Füstjelek

Cormac McCarthy: A síkság városai

(részlet)

JOHN GRADY a Kentucky Clubban megivott egy whiskyt tisztán és fizetett és kiment az utcára és odabiccentett a sarkon várakozó taxisnak. Beszálltak és a taxisofőr hátrafordult és ránézett.
Hová lesz az út barátom?
A White Lake-be.
Visszafordult és gyújtást adott és kihajtott az útra. Az eső egyenletes szitálássá csendesedett de az utakat ellepte a víz és a taxi lassan ért ki és úgy haladt a Juárez sugárúton akár egy csónak és a rikító fények visszatükröződtek a fekete vízben és szétterültek és széttöredezve remegtek és ismét kisimultak a nyomában.
Eduardo kocsija a sikátorban állt a raktárfal sötétjében John Grady pedig odament ahol az autó állt és megpróbálta kinyitni az ajtót. Aztán felemelte a csizmáját és berúgta az ajtóüveget. Rétegelt üveg volt és fehéren pókhálósodott a fényben és megereszkedett befelé. A fiú megint belerúgott csizmatalppal és az üveg beomlott az ülésre és a fiú benyúlt és a csuklója élét ráfektette a dudára és háromszor megnyomta majd hátralépett. A hang harsányan visszhangzott a sikátorban majd elhalt. A fiú levette az esőköpenyét és elővette a kését a zsebéből és lekuporodott és a csizmája szárába tűrte a farmernadrágját és a tokkal együtt a bal csizmájába csúsztatta a kést. Aztán a motorháztetőre terítette az esőköpenyt és ismét dudált. A visszhang alig halt el amikor kinyílt az épület hátsó ajtaja és Eduardo lépett ki rajta és hátrahúzódott a falhoz a fényből.
John Grady előjött a kocsi mellől. Gyufa lobbant és Eduadro arca hajolt bele a lángba fogai közt egyik kis cigarillójával. A haldokló gyufa széles ívben röpült ki a sikátorba.
Az udvarló – mondta.
Előrelépett a fénybe és rátámaszkodott a vaskorlátra. A szivarkáját szívta és kibámult az éjszakába. Lepillantott a fiúra.
Egyszerűen be is kopoghattál volna.
John Grady közben elvette az esőköpenyt a motorháztetőről és a hóna alá hajtva állt vele a sikátorban. Eduardo a szivarkáját szívta.
Gondolom azért jöttél hogy kifizesd a pénzt amivel tartozol nekem.
Azért jöttem hogy megöljelek.
A strici lassan beleszívott a cigarillóba. Kissé félrebillentette a fejét és vékony sugárban fújta ki felfelé a füstöt vékony ajkai közül.
Kötve hiszem – mondta.
Elfordult és lassan lesétált a három lépcsőfokon a sikátorba. John Grady balra húzódott és várakozón állt.
Szerintem még azt sem tudod hogy miért jöttél el ide – mondta Eduardo. Ami rendkívül szomorú. Talán taníthatlak. Talán még van idő tanulni. Ismét beleszívott a cigarillóba aztán ledobta és a csizmáját jobbra-balra forgatva eltaposta.
John Grady észre sem vette hogy a késéért nyúl. Talán mindvégig a tenyerében tartotta. Éles kis kattanás hallatszott és elővillant a penge. Aztán egy újabb villanás. Mintha a kezében forgatta volna. John Grady előhúzta a kését a csizmája szárából és a jobb karjára csavarta az esőköpenyt és megmarkolta a szabad végét. Eduardo kisétált a sikátorba hogy mögé kerüljön a fény. Óvatosan lépkedett hogy kikerülje a tócsákba összegyűlt esővizet. Fakó selyeminge hullámzott a fényben. Elfordult és a fiúra nézett.
Inkább gondold meg magad – mondta. Menj vissza. Válaszd az életet. Még fiatal vagy.
Azért jöttem hogy öljek vagy megöljenek.
Ah – mondta Eduardo.
Nem beszélgetni jöttem.
Ez puszta formalitás. A zsenge korod miatt.
A korommal felesleges törődnöd.
A strici megállt a sikátorban. Inge a nyakánál kigombolva. Brillantinos feje kéklett a lámpafényben. Egyik kezében lazán tartotta a rugós kését. Annyit szerettem volna mondani neked hogy még mindig hajlandó lennék megbocsátani – mondta.
Jóformán észrevehetetlen léptekkel közeledett. Megállt. Fejét kissé oldalra billentette. Várt.
Minden előnyt megadok neked. Talán még nem vettél részt olyan sok késpárbajban. Szerintem meg fogod tapasztalni hogy a késpárbajban gyakran az utolsóként megszólaló a vesztes.
Két ujját a szája elé tette hogy csendre intsen. Aztán begörbítette az ujjait és intett a fiúnak hogy lépjen közelebb. Gyere – mondta. Valahogy el kell kezdenünk. Olyan ez mint az első csók.
Megtette. Közelebb lépett és szúrást színlelt és ferdén a strici felé vágott a késsel és hátralépett. Eduardo macska módjára boltozta a hátát és felhúzta a könyökét hogy a penge alatta suhanjon el. A raktár falára vetülő árnyéka úgy hatott mintha egy karmester emelné komoran a pálcáját hogy beintsen. Elmosolyodott és körözött. Brillantinos feje ragyogott. Amikor megpróbált szúrást bevinni nagyon alacsonyan szúrt és balról jobbra vágott és a kést szélsebesen és szinte szemmel követhetetlenül háromszor megsuhintotta maga előtt. John Grady bebugyolált jobb karjával hárította a pengét és hátratántorodott és visszanyerte az egyensúlyát de Eduardo már megint körözött és mosolygott.
Azt hiszed még nem találkoztam a fajtáddal? Már volt dolgom a fajtáddal. Rengeteggel. Azt hiszed nem ismerem Amerikát? Ismerem Amerikát. Szerinted mennyi idős vagyok?
Megállt és lekuporodott és támadást színlelt és körözve továbbhaladt. Negyvenéves vagyok – mondta. Öregember nemde? Akinek kijár a tisztelet. Nem pedig holmi késpárbaj egy sikátorban.
Ismét megpróbált szúrást bevinni és mikor hátralépett közvetlenül a könyöke alatt fel volt metszve a karja és a sárga ingujjat sötétre festette a vér. Úgy tűnt mintha észre sem vette volna.
Nem ilyen párbajozás holmi udvarlókkal. Parasztgyerekekkel. Akiknek se szeri se száma.
Hirtelen megtorpant és megfordult és a másik irányba kezdett körözni. Úgy nézett ki akár egy színpadon fel-alá járkáló színész. Időnként mintha alig vett volna tudomást a fiúról.
Lesodródnak ide abból az elevenen rothadó édenkertjükből és olyasmit keresnek ami náluk már kihalt. Amit talán már megnevezni sem tudnának. Parasztgyerekként először természetesen a bordély jut az eszükbe.
Vér csöpögött az ingujjáról. A lomha sötét cseppek eltűntek a sötét homokban a lábuk alatt. Előre-hátra lengette a kést maga előtt miközben lassan rótta a köröket az óra járása szerint. Mint aki a gazosban vagdalkozik összevissza.
Mostanra a vágy természetesen elhomályosította az elméjüket. Már amennyire lehet egyáltalán elméről beszélni az esetükben. A legegyszerűbb igazságok is ködbe vesztek. Mintha nem látnák hogy a legfontosabb amit a kurvákról tudni lehet…
Váratlanul egészen mélyre lekuporodott John Grady előtt. Mintha térdepelne. Mintha esedezve járulna elé. A fiú nem tudta volna megmondani hogyan került oda de amikor hátralépett és megint körözni kezdett a fiú combján mély vágás nyílt szét és a meleg vér lecsorgott a lábán.
Az hogy kurvák – mondta Eduardo.
Lekuporodott és támadást színlelt és megint körözni kezdett. Aztán belépett és visszakézből újabb metszést ejtett a késével az első felett alig egyhüvelyknyire.
Gondolod hogy nem könyörgött nekem azért hogy legyek vele? Elmeséljem mi mindent kért tőlem? Olyasmiket amiket egy parasztgyerek elképzelni sem képes erről biztosíthatlak.
Hazudsz.
Megszólal az udvarló.
Hirtelen előredöfött a késével de Eduardo ellépett előle és egészen kicsire és vékonyra húzta össze magát és a bikaviadorok módjára megvetőn elfordította a fejét. Köröztek.
Mielőtt teljesen a birtokomba kerülnél még egy utolsó esélyt adok neked hogy megmenthesd magad. Hagylak elsétálni udvarló. Ha hajlandó vagy elsétálni.
A fiú félrehúzódott és figyelt. A vér kihűlt a lábán. Végighúzta orra előtt a kés markolatát. Mentsd magad – mondta. Ha tudod. Mentsd magad kurvahajcsár.
Még ő sérteget.
Köröztek.
Nem hallgat a józan ész szavára. A barátaira. A vak maestróra. Senkire. Semmire sem vágyik jobban annál mint hogy egy halott kurva sírjába vesse magát. És még sérteget is.
Az égnek fordította az arcát. Előrenyújtotta egyik kezét mintha a jótanács hiábavalóságát akarná jelezni vele és mintha valamely láthatatlan tanúhoz fordult volna.
Le sem tagadhatná hogy parasztfiú – mondta. Közönségeges parasztfiú.
Balra szúrást színlelt aztán harmadjára is megvágta John Grady combját.
Elmondom mit teszek veled. Valójában mit tettem már most veled. Hiszen hiába tudod akkor sem leszel képes megakadályozni. Akarod hogy elmondjam?
Nem mond semmit – az udvarló nem felel. Nos jó. Íme a tervem. Átültetés. Hogy az udvarló elméje a combjába kerüljön át. Mi a véleményed erről?
Körözött. A kés lassan lengett előre-hátra. Szerintem talán már most is ott van. És hogyan tudna gondolkodni egy ilyen ember? Akinek az elméje efféle átültetésen ment keresztül. Még mindig abban reménykedik hogy életben marad. Nyilvánvalóan. De egyre fogy az ereje. A homok beissza a vérét. Mit gondolsz udvarló? Hajlandó vagy beszélni?
Újra támadást színlelt a rugós késsel és ellépett és tovább körözött.
Semmit se mond. Pedig hány figyelmeztetést kapott? Aztán pedig megpróbálta megvásárolni a lányt? Attól a pillanattól fogva minden bizonyossá vált mint éj és a nap váltakozása.
John Grady támadást színlelt és kétszer suhintott a késével. Eduardo tekeredett akár egy zuhanó macska.
Olyan vagy mint a campo kurvái parasztfiú. Azt hinni hogy a téboly szent. Különös kegy. Különös vonás. Az istenség lényegének megérintése.
Derékmagasságban tartotta maga előtt a kését és lassan előre és hátra húzogatta.
De mit árul el ez Istenről?
Egyszerre mozdultak. A fiú megpróbálta megragadni a karját. Dulakodtak és vagdalkoztak. A strici ellökte őt magától és elhátrált, körözött. Inge eleje felhasadt és vörös vágásnyom futott végig a hasán. A fiú leeresztett kezekkel állt tenyerét lefelé fordította és várakozott. Karján szétnyílt a bőr kését pedig már leejtette a homokba. Nem vette le a szemét a striciről. A hasa két helyen meg volt vágva és ömlött belőle a vér. Az esőköpeny lecsavarodott és a karján lógott ő pedig lassan újra feltekerte és a markába fogta a végét és állt.
Olybá tűnik hogy az udvarló elhagyta a kését. Ez nem túl jó hír mi?
Megfordult, visszafelé körözött. Lepillantott a késre.
Most mitévők legyünk?
A fiú nem válaszolt.
Mit adsz nekem a késért cserébe?
A fiú figyelte.
Tégy ajánlatot – mondta Eduardo. Mit adnál azért ezen a ponton hogy visszakaphasd a késedet?
A fiú elfordította a fejét és kiköpött. Eduardo megfordult és komótosan hátrafelé lépkedett.
Adsz nekem egy szemet?
A fiú meglendült hogy lehajoljon és felkapja a kést de Eduardo elrebbentette és vékony fekete csizmájával rátaposott a pengére.
(Galamb Zoltán fordítása)
A regény megjelent a Magvető Kiadónál, 2014-ben
Copyright © Cormac McCarthy, 1998
Hungarian translation © Galamb Zoltán, 2014

(A rovatot szerkeszti: Szűcs Balázs Péter)