Galántai Zoltán Gulácsy-ciklusa (versképek)

Havazás

.

ha Na’Conxypanban hull a hó (mindig tél van)

az ég nem látszik mert/és/vagy nem létezik

közelebbről és még nagyobb felbontásban

a mágikus havazást és a városka hölgyeit

.

pigmentszemcsék fedik el: színes festékek

a színek: kék, narancs az odakinti fehér

és egy kávét a cafe-világban: csak még egyet:

a lámpabúra árnyéka szomorú és kacér.

.

de némi önirónia sem fog ártani (kavarog a hideg)

amíg festészetre meg varázslatra vártunk/vártam

és találgattam hogy mit remélnek a festett emberek:

testvéreim a művészetben meg az öncsalásban

.

A hídon

.

nézd „a hídon bolondos furcsa

népség vonult [ma] keresztül”

és a hold ezüst damilon ingva

az örökkévalóság felé kilendül

.

a látvány ívét kirajzolják az őszi színek

meleg (vörös fakó rozsdabarna) tónusai

rialto? és majd visszaleng és énekelnek

a festményen gulácsy ők másvalaki

.

(én biztosan nem) és csak képzeled, karnevál:

kezdődik vagy véget ér a híd görbe közepén?

bolond, maszkos, ember: mind talál

magának festett szerepet. na de én –

.

Ceruzarajz

.

fons amoris: ez hát a szerelem forrása

és gulácsy is, a szegény zavart bolond

amint a grafitsötét ceruzakontúrba

belerajzolja magát. semmit se mond

.

neked/nekem az arc a nő vagy a mozdulata:

vonalak mert sebtében és annyira vázlatos

akár a csésze forrásvízzel ha (immár) soha

nem lesz egyéb szín csak a fekete/piros

.

háttérben a templom, a szobor és a sírok

de elhinnéd-e hogy elég egy kortyot inni?

vagy azt hogy szerelem: hisz csak verset írok

ó, szegény én. és persze ó, szegény gulácsy

.

Francesca

.

időm a jelen: volt/van/múlik az ablak színe előtt.

ábrándozom. ábrándos vagyok: vagy csupán képzelem?

mit látunk majd együtt (paolo, én, és ha) az időt?

nem azt ami lennénk mert foncsor és ezüst a végtelen

látkép (a kilátás) nem azonos amikor rimini a háttere

mint a gulácsy-festményeken és az éji tónusokba (a sötét)

mintha fikció volna, majd, együtt, ugyanúgy, hullunk bele

elképzelni a hidat meg a marecchia vize fölött az idő ívét

de majd. nem látszik a tenger (a víztükör) és gianciotto:

gulácsy nem festi meg őt az ég mögött a túl korai esték.

hiányos de értem én: a valóság. egy dante-illusztráció

.

.

.