Az ajándék gyertya
Reggelente leborotválják megmaradt hajukat.
Felveszik műbőr kabátjuk, kesztyűiket
a körmök kiszaggatják. Beakad a cipzár,
duplacsomóra kötik a fűzőt. A termelést
be kell fejezni, mielőtt elérkezik.
A platón kevés a hely. A ponyvának dőlnek,
gumipókba kapaszkodni veszélyes, a sámliról
könnyen lecsúszik az ember. Az ingoványos talaj,
mint a tenger, szétválik a Mózes-kerekek előtt.
Egy perc késés: egy órányi bérlevonás.
Keménységbe öltözködnek, fejvédő sisak, mellény,
biztonsági előírásoknak megfelelő érzelmek.
A bejárat: partra vetett cethal tátva maradt szája,
mintha meglepődött volna a haláltól. A bányászok
köteleket csomóznak, és leereszkednek.
A lámpából lassan elszivárog a petróleum,
a forrasztás nem tökéletes. Kiszáll belőle
a Szentlélek, végigcsorog a zúzott kövek
apró medrei között. A gyárihibás munka-
eszköz selejtezése nem a Főnök úr dolga…
Hát te meg mi a faszt csinálsz?! Felrúgtad
a lámpát te töketlen! Azonnal húzzá kifele
gyertyáér mer szart se látunk, halaggyá
vagy kirúglak oszt sírhatsz otthon anyádnak!
…a gyárihibás munkaeszköz a gyakornok vétke.
A kinti szertárban csillog a széngyönyör.
Körömdarabok és ujjlenyomatok bizonyítékai.
A gyertyatartó üresen kiáltozik segítségért.
A nyugodt eszközök hirtelen összecsapódnak,
és földre zuhannak a robbanástól.
Otthon egy asszony gyertyafénynél imádkozik
a családjáért. Emlékszik a babonára, amit
még férje és fia meséltek, mikor bányacéget
alapítottak: gyertyáról soha. Az asszony kibuktatja
az ablakot, és cigarettájához gyújtófát érint.
Módosulás
2D.
Mennyire aszimmetrikus minden,
amióta a dolgok összeérnek.
Kiderül minden összefüggés,
a hálók kiegyenesednek.
A magasság lenyomattá zuhan,
a mélység kidomborodik.
Már én sem illeszkedek síkba,
felületem kitüremkedik, mint egy hasadék.
3D.
Az irányváltoztatás nem lehetséges.
Minden, amit elhagyok, előremozdul
egy következő megérkezésnek.
A tapasztalás kötött forma,
részeként az egész: érzékelhető;
de spirálon kívülre kell esnem,
hogy láthassam a forgást.
4D.
Egyre homogénebb mindaz,
ami eddig szélsőségesnek mutatkozott.
A végletek pontba sűrűsödnek,
felbomlik a halmazok metszete.
Végre én is összemosódok a mezsgyékkel.
Kimászok saját körvonalamból,
hátrahagyom kiterjedésem.
A Földanya utolsó éjszakája
A partszakasz ártereit rágcsálom.
Kiválogatom az algát,
különböző mintájú halak pikkelyeit,
iszapteknősök páncéljában levest főzök.
Szám medréből kicsapnak a hullámok.
Ordas vidék vagyok,
vén és szomorú, mint a talajréteg.
Kulcscsontomra varjak fekszenek.
Gerincemen röghegység vonul,
csontjaimból sípokat faragok.
Hagyom, hogy a löszfal lebomoljon,
lepörgetem törmelékeim, ágyat formálok.
Szemeim körül összehúzódnak az évgyűrűk.
Repedéseim közé olvadó szurkot öntök.
Leülepedek.
* Az Elcsendesülés-pályázat különdíjas versei.
