2022. május 23. hétfő
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

Füstjelek

2018-10-22
itt: Irodalom
Kezdőlap Irodalom

Truman Capote

Nyugati forgalom

(Fotó: Carl Van Vechten, 1948)

IV

Négy szék és egy asztal. Az asztalon papír – a székekben férfiak. Ablakok az utca fölött. Az utcán emberek – az ablakokon eső. Ez absztrakció, festett kép is lehetne, de az ártatlan, a gyanútlan emberek mozogtak odalenn, és az eső nedvesen verte az ablaküveget.
Mert a négy férfi meg sem moccant, a szabatos jogi okmány az asztalon nem mozdult. Azután…
– Uraim, érdekeinket bemutattuk, egyeztettük, harmonizáltuk. Mostantól mindenki a rá vonatkozó részletek szerint cselekedjék. Indítványozom tehát, hogy egyetértésünk jeléül lássuk el kézjegyünkkel e dokumentumot, és távozzunk.
Felállt egy férfi, papirossal a kezében. Felállt egy másik. Fogta a papírt, átfutotta, és megszólalt.
– Ez megfelel igényeinknek; jó szövegezés. Ez az irat előnyöket és biztonságot szavatol vállalatainknak. Igen, ebben a dokumentumban nagy profitot látok. Aláírom.
Felállt a harmadik. Megigazította szemüvegét, végigolvasta a tekercset. Szája hangtalanul mozgott, és amikor szavak is elhangzottak, mindegyiknek súlya volt.
– El kell ismernünk, és ebben jogászaink is egyetértenek, e feljegyzés szövege és megfogalmazása világos. Mindenhonnan azt hallom: a hatalom ellenére, amellyel felruház minket, az áll benne, ami jogos, ami törvényileg lehetséges. Így hát aláírom. – Újra elolvasta az iratot, és továbbadta a negyediknek.
Vállalatvezető lévén, mint a többiek, szíves-örömest ellátta volna kézjegyével, hogy azután távozzék. De homloka elfelhősödött. Ült, olvasott, ellenőrzött, felülvizsgált. Azután letette a papirost.
– Noha egyetértek, nem írhatom alá ezt a dokumentumot. És önök sem. – Látta meghökkent arcukat. – A belefoglalt hatalom lehetetleníti el. Az okok, amelyeket megneveztek, amelyek lehetővé teszik a jogos lépéseket. A hatalmas célok, a támogatás teljes biztosítása, a nagy volumenű megengedett intézkedések – mindezt, habár törvényes, nem fogadhatjuk el. Ha törvénytelen lenne, megkockáztathatnánk, mert akkor a törvény szembeszállna velünk – támogatná és nem elnyomná a dolgozók ezreit; védené és nem veszni hagyná a gyengébbek érdekeit.
De ha a törvény, ha kormányunk elismeri, hogy ezzel a traktátussal jogunkban áll tízezreket elköltöztetni, ahogyan érdekeink diktálják, sőt kihasználni azokat, akiknek jogait képviseljük, akkor ott a határ – nem tehetjük meg a lépést, amely veszélybe sodorná a ránk bízottak boldogulását.
Van hatalmunk, mint mindenkinek, akik nagy célokat szolgálnak. De ha az isteni útmutatás szerint ítélünk, ami pénzemberek számára nem könnyű feladat, megértjük, hogy mint erőseknek mi a kötelességünk az „átlagember” iránt, így hát, uraim, nagyon kérem, ne cselekedjünk ily önző módon.
Ismét csend lett a szobában. Egy üzletember ízekre szedett egy viselkedéskódexet, s ezzel felmutatott egy másikat.
Három társa átlátta okfejtését, s átlátván, a testvériség céljaira cserélte a régi üzleti célokat.
– Menjünk el a busszal, és hagyjuk a jog enyészetére ezt a dokumentumot.

III

A ragyogó reggeli napfény elsuhant a várakozó tetők fölött, és telibe találta a dombon álló ház leeresztett redőnyeit.
A hatalmas, középkori ágyon megmozdult a takaró, és egy álmos fej elfordult a párnán, amikor kopogás hallatszott az ajtó felől.
Két frissen borotválkozott, csinos fiatalember sorjázott be a szobába.
– Jó reggelt, bácsikám! A narancslé előállt – köszönt az egyik, míg a másik az ablakokhoz lépve felhúzta a redőnyöket. A napfény e gesztusra készségesen beözönlött a szobába.
– Elkéstetek, Gregory – morgott a férfi az ágyból. Beleivott a narancslébe, majd felkönyökölt. – A fenébe is! Ha Minnie még egyszer benne hagyja a magokat, ki fogom rúgni. – Kiköpte a magot a szőnyegre.
– Vedd fel, Henry, és dobd a szemétkosárba! – parancsolta.
– Bácsikám – vigyorgott Gregory a tároló felől jövet. – Hogy van a lábad? Jó hírt hoztunk…
– Pofa be! – förmedt rá az idősebb férfi. – Amikor Henryt utasítom valamire, azt akarom, hogy Henry teljesítse. Hiába vagytok ikrek, meg tudlak különböztetni benneteket. Szóval szedd csak ki szépen, Gregory, azt a magot a szemétkosárból, hadd csinálja Henry, amit mondtam neki.
Egész életemben arra törekedtem, hogy a dolgok rendben legyenek. A könyvtáram mindig ugyanabban az állapotban van. A szobám mindig ugyanabban az állapotban van. A ház mindig ugyanabban az állapotban van. Bementem a városba, dolgoztam, elmentem a templomba, imádkoztam – mindig ugyanúgy. Mindig úgy gondolkodtam és cselekedtem, ahogy kellett. Polgármesterként a legfőbb erősségem nem én magam voltam, hanem a józan szokásaim…
– Ó, újra meg fognak választani, bácsikám – biztatta az egyik. – Most azonban jó hírt hoztunk…
– Teringettét, kölyök, persze hogy meg fognak választani! – szakította félbe a beteg. – Nem erről beszélek. – Türelmetlenül mutatta, hogy még egy párnát kér. – Miattatok aggódom. Megboldogult apátok arra kért, viseljem gondotokat. De a kutyafáját, mit tehetnék? Kitöröm a lábam… le kell vágni, ez a helyzet. Értetek küldetek, hogy legyetek az irodámban, míg felépülök. Az ördögbe is! Elveszteni a fél lábamat még csak hagyján, de valakinek a stupiditása miatt elveszteni egy választást! Mondjátok csak, ugye nem nyúltatok ahhoz a keresztrejtvényhez ott a padlón?… Na azért. Valamivel nekem is el kell foglalnom magam.
– Jó hírünk van, bácsikám…
De az öreg már vissza is süppedt a takaró alá. Enyhült a haragja. Észrevette az ágyán játszadozó napfényt. – Előbb ti hallgassatok meg engem. – Szomorú volt a hangja.
– Jó életem volt. – Feléjük fordult. – De sohasem élveztem. Egy cseppet sem. Túl sok volt a dolgom ahhoz, hogy megházasodjam. Hanyagoltam a nőket. Nem dohányoztam, nem ittam, nem kár… a fenébe is, káromkodtam, de abban mi az élvezet? Sohasem élveztem a golfot, sohasem értem el a kilencvenet. Nem szerettem sem a zenét, sem a költészetet, sem… – A keresztrejtvényére gondolt. Elhallgatott, csendben maradt… Agya különös irányt vett, amerre még sohasem járt.
A nap már az arcát köszöntötte.
– Teringettét, fiúk! – kiáltott fel. – Erre még sohasem gondoltam. A politika egyetlen nagy keresztrejtvény… elragadó. Akárcsak – hirtelen felült az ágyon – az élet! Áááááá! – Sohasem mosolygott még így. – Tegnap este, Henry, még azt gondoltam, lehetne belőlem valami, ha megvolna mind a két lábam. De akár nyomorék vagyok, akár nem, most már értem, olyan lehetek… olyan… – Körülnézett a szobán. – Igen! Akár a nap!
Remegő, boldog ujjal mutatott a tűzgolyóra.
– Drága bácsikánk – nevettek az ikrek, és Henry azt mondta: – Megvan mind a lét lábad. Ez a jó hír! Az orvos közölte, hogy fölösleges az amputáció. A lehető leghamarabb el kell kezdened járni. Holnap délután mindhárman bebuszozunk a városba!

II

A tízhüvelykes hanglemez forgott a korongon. Gyönyörű, pezsdítő trombitaszóló áradt a kis hangszóróból. A lány felkelt a padról. A kapcsolóért nyúlt, és az éles trombitahangok gurgulázva elhaltak.
Felkavarta a zene; gyermekkoráról álmodott.
A kis próbahelyiségben lemezalbumok sorai fogtak közre két férfit. Az egyik előhúzott egy Beethoven-négyest, és odaadta a másiknak.
– Próbálja ki ezt, uram, amint az ifjú hölgy végez a gépnél.
– Semmi szükség rá – nevetett a másik. – Azt hiszem, a Budapest Vonósnégyesben nyugodtan megbízhatom. – A lány kilépett a fülkéből, és letett ötvenöt centet a pultra.
– Megveszem – mondta, felmutatva a lemezt. Így hát a férfi és a lány együtt távozott a lemezboltból, hónuk alatt a hanglemezekkel.
– Jó meleg napunk van – kezdte a lány.
– Ó – felelte a férfi –, nekem semmit sem tartogat a nap. Már az éjszaka sem.
– Szóval maga is így érez? – vágta rá a lány. – Maga is úgy érzi, hogy… mintha mozdony volna a síneken… csak megy, megy, és nem tudja, hová? – Elpirult – végül is egy vadidegennel beszél. – Komolyan gondolom. Maga szerint van értelme az életnek?
– Nekem nincs se éjszakám, se nappalom – felelte őszintén a férfi. – Csak ez van. – Felmutatta a lemezt. – A zenén múlik az életem. – A lány felé fordult. Látta, hogy csinos, de inkább a bája ragadta meg, mint az arca. Barátságos mozdulattal kézen fogta. – A parkon át megy?
– Nem bánom – felelte a lány, és elindultak az ösvényen. Egy perc múlva egy padhoz értek, amely két fa között állt.
– Itt mindig megpihenek egy kicsit – mondta a férfi, elengedve a lány kezét. – Talán még találkozunk.
A lány arca még pirosabb lett. Remegve megérintette a férfi kabátját, és azt suttogta: – Nem bánja, ha én is leülök? Kérem! Muszáj! – Némán állt.
A férfi beharapta az ajkát, szelíden elvette tőle a lemezt, az albumával együtt letette a padra, és odahúzta maga mellé a lányt. Aztán még közelebb húzta, és lassan átkarolta a vállát.
– Nem mertem remélni – mormolta –, mert attól a pillanattól fogva, hogy megláttam, már tudtam, miért jelent nekem olyan sokat a zene. Azért, mert pótszer… csodás pótszer, persze… valami jobbat helyettesít… olyasmit… olyasmit… – a lányra nézett – mint maga.
Ültek, örültek egymásnak.
– Most úgy forog körülöttünk a föld, mint egy óriás hanglemez – folytatta a férfi. – És ez a lemez… hallja, látja?… az élet dalát játssza!
Most mindenütt zene van. Ezek a fák, ez a fű, ez az ég, mind a mi ritmusunkra ring. – Kitárta a másik karját. – Ó, szerelem! – Lehajolt, és megcsókolta a lányt.
– Holnap délután buszra szállunk, és bemegyünk a városba a házassági engedélyért meg a többiért.
– Igen – dalolta a lány, és megigazította a férfi gallérját.

I

Kedves Anyám!
 
Nagy alázattal írom neked ezt a levelet, kedves anyám. Most már túllátok gyengeségemen és embertársaim gyengeségén. De csak mióta felkelt ma reggel a nap.
Életem első tíz éve csakis énvelem, énvelem, énvelem volt tele, semmi mással. Csak azok a dolgok érdekeltek, amiket adhattál nekem. Ételt akartam, álmot, gyönyört. Önző majom voltam. Nem érdekelt, ki van mellettem és miért.
Aztán a rákövetkező évek során egyre erősebben éreztem magamban valamilyen „jelenlétet”. Hogy minek a jelenléte, nem érdekelt, csak annyit tudtam, ha helyesen cselekszem, ez a „jelenlét” rám mosolyog. De amikor magammal gondoltam – s ezzel ártottam valaki másnak –, ez a „jelenlét” összevonta a szemöldökét.
Végül megtanultam szeretni ezt a „jelenlétet”, és Istennek neveztem. Segített megértenem, hogy ő az élet igazsága. Megértettem, hogy követnem kell, és próbáltam közelebb húzni magamhoz. De ő azt mondta, „Még nem állsz készen”, és kartávolságon kívül maradt.
Elcsüggedtem, amiért nem birtokolhatom. Leteremtettem, és visszatértem… majdhogynem életem első fázisához. Dohányoztam, káromkodtam, jól éreztem magam – azt hittem, már végképp nem érdekel.
Aztán ez a „jelenlét” bátorításokat kezdett a fülembe suttogni. Hallgattam. Olyan fényt tartott elém, hogy nem tehettem mást, megpróbáltam. Csak attól féltem, nem érem el ezt a fényt, mielőtt meghalok.
Küszködésem közepette rátaláltam gyarlóságomra. Isten, suttogva, megmutatta az erőmet is. Így hát felfedeztem egy másik módszert: ha ez sem válik be, személyes hitvallásra lesz szükségem, amely tálentumaimra és kudarcaimra is kiterjed.
És csodát tett, mert a beteljesülés nehézsége módot adott rá, hogy megismerjem és kipróbáljam erőmet.
De ráébredtem, hogy ennek a hitvallásnak sem lehet eleget tenni, így hát kiegészítettem erre: „isteni jelenlét”, és máris értelme lett minden fájdalomnak és kellemetlenségnek.
De ez a kiegészítés sem hozta közelebb a fényt. Most már csak az Ő JELENLÉTÉRE vágytam önmagamban; de hiába. Hagytam, hogy Ő beszéljen hozzám; könyörögtem Neki. Azt követtem, amit Ő: csakis az Ő akaratát igyekeztem teljesíteni.
És ma, ma ajándékot hozott a nap. Kedves anyám, ma végre eljött hozzám a fény – éppen a legjobbkor. A legjobbkor, mert kezemben tartom az Egyesült Államok Hadseregének befogadó nyilatkozatát. Holnap buszra szállok.
 
Szerető fiad, ————-

Associated Press – „Tízen vesztették életüket az évszak eddigi legszörnyűbb közlekedési balesetében. Ma késő délután egy busz összeütközött egy teherautóval, és felborult. A halottak között van négy vállalatvezető, egy kisvárosi polgármester és egy fiatal nő. Az áldozatok teljes listáját lásd a harminckettedik oldalon.”

„Mert mindenki a maga útján jut a mennyországba.”

(Gy. Horváth László fordítása)

(A Truman Capote korábban kiadatlan ifjúkori elbeszéléseit tartalmazó kötet, „Pille a lángban” címmel, 2017 tavaszán fog megjelenni az Európa Könyvkiadó gondozásában, Gy. Horváth László fordításában.)

(A rovatot szerkeszti: Szűcs Balázs Péter)

MegosztásTweetMegosztás
Next Post

Woody Allen és az öregfiúk alkonya

Discussion about this post

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (110)
  • Egyéb (20)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (55)
  • Irodalom (703)
    • Irodalom & Co. (36)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (101)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (33)
  • Lapszámok (54)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Zene (81)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

A töredék teljessége (Kohán Ferenc képeihez) – Jász Attila versei

A töredék teljessége (Kohán Ferenc képeihez) – Jász Attila versei

2022-05-21
Füstjelek / Christian Oster: Az én nagy lakásom (regényrészlet)

Füstjelek / Christian Oster: Az én nagy lakásom (regényrészlet)

2022-05-20
Az Új Forrás törzs Nyitott Rezervátuma – május havában

Az Új Forrás törzs Nyitott Rezervátuma – május havában

2022-05-18
LegÚjabb Forrás / Északon a helyzet változatlan (egyfecske) – Pétery Dorottya verse

LegÚjabb Forrás / Északon a helyzet változatlan (egyfecske) – Pétery Dorottya verse

2022-05-15
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése