félálomban, ha az idő reflexe
renyhén kiüti a létrát,
úgy látom a hazautat,
mint egyben hámozott alma héját,
mit hátunk mögé dobni éppúgy nem szokás,
mint magunk mögé vetni gabonát.
a hegy nélküli szerpentin,
magasabbra ugyan nem visz,
de bizton körülöleli a semmit,
zuhantatva ejtés könnyít.
s hagyja magházig harapott
gyümölcsit angyal arcig köpni.
Discussion about this post