G. István László versei

Erre még Zrínyi is csettintene

Jamaicában Lorna Goodison és Cherry
Natural egyszerre tanítják a fiatal lányokat
a szerelmi költészet és az önvédelem mester-
fogásaira. Képzeljük a két hölgyet, ahogy
Árésznak és Aphroditénak együtt áldozó
figyelmük a hamvas kreol, mesztic
vagy mulatt lányok vonalait követi.
Dárda nyelére dőlve ivott már Arkhilokhosz
is, harc és szerelem csak egymás után,
váltott műszakban lakhatta be a lélek
csarnokát. Most a kiszolgáltatott
lányok, mesterek és diákok a barnás
szemhéjak molyos sötétjében, múzsacsókra és
férfitámadásra várva, készülve a
totális letámadásra szeméremizmaikat
edzik, hogyan kell egyszerre szavak
és testek dárdáinak ellenállni – az izzadtságcseppek
levélharmatként ülnek ki a bajusz-árnyakkal
megfestett sötét ajakívek fölé.

Az üvegszemű babák

Az üvegszemű babákat minden városból
gyűjtötte, helyek, ahol járt, helyek, ahol
nem járt. Üres tekintetek jelezték, hogy emlék
és hiány között nincs különbség – pedig
amit magáról tudott, csak ebben a különbségben
létezett. Sokszor leült a vitrin elé, és farkasszemet
nézett a fénylő, minden tárgyat más, visszavert
színtörésben mutató gömbökkel, néha mogadishui
szemek kísérték a napját, néha a Trinidadból
érkezett szuvenír vallatógyöngyei. Harag,
csodálat, lemondás, keserédes beletörődés
napszakok és fénytörés szerint váltogatva,
kiszámíthatatlan hullámban csábították, delejezték –
olykor elűzték maguktól, de előbb még
lelke aknájába fúródva feltártak egy rejtett
járatot, maga elől is titkolt ösztönterveket. Hogy
aztán éjszaka, mikor minden redőnyt lehúzott,
és az ásítás sötétjénél is sötétebb tér
deszkázta körül, a vallatószemek ítéletére
bízza mindazt, amit koporsókonform
életéből vallani, megbánni, felejteni
egyszerre lehet.