Garaczi László

Genya

Fotó: Martina Kenji

Geraszimov Európa egyik legrégebbi demokráciájában született egy szegény bevándorló család legkiesebb gyermekeként. Helyes fiú volt, picit túlmozgásos, hiperaktív, nehezen kezelhető, az iskolában lassan tanult, gyorsan felejtett. Tizenhat évesen lopásért fiatalkorúak börtönébe került, miután kiszabadult, ugyanott folytatta, ahol abbahagyta. Problémák otthon, az iskolában, rendőrségi, szabálysértési ügyek, majd egy utcai szóváltást követően késsel hátba szúrt egy török gyümölcsárust, akit akkor látott életében először. Ő börtönbe került, a törököt leszázalékolták, a bíróság hatezer euró kártérítést ítélt meg neki.
Geraszimovot (becézve: Genyát), illetve az ügyét tanulmányozni kezdte egy humanitárius szervezet, mely fiatalkorú bűnözők segítésére szakosodott. Genya kényszerpályára került, berántotta a bűnözői spirál, ha kijön a sittről, szinte biztos, hogy hamarosan újra visszakerül. Kirajzolható, megjósolható a biztos út a kárhozatba.
Az alapítvány úgy döntött, hogy Genyát egy speciális rehabilitációs programban részesítik. Kiemelik a börtönközegből, és egy lakásban helyezik el pszichiáteri felügyelettel. A lakást nem hagyhatja el, csak mikor dolgozni megy és esténként kick-box edzésre, mert Genya régi álma volt, hogy kick-boxoljon. A pszichiáterek szerint a sport segít levezetni Genyában a felhalmozódó feszültséget és fölös energiát. Az egyik legjobb helyi kick-box edzőt szerezték meg számára. Szülinapjára egy hipermodern automata robotporszívót kapott a nevelőtisztjétől, hogy amíg dolgozik vagy edzésen van, az szépen kitakarítson.
Mindezért cserébe csak annyit vártak Genyától, hogy jó útra tér. Látszott a kis Genyán az igyekezet, azt nyilatkozta, hogy meg akar változni, és tényleg szorgalmasan járt dolgozni és edzésre. A csodaporszívót féktelen fantáziájával elnevezte Olgának: kedves szórakozásai közé tartozott, hogy az ágyából nézte, amint Olga körbe-körbe járva kiporszívózta a szobát, és mielőtt lemerült volna, megkereste a telepet, a házát, csatlakoztatta magát, hogy másnapra feltöltődjön, és újra tudjon takarítani.
Az alapítvány vezetői úgy látták, biztató a helyzet, Genya megnyugodott és hasznos tagja lehet majd a társadalomnak.
A rehabilitációs program fölkeltette a média figyelmét, és az egyik tévécsatorna műsort készített Genyáról. A humanitárius alapítvány jó és hasznos munkát végez, Genya példája más szervezetek számára is mintául szolgálhat. A tévé főműsoridőben számolt be róla, hogy Genyát valószínűleg sikerül megmenteni potom harmincezer euró havi ráfordítással.
A műsort véletlenül megnézte a tolókocsijából ez a bizonyos török gyümölcsárus is, akit Genya fél évvel azelőtt a nyílt utcán minden különösebb előzetes figyelmeztetés nélkül ledöfött.
Genya az ágyon fekve Olgát instruálja távirányítóval, mosolyogva, kitelt arccal, egészségesen, jókedvűen. Genya sporttáskával a vállán ruganyos léptekkel edzésre siet. Genya jó étvággyal falja a sült csirkét, amit a nevelője vett neki vacsorára.
A török gyümölcsárusnak, illetve most már rokkantnyugdíjasnak eszébe jutott, hogy még mindig nem kapta meg a hatezer euró kártérítést. És ahogy nézte tovább a tévét, megért benne egy sejtés, hogy azért itt valami nincs teljesen rendben. Mintha lenne itt valami ferdeség, aszimmetria.
Értesítette a rivális tévécsatornát, hogy szívesen hozzájárulna a Genya-féle sikertörténethez a saját, meglehet kicsinyes sztorijával. Európának ebben az egyik legrégebbi demokráciájában pillanatok alatt országos botrány kerekedett. A nép fölkent vezetői hamarosan intézkedtek, hogy fizessék ki a török gyümölcsárus-rokkantnyugdíjasnak a pénzét, és Genyát vigyék vissza a börtönbe.
Véget értek a szép idők, véget értek a kick-box edzések, Genya újból a sitten találta magát, még Olgát se vihette magával a cellába. Nem csoda, hogy nehezményezte a bánásmódot, embertelen kísérletezést folytatnak vele, nyilatkozta, és hogy véleményének nyomatékot adjon, éhségsztrájkba kezdett.
Európának ebben a régi demokráciájában ekkor már az összes médiafelület és az összes állampolgár – terepasszisztenstől (utcaseprő) miniszterelnökig (nem tudjuk a nevét) – a kis Genyával volt elfoglalva.
Hosszú vita és egyeztetések után a hatóságok úgy döntöttek, hogy Genyát áthelyezik egy közelebbről meg nem nevezett, könnyebb fokozatú intézetbe. A kick-box edzéseket továbbra sem engedélyezték, de magával vihette Olgát, sőt egy üveg bort is beígértek neki hétvégenként, ha felfüggeszti az éhségsztrájkot.
Így is történt. Ám ekkor egy pici, jobboldali párt vezetői arra gondoltak, hogy plusz szavazókat szerezhetnek, ha népszavazást kezdeményeznek a bevándorlók ügyében. Ők maguk, a pici párt vezetői is biztosak voltak benne, hogy a népszavazás eredménytelen lesz, minden marad a régiben. Európa legrégibb demokráciája nem tilthatja ki a bevándorlókat.
Mindenki legnagyobb megdöbbenésére nem ez történt, a népszavazás úgy döntött, ha csak néhány százalékos többséggel is, hogy szigorítani kell a bevándorlási politikán. Meg kell változtatni a törvényeket, és ennek következtében nemzetközi egyezményeket és szerződéseket kell felbontani egyoldalúan. Ettől viszont Európa sokallt be: első lépésként leállították az Erasmus programot. A diákok többé nem tanulhattak külföldön, külföldi diákok nem jöhettek az országba tanulni, és további retorziók is várhatóak.
Itt tartunk most.
Kérdés, mi a tanulság.
Nem tudjuk. Nincs tanulság. Túl sok a tanulság.
Amit biztosan tudható, hogy forr a világ bús tengere.
És tudunk még egy legutolsó hírről Genyával kapcsolatban, nem is hír, csak egy fekete-fehér fotó a bulvársajtóban: Genya a zárkájában spiccesen az ő kis Olgájával játszik, Olga beszorult a priccs alá és körbe-körbe forogva szívja magába a port.

(A rovatot szerkeszti: Szűcs Balázs Péter)