Háy János versei

Kilenc óra negyven
 
Megnevez, karjába vesz,
felnevel,
aztán ott felejt,
rosszabb, ha direkt,
de az sem jó, ha véletlen,
ahol nincs meleg paplan,
sem hideg vermek,
ahol nem simogatnak,
de nem is vernek,
ahol anya tejet nem tölt,
apa kenyeret nem szel,
ahol mások döntik el,
hogy kilenc óra negyventől
nem leszel.
 
Strand
 
Éreztem a gyerekek szagát,
ahogy száradnak a napon.
Érzed,
szaga van a múltnak.
Kérdeztem, de egyedül.
Egyedül voltam.
Azok a gyerekek,
az a szag,
az az anyuka
nem volt már,
csak a múltban.
 
Mindent ki
 
Mindent kipakolok onnét.
Azt a ruhát is, amiben
szerettem, hogy élt.
A teste, a kezem nyoma,
ez volt az otthonom
és az otthona,
ahol nekem adta,
s most kukába
pakolom, mindenét.
 
Kocka
 
Elindítom
ezt a napot,
amit épp indítani
nem volt kedvem.
Szeretni,
kit és minek.
A kocka el van vetve,
de nem terem,
csak egy újabb napot.
 
Nevetséges
 
Nevetséges, ahogy sír egy férfi.
Kerítésnek dől.
Nevetséges, ahogy sír egy férfi.
Ágyon gubbaszt.
Nevetséges, ahogy sír egy férfi.
A mosógép előtt.
Nevetséges, ahogy sír egy férfi.
A szobában megy a tévé.
Nevetséges, ahogy sír egy férfi,
azt mondja miért,
miért, miért, miért,
és egy már nem élő
emberre gondol,
mért hagytál el.
Nevetséges, ahogy sír egy férfi.
 
Népdal
 
Kisfiam,
nem nézel ki jól.
Hogy nézzen ki,
akinek halva van
a felesége.
 
Naprendszer
 
Egy naprendszer,
ahol nap nincsen,
a bolygók össze-
vissza járnak,
bőrük sincsen, fáj,
amikor súrolja őket,
ami nincsen,
jobb ha ütköznek,
de nem ütközhet,
ami nincsen.
 
Egy naprendszer,
ahol nap nincsen,
hogy is lehetne hold,
sötétben bolyong
mindenki, aki
valaha volt.
 
Egy naprendszer,
ahol nem látszik,
hogy van-e bármi,
és az, ami nincs,
sehol nem hiányzik.
 
Egy naprendszer,
ahol a vándorra
nem vár kincs,
ahol minden
össze van törve,
vagy nincs.