2022. május 23. hétfő
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

Füstjelek

2020-09-25
itt: Irodalom
Kezdőlap Irodalom

A Szerb Antal-hagyatékból

„A jelen összeállítás a Szerb Antal-hagyatékában található V. 5462/208-as számú dosszién alapul, melyet a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára őriz Rádióelőadások címen” – olvasható a Nagy emberek gyermekcipőben című kötet előszavában. A képanyagban gazdag könyvben részben Szerb Antal ez idáig kiadatlan vagy más változatban kiadott rádióelőadásaival, részben már publikált írásaival találkozhat az olvasó. Az írásokban többek közt olyan kérdések kerülnek szóba, mint a regény elmélete, a romantika, a rózsakeresztesek, a kísértetek, az utópiák, a költők és a pénz kapcsolata.
A kötet mellékletében a Századvég című novella és néhány verses stílusparódia mellett A conquistador című regénytöredék kapott helyet. Ebben az 1943-as keltezésű érdekes regénytöredékben írja Szerb Antal: „A conquistador a tigris a történelemben: gyönyörű és irtózatos. És egyúttal a történetírás sem mutatja sehol olyan tisztán meg kétarcú voltát, mint a hódítások történetével kapcsolatban; nem akkor, amikor a spanyolokról, hanem amikor ellenfeleikről, az amerikai bennszülöttekről beszél. A történetírás nagy ravaszsága az, hogy megdöbbentően közel hozza és megdöbbentően eltávolítja tőlünk a dolgokat.”
(Szerb Antal: Nagy emberek gyermekcipőben. Rádióelőadások. Sajtó alá rendezte: Kovács Attila Zoltán, Szépmíves Könyvek, Athenaeum Kiadó, 2017)

Szűcs Balázs Péter

SZERB ANTAL

A CONQUISTADOR

(Regénytöredék)

Képzeletbeli arckép

Ez az arckép a Cordillerák végtelen láncolata elé rajzolódik. Képzeljük el az eget tartó ezüstfehér havasok végtelen láncolatát, amint soha meg nem szűnő vonalban elhúzódik észak és dél felé – és előtte egy kicsiny spanyolt, valami vad, hetyke és kérkedő attitűdben. És ez a kis spanyol egyszer csak nagyobb lesz, mint a hegyek. Ez a conquistador.
 S anno Amerika meghódítása a fehér ember történetének legdicsőségesebb és leggyalázatosabb fejezete. Legszélsőségesebb, tettszerű kifejezésre jut benne az európai mindkét határlehetősége, a világot legyűrő bátorság és expanzív akarat, és a világot pusztító tigrisi kegyetlenség. A conquistador a tigris a történelemben: gyönyörű és irtózatos. És egyúttal a történetírás sem mutatja sehol olyan tisztán meg kétarcú voltát, mint a hódítások történetével kapcsolatban; nem akkor, amikor a spanyolokról, hanem amikor ellenfeleikről, az amerikai bennszülöttekről beszél. A történetírás nagy ravaszsága az, hogy megdöbbentően közel hozza és megdöbbentően eltávolítja tőlünk a dolgokat. Az inkák és a mexikói királyok, amint a történelmi könyvekből megtudjuk, éppúgy ebédeltek és aludtak, mint mi, szerették a nőket, mint mi, rossz politikusok voltak, mint mi, társasjátékokat játszottak, sírtak, féltek a haláltól, és azután mégis meghaltak; birodalmukban volt pénzügy, hadügy, közlekedés, gazdasági élet, szóval minden, ami egy modern országban van, és oly unalmasan mindennapi. „Ők is emberek voltak.” – De ugyanakkor legalapvetőbb emberi reakcióik: isteneikkel szemben való viselkedésük, visszaemlékezésük saját múltjukra és a gesztus, ahogy elfogadják sorsukat, a mi „emberi” eszünk számára felfoghatatlan[ok] és megközelíthetetlen[ek]. Olyannyira, hogy szinte azt hisszük, a régi spanyol krónikások félreértették őket akkor is, amikor mindennapi fogalmaikat megfelelő európai fogalmakkal azonosították. „Kürt”, mondja a spanyol krónikás – de az indiánok kürtje kagylóból készült, és nem rézből, a hangja is egészen más volt, és vajjon kürt még az, ami ennyire nem kürt? A Napot imádták, olvassuk – de vajjon az a Nap, amely erejét emberek kitépett szívéből szívja fel, amint ők gondolták, azonos azzal a rokonszenves égitesttel, amely a mi láthatárunk szélén fel- és lenyugszik? Bizonyos az, hogy ők nem pirosnak látták az erdőt és zöldnek a vért? Belenyugodtak abba, hogy a zöld spanyolul „verde” – de magukban talán a pirosat gondolták.
Ezt a csodálatos kétarcúságot élte meg az a kevéssé ismert nevű conquistador, Pedro Alonso de Matagon, akinek történetét kíséreljük meg az alábbiakban röviden elmondani. Születési éve bizonytalan; szülőhelye neve után ítélve valószínűleg a manchai Matagon városka, amelynek közelebbi történetéről sajnos semmit sem tudok. Talán Pedro Alonso is igen alacsonyan, esetleg disznópásztorkodással kezdte pályafutását, mint híres vezére és mintaképe, Pizarro; talán ő sem tudott írni-olvasni. Őt is az El Dorado álma vonzotta el az otthoni szegénységből a tengerentúlra, ahol aranypaloták állnak a mese szerint minden odavetődő spanyol rendelkezésére, dolgozni nem kell, mert bennszülött szolgák százai lesik az óhaját, engedelmeskedni nem kell, mert minden spanyol úr lesz a saját birtokán – csak egyre van szükség, bátorságra, és abban Pedro Alonsóban nyilván nem volt hiány. Így került ki a spanyol hódítók panamai telepére, itt Pizarróhoz csatlakozott, aki elindult gályáival a Másik tenger, a Csendes-óceán kikutatására. Az expedíció, mint tudjuk, eleinte balsorssal küzdött, lakhatatlan, mocsaras partokra, ellenséges bennszülöttek közé ért, magának Pizarrónak vagy egyik emberének vissza kellett térnie segítségért, míg végre megnyílt előttük a Cordillerák kapuja, és Pizarro csodával határos módon százhetven emberével meghódította az Inkák óriási birodalmát – ezt a történetet mindenki ismeri. Pedro Alonso útja ott kezd érdekessé válni, amikor sorsa elszakad Pizarróétól. 1537 tavaszán Pedro Alonso visszatért Panamába, hogy lovakat, bort és ágyúkat hozzon Pizarrónak; visszafelé jövet a viharok eltérítették a betartandó útiránytól – vagy talán Pedro Alonso viharos vágya a még ismeretlen, a még úr nélküli anyaországok után –, a hajó elvesztette iránytűjét, és hosszú bolyongás után egy öbölben kötöttek ki, amelyről Pedro Alonso tapasztalt, öreg kormányosa sem tudta megmondani, hol van, még azt sem, vajjon északra-e vagy délre Limától, Pizarro kikötőjétől, vajjon egyáltalán Amerikában vannak-e még, vagy pedig egy másik világon, amelynek még nincs neve. És itt egy pillanatra szakítsuk meg elbeszélésünk fonalát. Mit érezhettek Balboa emberei, mikor a hegyeken és őserdőkön áthatolva Darien partjain először pillantották meg a Csendes-óceánt? Bizonyára mérhetetlenül megörvendezhettek, mert az El Dorado mithosz megszállottjai lévén első gondolatuk az volt, hogy végre megtalálták az utat az aranyszigetek felé. De a második érzésük valami vad-vad és megilletődött borzalom lehetett, valami, ami az Istenség jelenlétét juttathatta eszükbe, amint ott álltak, „In a wilde surmise,” ahogy Keats halhatatlan verse7 mondja. Mert az előttük megnyíló tenger a Másik tenger volt, a Túlsó Tenger, az ember nem járta Nyugati Óceán, az ellenlábasok Földjén és mindennek a földjén, amit a hajósok képzelete valaha összeborzongott; túl voltak a világon, itt kezdődött a Túlvilág, a Másvilág.
Ez az érzés ott kísérthetett a Csendes-óceán valamennyi első hajósában, Pedro Alonsóban is, és bizonyos fokig ez a magyarázata a később történteknek.
 
7 John Keats On First looking into Chapman’s Homer című verse: „Look’d at each other with a wild surmise / Silent, upon a peak in Darien”. Magyarul: „összenézett – iszonyú ámulás – / szótlanul egy szirtedről, Dária.” (Amikor először pillantottam Chapman Homérosába, ford.: Szabó Lőrinc.)

(A rovatot szerkeszti: Szűcs Balázs Péter)

MegosztásTweetMegosztás
Next Post

Hegedűs Gyöngyi: Arvo Pärt találkozása Ferenc pápával

Discussion about this post

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (110)
  • Egyéb (20)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (55)
  • Irodalom (703)
    • Irodalom & Co. (36)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (101)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (33)
  • Lapszámok (54)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Zene (81)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

A töredék teljessége (Kohán Ferenc képeihez) – Jász Attila versei

A töredék teljessége (Kohán Ferenc képeihez) – Jász Attila versei

2022-05-21
Füstjelek / Christian Oster: Az én nagy lakásom (regényrészlet)

Füstjelek / Christian Oster: Az én nagy lakásom (regényrészlet)

2022-05-20
Az Új Forrás törzs Nyitott Rezervátuma – május havában

Az Új Forrás törzs Nyitott Rezervátuma – május havában

2022-05-18
LegÚjabb Forrás / Északon a helyzet változatlan (egyfecske) – Pétery Dorottya verse

LegÚjabb Forrás / Északon a helyzet változatlan (egyfecske) – Pétery Dorottya verse

2022-05-15
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése