Leonard Cohen (1934–2016) kanadai költő, író, dalszerző – rendkívüli népszerűségét elsősorban dalainak köszönheti. Ám az kevésbé ismert, hogy pályája elején, az 1960-as években visszavonultan élt és nagyon szigorú munkarendet követve írt egy görög szigeten, Ídrán. Többek között itt született harmadik verseskötete, a Flowers for Hitler (’Virágok Hitlernek’) valamint a The Favourite Game (1963; A kedvenc játék, 2003, ford. Szűr-Szabó Katalin), vagy a Beautiful Losers (1966; Szépséges lúzerek, 2006, ford. Kőrös László) című regényei is. Ebben az 1964-ben megjelent verseskönyvben, a költemények közé ékelve találunk egy színdarabot is – Az új lépést, amely alcíme szerint ’Balett-dráma egy felvonásban’. A versek zöméhez hasonlóan, ez a darab is egyfajta lázadás a konvenciók ellen. Az egyes ember testképének formálódását, alakulását mindenkor a társadalom határozza meg azzal, hogy mit tart szépnek. Ha a szépségideál koronként változik, akkor egy adott korban akár magunk is változtathatunk rajta. Cohen ezzel a gondolattal is eljátszik, ebben a mindenképp sötétebb hangot megütő, a fekete humort is eszközéül használó kötetben.
Somló Ágnes
Leonard Cohen
Az új lépés
Balett-dráma egy felvonásban
(részlet)
SZEREPLŐK:
MARY és DIANE, dolgozó lányok, akik együtt laknak.
MARY nehézkes, vaskos, esetlenül idomtalan, mondhatni csúnya, ha az ember hajlamos e szó használatára. Kozmetikai kúrák és szépségmagazinok tipikus áldozata. Élete folytonos kutatás, és hit az eljárásban, az elixírben, a módszerben, a titokban, amely mind azt sugallja, hogy átváltoztatják és örökre ragyogó szépséggé varázsolják. DIANE természetes szépség, magas, hamvas és kecses, egyike az áldottaknak. Egyfajta ártatlanul érzéki zenére mozog, képtelen, akár egyetlen olyan mozdulatra is, amely megzavarhatná ezt a nemesen állati kecsességet. A látvány, ahogy a harisnyáját húzza, olyan, akár egy balettelőadás, vagy maga a művészet.
HARRY az a férfi, akit Diane szeret. Arányos testéről a görög szobrászat jut az eszünkbe. Tökéletes, magas, szemérmetlenül jóképű, atlétatermetű. Sugárzik róla az egészség, illendőség és az oktalanság.
Az ADOMÁNYGYŰJTŐ harminc fölötti nő, iszonyúan elhízott, egy hatalmas, eltorzult tömeg, mely mozogni is alig tud. Parancsoló akarattal rendelkezik és egyesíti magában a zsarnok és a szörnyszülött lenyűgöző erejét. Vidám kedélye nem jótékony adományt vár. Minden mozdulatában valami kegyetlen lelkierő győzelme testesül meg e förtelmes hústömeg felett.
HELYSZÍN
Szombat este nyolc óra. Az egész cselekmény a lányok kis lakásban játszódik, melynek berendezése mindössze egy toalett-tükör, ruhásszekrény, lemezjátszó, karosszék és egy bejárati ajtó. A berendezés, mint általában a független fiatal lányoknál, itt is kényelmes, de egyértelműen átmeneti.
…Mary felhangosítja a lemezjátszót, a tükör elé lép és folytatja a balettgyakorlatokat. Időről időre abbahagyja és a tükörben közelről ellenőrzi testének különböző részeit, mintha a gyakorlatok hatása már szemmel látható lenne.)
MARY: Remek!
(Hosszú, határozott csöngetés. Mary megmerevedik, a szeme várakozásteljesen csillog. Talán most tárul majd fel a csoda. Lesimítja a haját és a ruháját, kikapcsolja a lemezjátszót és kinyitja az ajtót. Az ADOMÁNYGYŰJTŐ nehézkes dübörgéssel belép, körülnéz és magához ragadja az irányítást. Mintha a belőle sugárzó, ellenállhatatlan erőt torz alakja biztosítaná. Teste egy hatalmas, sérült tank, amely egy rendkívüli harcos, azaz elméje közvetlen irányítása alatt működik. MARY elképedve, rémülten vár.)
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Tudtam, hogy van itthon valaki, mert zenét hallottam.
(MARY képtelen megszólalni)
Akadnak, akik nem szeretnek ajtót nyitni. Az egész tömb hozzám tartozik.
MARY: (magához tér) Valami szervezetnek gyűjt?
ADOMÁNYGYŰJTŐ: A Hájasok Egyesült Szövetségének, a HESZ-nek. Ennek tagja a Hájas Katolikusok Mozgalma, a Kövér Izraeliták Bizottsága, a Segítsd a Hájas Vakokat és a Hájasok Általános Segélyegylete. Elég egyszer adományoznia, és többé nem zavarjuk.
MARY: Eddig még nem jártak nálunk.
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Tudom. De most már itt a kartonjuk. Az egész szövetséget átalakítottuk.
MARY: Átalakították?
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Bizony. Valójában az én ötletem volt, hogy a Hájasok maguk menjenek ki gyűjteni. Eleinte ellenezték, de én meggyőztem őket. Ez az egyetlen tisztességes út. Így az embereknek módjukban áll, hogy saját szemükkel lássák, mi célt szolgál a pénzük. Aztán sikerült elérnem, hogy ezt az Epilepsziások, a Paralízisesek és a Rákosok is megértsék. Ez az egyetlen tisztességes út. Mi jelen vagyunk itt a környéken mindenütt.
MARY: Ön igazán… elszánt.
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Ezt mondja a férjem is.
MARY: A férje!
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Jobb szeretné, ha otthon maradnék. Nem tartja helyesnek, ha egy lány dolgozik miután már férjhez ment.
MARY: És már rég… régóta férjnél van?
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Még nincs egy éve. (szemérmesen) Úgy is mondhatnánk, hogy még csak a mézesheteinket töltjük.
MARY: Ó!
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Ez ne feszélyezze. A szövetségünknek épp az az egyik célja, hogy a hozzám hasonlókat elvezesse a normális, természetes élethez. És mi lehetne természetesebb a házasságnál? Tud ennél természetesebbet? Hát persze, hogy nem. Így máris kevésbé elszigetelt az ember, részévé válik az egész társadalomnak. A mieink egymás után érnek a házasság révébe.
MARY: Hát persze, persze. (kezd szétesni)
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Először magam sem hittem, hogy menni fog. De John oly gyengéd. Olyan türelmes. Amikor együtt vagyunk, olyan, mintha semmi baj nem lenne velem.
MARY: Mit csinál a férje?
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Séf.
MARY: Séf?
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Nem valami híres étteremben. Ő csak egy egyszerű főszakás, de nekem tökéletesen megfelel. Néha tréfásan azt szokta mondani, hogy csak a foglalkozása miatt mentem hozzá.
(MARY nevetni próbál.)
Na, jó sokat fecsegtem itt magamról és még sok van hátra ebből a tömbből. Mit gondol, mennyit tudna felajánlani nekünk? Tudom, hogy önálló, dolgozó lány.
MARY: Nem tudom, nem is tudom.
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Javasolhatok egy összeget?
MARY: Hát persze.
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Két dollár.
MARY: Két dollár. (Engedelmesen indul a pénztárcájáért.)
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Szerintem ez nem is olyan sok. Ugye?
MARY: Nem, nem sok.
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Öt dollár már sok lenne.
MARY: Az már sok.
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Az egy dollár meg valahogy nem jól veszi ki magát.
MARY: Ó, csak ötösöm van. Nincs apróm.
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Adja ide.
MARY: Adjam oda?
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Adja ide! (Ez parancs.)
(MARY igyekszik nem hozzáérni az ADOMÁNYGYŰJTŐhöz, így a bankjegy kiesik a kezéből. MARY lehajol, hogy felvegye a pénzt, de az ADOMÁNYGYŰJTŐ nem hagyja.)
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Majd én. Épp ez a lényeg, hogy ne kezeljenek minket nyomorékként. Csak figyeljen, milyen jól boldogulok.
(Az ADOMÁNYGYŰJTŐnek iszonyú nehézségek árán sikerül felvennie a pénzt.)
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Azért ez nem is volt olyan rossz, mi?
MARY: Nem, dehogy, egyáltalán nem volt olyan rossz.
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Annak idején még táncoltam is.
MARY: Nahát.
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Indítanak nekünk tanfolyamokat. Először vízben csináljuk, de aztán hamarosan már odakint, a szárazon. Fogadok, hogy maga is táncol. Egy ilyen lány, biztosan. És amikor jöttem, zenét hallottam.
MARY: Nem, nem igazán.
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Tudja, hogy mivel szerezhetne nekem örömet?
MARY: Későre jár.
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Ha mutatna nekem egy-két lépést.
MARY: Elég fáradt vagyok.
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Egy kis pördülést.
MARY: Nem nagyon megy.
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Csak egy pördülést, egy fordulást, egy kis szvinget. Felteszem magának a lemezt.
(Az ADOMÁNYGYŰJTŐ elindul a lemezjátszó felé. MARY, aki nem bírja nézni az erőlködését, megelőzi és bekapcsolja a lemezjátszót. MARY táncol pár percig, miközben az ADOMÁNYGYŰJTŐ élvezettel nézi és üti a taktust. MARY hirtelen abbahagyja a táncot.)
MARY: Nem nagyon megy.
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Nem sértődik meg, ha teszek néhány észrevételt?
MARY: Nem…
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Ma már így senki se táncol.
MARY Nem?
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Ma már egészen más a stílus.
MARY: Hát én nem is tudom.
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Valami ilyesmi.
(A lemez közben lejár és előre-hátra zötykölődik az utolsó néhány taktuson.)
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Hagyja csak.
(Az ADOMÁNYGYŰJTŐ a színpad közepére megy és az állandóan ismétlődő taktusokra egy rémisztő táncot kezd járni. Ez egyesíti magában egy nyomdagép súlyos mechanikai teljesítményét egy epilepsziás görcsös rángatódzásával. Lehetne akár egy mozgólépcsőn lezuhanó szemétkupac is. Idétlenül torz, de egyben katonás is, gyötrelmes, mégis diadalmas. Egy nőforma lény, aki testének nyomorult baját teszi közszemlére. MARY próbál másfelé nézni, de képtelen rá. Rémült döbbenettel és szégyenkezve mered az ADOMÁNYGYŰJTŐre.)
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Megtanulunk mi élni, igaz?
MARY: Nagyon érdekes. (Kikapcsolja a lemezjátszót.)
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Szóval, manapság inkább így táncolnak.
MARY: Tényleg?
ADOMÁNYGYŰJTŐ: A legtöbb helyen, bár akad még néhány, ahova nem jutott el.
MARY: Most már nagyon fáradt vagyok. Azt hiszem…
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Nyilván elfáradt.
MARY: El.
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Túl sokat beszéltem.
MARY: Dehogy.
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Csak raboltam az idejét.
MARY: Dehogy.
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Írok egy elismervényt.
MARY: Nem szükséges.
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Dehogynem. (Ír.) Ez nem hivatalos. A hivatalos elismervényt a szövetség központjából fogják postázni. Szüksége lesz majd rá az adóbevallásnál.
MARY: Köszönöm.
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Én köszönöm. Igazán élveztem.
MARY: Én is. (Mostanra már kábultan megadta magát.)
ADOMÁNYGYŰJTŐ: (hirtelen lefegyverző gyengédséggel, ami a beszéd során a megalkuvást nem tűrő uralkodás víziójává válik) Nem, maga nem. Tudom én, hogy nem. Inkább megrémült. Mintha a rosszullét kerülgette volna. Biztosan megrémítette. Eleinte mindenki így van vele. Eleinte mindenkit megrémít. Ez vele jár. Megrémül és… lenyűgözi. Lenyűgözi… és ez a lényeg. Magát is lenyűgözte, ezért biztos, hogy meg fogja tanulni az új lépést. Tudja, így lehet újrakezdeni és elfelejteni mindent, ami nem igazán ment. Ennek senki sem tud ellenállni! Igaz? Hát ezért fogja maga is megtanulni az új lépést. Ezért kell megtanítanom magának. És hamarosan maga akarja majd megtanulni. Mindenki meg akarja tanulni. És mi mindenkit megtanítunk!
MARY: Én eléggé elfoglalt vagyok.
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Ne törődjön vele. Majd mi találunk rá időt. Mi megteremtjük rá az időt. Most talán még nem hiszi, de hamarosan, nagyon hamar, maga akarja majd, hogy mindenre megtanítsam. Nos, akkor jobb, ha most elmegy aludni. Az alvás nagyon fontos. Még egyszer köszönöm. Az összes Hájas nevében köszönöm.
MARY: Nincs mit. Jó éjszakát.
ADOMÁNYGYŰJTŐ: Számunkra ez még csak a kezdet.
(Az ADOMÁNYGYŰJTŐ távozik. MARY egy darabig csak áll az ajtóban kábultan és kimerülten. Aztán a színpad közepére megy, megpróbálkozik néhány alapgyakorlattal, majd lerogy a székbe és némán a közönségre mered. …
Fordította: Somló Ágnes
(A rovatot szerkeszti: Szűcs Balázs Péter)
