott az élet. A magyarok elleni vereség hatására a két héttel korábban még nagy derűlátással nyilatkozó Rijveers-et menesztették, és helyette az a Rinus Michels ült a holland kapitányi székbe, aki 1974-ben vb-ezüstérmet szerzett az Oranjével. Mindez azonban egyelőre nem sokat segített a narancssárgákon, november 14-én ugyanis, három nappal a magyarok ciprusi meccse előtt Hollandia egy öngóllal kikapott Bécsben. Ezzel Ausztria lépett elő a magyarok legnagyobb csoportbéli ellenfelévé. (Ám hogy ott se mentek simán és gördülékenyen a dolgok, azt jelzi, hogy néhány nappal a győzelem után Erich Hof osztrák szövetségi kapitány bizalomhiányra hivatkozva váratlanul benyújtotta lemondását. Utódját decemberben nevezték ki, a szlovén Branko Elsner személyében.)

*

November 7. a nagy októberi szocialista forradalom évfordulója. Legalábbis évtizedeken keresztül ez volt a hivatalos elnevezése a korabeli orosz időszámítás szerint 1917. október 25-én lezajlott szentpétervári eseményeknek, amikor a Lenin vezette bolsevikok elkergették a polgári kormányt, és átvették a hatalmat Oroszországban, megteremtve a hamarosan megszülető kommunista birodalom, a Szovjetunió alapjait. A bolsevikok 1918 elején áttértek a világszerte használt Gergely-naptárra, ami két hét előreugrást jelentett az időszámításukban. A szentpétervári eseményeket azonban pontosan egy év, azaz 365 nap elteltével ünnepelték meg, így került az eredeti dátum október 25-ről november 7-re.

Az ünneplés később a béketábor valamennyi országában kötelezővé vált. Így Magyarországon is, ahol bár nem került sor a moszkvaihoz hasonló nagyszabású katonai parádékra – már csak azért sem, mert Kádár János a többi szocialista ország vezetőjével egyetemben ekkor Moszkvában tartózkodott, és a Lenin-mauzóleum mellvédjéről szemlélte a Vörös Hadsereg elitalakulatainak fölvonulását –, november 7. munkaszüneti nap volt. (A dátum tragikuma, hogy Kádár 1956-ban a Moszkvában kinevezett bábkormány fejeként ugyancsak november 7-én tért vissza Budapestre, egy szovjet páncélautóban.) Más szóval állami ünnep, amikor kikerültek az utcákra és a terekre a lobogók – a nemzeti trikolór mellett a munkásosztály vörös zászlaja –, a gyárakban, a hivatalokban és az iskolákban pedig az előző napon ünnepség keretében emlékeztek meg a kommunista hatalomátvételről.

Székesfehérvárott azonban másfajta ünnepre készültek. November 7. ebben az évben – érdekes módon a másik nagy ünnephez, április 4-hez hasonlóan – szerdára esett, azaz kupaszerdára, és ezen a napon került sor az UEFA-kupa 2. fordulójának visszavágójára. A Videoton Burcsa és Szabó góljaival az első félidőben már 2–0-ra vezetett a Paris Saint-Germain ellen, ám ezt követően akkora köd ereszkedett a Sóstói-stadionra, hogy a 70. percben a nyugatnémet játékvezető kénytelen volt lefújni a mérkőzést. A párizsiak persze kapva kaptak az alkalmon, és azt szerették volna, hogy a megismételt találkozóra két héttel később kerüljön sor (a következő szerda a vb-selejtezők miatt foglalt volt), ám ebbe az Európai Labdarúgó-szövetség, az UEFA nem ment bele így, az újrázást másnap le is játszották. Miután november 8. munkanap volt, Székesfehérváron kihirdették, hogy a gyárakban és az iskolákban hamarabb véget ér a műszak – emígyen próbálták elkerülni az igazolatlan hiányzásokat. Ennek köszönhetően, ahogy egy nappal korábban, úgy csütörtökön is megtelt a Sóstói-stadion, és a megismételt találkozón a Videoton harmadjára is diadalmaskodott a PSG felett: ezúttal Májer találatával 1–0-ra. Ez nagy fegyvertény volt, nem csak a skalp miatt, hanem azért is, mert egy ilyen feszült helyzetben komoly koncentrációt igényel az egyszer már győztesnek tűnő csapatot ismét nyerő helyzetbe fölpörgetni.

A székesfehérváriak tehát folytatták a menetelést a nemzetközi porondon, és hamarosan kiderült, hogy az UEFA-kupa 3. fordulójában megint egy nagy csapat, a jugoszláv Partizan Beograd lesz az ellenfelük.

Hasonló menetelésre készült a magyar válogatott is. Mezey csapatával ellentétben a ciprusiak egyelőre csak egyszer játszottak a csoportban, még májusban, az osztrákok ellen, akik meglehetősen nyögvenyelősen, 2–1-re tudták legyűrni vendéglátójukat. Egyébként nem a vb-selejtező volt az egyetlen ciprusi–magyar találkozó november 17-én: ugyanezen a napon az utánpótláscsapatok is találkoztak Eb-selejtező keretében Páfoszban, ahol a Bicskei Bertalan vezette magyarok 3–1-re győztek.

A „nagy mérkőzésre” Limasszolban került sor, délután 5-től, mintegy 5000 néző előtt. A találkozót a skót MGinlay dirigálta. (A meccset a magyar tévénézők nem láthatták egyenesben, csak az összefoglalót másnap este, így sokan a régi idők szellemét érezhették visszatérni, amikor leültek meghallgatni a közvetítést a Petőfi Rádióban.)

Ciprus: A. Konsztandinu – K. Pandzsarasz, N. Pandzsarasz (K. Konsztandinu), Klitosz, Miamiliotisz – Marangosz, Szavidisz (Damianu), Jangudakisz – Mavrisz, Fodisz, Cikusz

Magyarország: Andrusch – Sallai, Róth, Garaba. Varga – Csongrádi (Dajka), Nagy, Détári – Kiprich (Bodonyi), Nyilasi, Esterházy 

Délelőtt esett az eső, ami dél felé állt és napsütés váltotta föl, miáltal néhány óra alatt a pálya is száradt valamelyest. A ciprusi gyepről rémhírek keringtek a magyarok körében, ennek megfelelően a két pályaedző, Tajti és Egervári mindjárt a csapat Limasszolba érkezésekor megvizsgálták a talajt, amelyet olyannak találtak, akár a smirgli. A mérkőzésről szóló későbbi visszaemlékezésekben is a nehézségek között szerepel a pálya egyenetlensége: a göröngyöket és a buckákat az öntözőberendezések nyílásai váltogatták, és a fű se volt egyenletes, időnként hiányzott, időnként pedig csomókban nőtt.

Utólag visszanézve is világosan látszik, hogy ez volt a selejtezősorozat magyar szempontból legnehezebb akadálya. A fehér mezben pályára lépő vendégek érezhetően idegesen, nem egyszer kapkodva játszottak. Ahogy haladt az idő és nem sikerült föltörni a szorosan védekező ciprusiak reteszét, úgy lettek a magyarok még inkább feszültek. A kékmezes házigazdák mindjárt az 5. percben Szavidisz révén gólhelyzetbe kerültek, szerencsére Andrusch merész vetődéssel tisztázott. A túloldalon Csongrádi és Kiprich kerültek lövéstávolba (vagyis inkább -közelbe), ennek ellenére hiába kezdeményeztek többet a magyarok, helyzetet nem bírtak kialakítani, a ciprusiak pedig időnként életveszélyes kontrákat vezettek. Olyannyira, hogy a 28. percben egy szabadrúgást követően az előremerészkedő balhátvéd, Miamiliotisz az alapvonal közeléből középre gurított, a labdát a rotterdami hős, Andrusch előbb megfogta, aztán kiejtette, Fodisz ott termett és pár lépésről a kapuba lőtt.

Potyagólt volt, ráadásul a félidő végén Andrusch megint hibázott, aláfutott egy beadásnak, és Szavidisz fejese csak centiméterekkel kerülte el a kaput. A magyar hálóőr mentségére legyen mondva, mint azt másfél évvel később egy interjúban elárulta, azokban a hetekben Andusch egy súlyos magánéleti válság kellős közepén volt.

A magyar csapat mélyen tudása alatt játszott, nyomát se lehetett látni rotterdami formájának. Mezey a szünetben mégse ordítozott a fiaival, nyugalmat és türelmet kért tőlük, és arra intette őket, hogy kizárólag az ő kezükben, azaz a lábukban van a sorsuk, jobb csapat, mint a ciprusiak, de ezt csakis ők tudják bebizonyítani.

Döntő momentum volt, hogy Csongrádit a kapitány félidőben lehozta – a Videoton középpályásának ez volt az utolsó fellépése címeres mezben –, helyette Dajkát küldte be, aki előrement centernek, míg Nyilasi hátrébb húzódott irányítani. A váltás mindjárt a második félidő elején sikeresnek bizonyult. Az akció hátulról, Róthtól indult a 49. percben, aki Nyilasival és Nagy Antallal háromszögezve kísérte végig a támadást, sőt a kapu elé merészkedett, olyannyira, hogy a labda végül Dajka fejéről eléje került, és a szakállas pécsi söprögető higgadtan a ciprusi kapu közepébe lőtt.

Megszületett az egyenlítés, mégpedig lélektanilag a legfontosabb pillanatban, lehetett a sorokat rendezni.

Ennek ellenére a ciprusiak percei következtek: az 55. percben Szavidisz próbált átemelni Andruschon, ám a magyar kapus addigi teljesítményén valamelyest javítva szögletre mentett. Nem sokkal később Fodiszt, majd Mavriszt kellett blokkolniuk a magyar védőknek. A túloldalon Nyilasi szabadrúgása okozott izgalmakat.

A 66. percben Kiprichet Bodonyi váltotta föl, ami azt jelentette, hogy innentől fogva Róthot és Nyilasit leszámítva tulajdonképpen a Bp. Honvéd játszott Ciprus válogatottja ellen.

Az utolsó percekben felváltva forogtak veszélyben a kapuk, noha a magyarok tűntek kezdeményezőbbnek. Aztán amikor már mindenki elkönyvelte a döntetlent, megtört a jég: Nagy A. hozta játékba a ciprusi térfél közepéről egy hosszú átadással Nyilasit, aki három védőtől kísérve addig küzdött a labdáért, míg végül sikerült azt a hálóba lőnie. A következő pillanatban belevetette magát az alapvonal mellett a sárba, a többiek pedig „kicsi a rakást” játszva ráugrottak.

„Ennek a mérkőzésnek a kiheveréséhez egy hónap kell” – mondta a selejtező után Mezey, akinek talán ekkor keveredtek először a hajába ősz szálak. Ráncai mindenesetre biztosan szaporodtak. A lényeg azonban az volt, amit a győzelemből markánsan oroszlánrészt vállaló, kiválóan futballozó Nyilasi is mondott: megvan a 2 pont. Aminek a találkozót követően az addig ideges vezetők és játékosok egyaránt fölszabadultan örültek. (Érdekesség, hogy a tavaszi ciprusi–osztrák selejtezőn a vendégek győztes gólját ugyancsak egy Austria Wien-játékos, Nyilasi csapattársa, Prohaska szerezte.) A vacsora közbeni nótázásba pedig – görög feleségével egyetemben – a 69 éves Zsengellér is beszállt.

Volt is miért. Olyan történt, amire senki nem számított – talán még Mezey sem – a selejtezősorozat megkezdése előtt: félidőben Magyarország magabiztosan, százszázalékos teljesítményt nyújtva vezette a csoportját, és hatalmas esélye nyílott arra, hogy egyenes ágon, pótvizsga nélkül jusson ki az 1986. évi világbajnokságra. Ez a tény pedig mindenképpen közrejátszott abban, hogy a budapesti trafikokban és játékboltokban egyszeriben hiánycikk lett a Magyarország feliratú gombfocikészlet. Amiből korábban hatalmas készletek ragadtak az árusítók nyakán, most hirtelenjében olyannyira keresett termék lett, hogy a gyártók nem bírtak lépést tartani az egyre növekvő számú igényekkel.

(A rovatot szerkeszti: Szűcs Balázs Péter)

MegosztásTweetMegosztás
Next Post
Tarantino és a nosztalgiavonat

Tarantino és a nosztalgiavonat

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (110)
  • Egyéb (20)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (55)
  • Irodalom (702)
    • Irodalom & Co. (36)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (100)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (33)
  • Lapszámok (54)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Zene (81)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

Az Új Forrás törzs Nyitott Rezervátuma – május havában

Az Új Forrás törzs Nyitott Rezervátuma – május havában

2022-05-18
LegÚjabb Forrás / Északon a helyzet változatlan (egyfecske) – Pétery Dorottya verse

LegÚjabb Forrás / Északon a helyzet változatlan (egyfecske) – Pétery Dorottya verse

2022-05-15
Förköli Gábor: Létturista (kabai lóránt Moaré [versek és fotók, 2018–2020] című kötetéről)

Förköli Gábor: Létturista (kabai lóránt Moaré [versek és fotók, 2018–2020] című kötetéről)

2022-05-15
Borkovics Péter: Farkas Zsófia üvegszobrairól

Borkovics Péter: Farkas Zsófia üvegszobrairól

2022-05-12
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése