Nagy író kis mondatokban – Szerb Antal
Szerb Antal (Budapest, 1901. május 1. – Balf, 1945. január 27.)
Volt egy sorozata Szerb Antalnak, Nagy írók kis mondatokban címmel (Új Idők, 1942), melyben idézetek révén mutatott be szerzőket az olvasóknak. „Főképp olyanokat, akik a tömör fogalmazás mesterei; akik egy néhány mondatos aforizmába belé tudják sűríteni egész egyéniségüket; a belőlük vett idézet ily módon nem töredékes, hanem teljes egész.” Ilyen „kis” mondatok következnek, a most hetven éve meggyilkolt Szerb Antaltól.
*
Miután Cambridge-ből kidobtak illetlen nyakkendőviselet és erkölcstelen üzelmek miatt, a londoni University College-be iratkoztam be, melynek az a fő nevezetessége, hogy a dékánnak elvben jogában áll kiutasítani minden papot, aki az egyetem területére merészkedne. De ezt a jogot titokban tartják.
(Cynthia, 1932)
*
Autóbuszok, taxik, metrók rohanva hordják, transzparensek üvöltik az élet piszkos anyagcseréjét – a könyvtár a tisztaság.
(Gondolatok a könyvtárban, 1934)
*
Minden jótett elveszi méltó büntetését.
(A Pendragon legenda, 1934)
*
Nem feltétlenül magyar érték, akiben idegen értéket nem találunk – lehet, hogy csak értéktelen.
(Magyar irodalomtörténet, 1934)
*
Romantika szempontjából a várrom után mindjárt a kazánház következik. Ó a nagy gépek, ezek a tanulékony szörnyetegek! Hogyan kapkodnak ezer fényes karjukkal, csápjukkal, hogy ordítanak, hogy toporzékolnak, hogy dorombolnak elégedetten olykor, hogy okádják magukból a füstöt, az árut, az olajat. Hol kezdődik az élet, Uram? Nem százszor elevenebb egy nagy gép, mint egy idősebb asszony?
(Budapesti kalauz marslakók számára, 1935)
*
Min csodálkozik tehát az Idegen? Értesüléseink szerint a regényolvasáson.
Valaki leül vagy lefekszik egy lehetőleg zavartalan helyre, és papírra vetett jelek segítségével tudomásul vesz bizonyos sablon szerint lebonyolódó történeteket, melyekről tudja, hogy elejüktől végig hazugságok. Közben esetleg hagyja, hogy kifusson a tej, vagy elmúljék a randevú ideje. Sőt még olyanok is akadnak állítólag, akik pénzt adnak az ilyesmiért.
(Hétköznapok és csodák, 1936)
*
Ki tudja, meddig mehetek még Olaszországba, meddig mehetek, mehetünk még egyáltalán valahová, hiszen a fejlődés útja az, hogy az ember nem fogja elhagyni az államot, amelynek polgára; a németeknek milyen sokáig kellett ezer márka büntetést fizetniük, ha át akartak menni Ausztriába és egyébként is milyen nehéz valahová elutazniuk, az oroszok pedig már hány év óta nem utazhatnak egyáltalán sehova sem. A külföldi utazás nem primer életszükséglet és a totális állam bizonyára előbb-utóbb ki fogja mondani az elvet, hogy az igazi hazafi nem hagyja el hazája területét, az igazi hazafi otthon ül.
(A harmadik torony, 1936)
*
Van olyan férfi, akit nem izgat a telefonban megcsendülő ismeretlen és kellemes női hang? A nők, ha ismernék a férfiakat, mindent telefonon és ismeretlenül kérnének tőlük.
(Utas és holdvilág, 1937)
*
Úgy kezdődött… vagyis sehogy sem kezdődött, mert mindig írtam és olvastam, úgyszólván világrajövésem pillanatától kezdve (olyan szemüveges csecsemő voltam, tudod), tehát hogy pontosan hol kezdődött, nehéz megmondani.
(Könyvek és ifjúság elégiája, 1938)
*
Ötven év múlva könyvemben az akkori szakembert már nem az fogja érdekelni, amit a régi és új írókról mondok benne, mert azt úgyis fogja tudni, hanem az, amit a mai olvasóról mondok; mert addigra már irodalomtörténeti adat az is, hogy mi tetszett ma és mi nem. Könyvemben ötven év múlva az lesz érdekes, ami addigra elavul benne, az, ami a mai felfogásra jellemző.
(A világirodalom története, 1941)
*
A királynak nem az a feladata, hogy ő is ember legyen. Igen, legyen ő is ember, de úgy, hogy ezt a kortársak meghatott csodálkozással vegyék tudomásul.
(VII. Olivér, 1942)
*
Kellemetlen, ha azt mondják nekem, irodalomtörténész vagyok. Én író vagyok, akinek a témája átmenetileg az irodalomtörténet volt.
(Naplójegyzetek, 1943)
*
Arcvonások alapján csak saját kortársnőinket ítélhetjük meg, és az is teljesen bizonytalan.
(A királyné nyaklánca, 1943)
*
Aki az indiánokat csak a Bőrharisnya és May Károly alapján képzeli el, nagyon téves képet alkot. A valóság az, hogy az európaiakhoz képest az indiánok olyan szelídek és humánusok voltak, mint a bárány a farkasokhoz képest, és ahol a conquistádorokkal kerültek szembe, néma rémületben hagyták magukat lemészárolni, valahogy úgy, mint ahogy állítólag kis állatok megbűvölve besétálnak a kígyó torkába.
(A conquistádor, 1943)
*
Kedves olvasó, légy régimódi, szerezd be a kapcsos albumot, és írd bele a legszebb verseket, amelyekkel utadon találkozol; hidd el, nem kárba veszett idő, amit ezzel töltesz. Írd tele a kapcsos albumot, és tedd el vagy vidd magaddal. Ki tudja, mit tudsz megmenteni ezekben a szörnyű időkben, és ki tudja, mit tudsz megmenteni ifjúságodból, amely nem kevésbé rohamos tempóban szokott elnyargalni, mint a rohanó idők. De ha kedves verseid veled lesznek, nem maradsz üres kézzel üres ég alatt. Ha a versek megmaradnak, talán a lényeg marad meg.
(Száz vers, 1943)
*
Író, ne írj. Tanuld meg újra, amit minden ősi bölcsesség hirdet: a szónál többet ér a hallgatás.
(Író, ne írj, 1944)
—
Szerb Antal 1943-ban állította össze a Száz vers című antológiát. A kötet Szerb Antal által írt előszavának mottója egy Emily Dickinson-vers részlete. A vers angol szövegét azonban nem kíséri fordítás: a fordításra Szerb Antal annak idején Somlyó Györgyöt kérte fel, de a megbízott a feladatot csak sokkal később, 1999-ben tudta teljesíteni – igaz, akkor két magyar nyelvű fordítást is készített. (Somlyó György: Önéletrajzaimból, Élet és Irodalom, 1999. december 22. 39–40.; ua.: in Wágner Tibor szerk. Tört pálcák 2. Írások Szerb Antalról 1949-től napjainkig, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2000: 251–259.)
Most, Szerb Antalra emlékezve, közöljük az antológiában szereplő angol nyelvű részletet, s Lázár Júlia műfordítását.
I reckon, when I count at all,
First Poets – then the Sun –
Then Summer – then the Heaven of God –
And then the list is done.
But looking back – the first so seems
To comprehend the whole –
The others look a needless show,
So I write Poets – All.
Emily Dickinson
Ha számba veszek dolgokat,
Költők nyernek – a Nap –
Aztán a Nyár jön – és a Menny –
A lista így dagad.
De visszanézve – oly kerek
Az első, oly egész –
A többi mutatvány, fölös,
Költők – a lista kész.
Emily Dickinson
Lázár Júlia fordítása
(A rovatot szerkeszti és a posztot írta: Szűcs Balázs Péter)
Discussion about this post