Az ikraforr rovatban fiatal szerzőket szólaltatunk meg, és így igyekszünk közelebb hozni őket az érdeklődő olvasókhoz. Az első ikraforrban Gerlei Dávidot.
Mikor, hogyan kerültél először kapcsolatba az irodalmi élettel? Hol látod magad most, és mit tervezel a továbbiakban?
A tatabányai József Attila Könyvtár 2016-os verspályázata volt az első olyan esemény, ahol már felvállaltam az akkor még alig vállalható verseimet. Itt második lettem, meg egyébként is egész jól éreztem magam, úgyhogy 2017-ben vettem a bátorságot jelentkezni a Független Mentorhálózatba. Zilahi Anna lett a mentorom, az ő segítségével sokkal körültekintőbben álltam a szövegeimhez. Mindenképp kiemelném a Deákpoézist is, ahol két nap alatt megismerkedtem azokkal a fiatal költőkkel, akikkel a mai napig rendszeresen beszélünk.
2017 februárja óta 11 különböző helyen összesen 20 verset publikáltam. Ezzel tök elégedett vagyok, de csak néhány szöveget tartok még mindig jónak. Nyilván sokat változtam emberileg az elmúlt másfél évben, ezért a verseim is, de úgy érzem, körülbelül mostanra kezdem megtalálni a hangomat.
Valamilyen szinten még mindig kívülállónak érzem magam (tényleges elfoglaltságok, introvertáltság, meg még ki tudja, mi miatt). Próbálok aktívan dolgozni ezen. Például most felvettek a József Attila Körbe, ami szerintem egy jó kezdet.
Harmadévben szeretnék Kínában tanulni, és a kultúrsokkból, honvágyból (?), új ingerekből megírni valami nagyobb lélegzetvételűt.
Kik, hogyan segítenek neked a szövegeiddel, irodalmi tevékenységeiddel kapcsolatban?
Zilahi Annához még mindig fordulhatok, ha új szövegem van (mondjuk ilyen ritkán volt az elmúlt pár hónapban). Wordben teszünk megjegyzéseket a szöveggel kapcsolatban, ami szépen formálódik a párbeszéd alapján. Költő barátaimmal (igen, leginkább Pencs Attilával) is szoktunk egymásnak verskezdeményeket küldeni, aztán ötletelünk.
Mesélnél arról, hogy milyen inspirációkból építkezel a szövegírás során? Milyen közegekben, hangulatban vagy a leginkább ihletett?
Általában hétköznapi témákból építkezem, átlagosnak tekinthető érzelmi csomókat próbálok kibogozni, szóval eléggé alanyiak a szövegeim. Mostanában ezt tanulmányaim miatt szívesen kapcsolom össze a kínai kultúrával, így van már néhány (éppen megjelenés előtt álló) kínai teás képeket hozó versem, ami pedig pont a kérdésben szereplő ihletett hangulatra utal vissza: teázás közben elég sokat szoktam agyalni dolgokon, sok szövegem született már így. Tea és/vagy nyugalom mindenképp kell, feldolgoznivaló meg van bőven, ha kell, ha nem.
Említetted a kínai a kultúrával való ismerkedést, mint inspirációs tényezőt. Az, hogy kapcsolatba kerülsz ezzel a kultúrával és tanulmányozod, változtatott-e esetleg valamit a költészethez való viszonyodon, látásmódodon?
A kínai nyelvet zeneisége mellett nagyon lényegretörőnek ismerem, és igyekszem ezt a pontosságot a saját verseimben is alkalmazni. A kultúrával való ismerkedésnek köszönhető, hogy most egy kínai teaházban dolgozom, ami szintén hatással van a szövegeimre, látásmódomra.
Vannak egyéb projektjeid és ötleteid, amiket fontosnak érzel megemlíteni?
Magyarra fordítottam egy kínai verset, pár hónapja meg is jelent az Új Forrásban. A jövőben sokkal aktívabban szeretnék műfordítással foglalkozni, hiszen már csak a kínai nyelv teljesen eltérő logikája miatt is nagyon izgalmas szövegek ezek (de persze ezer más okból is).
Emellett elektronikus zenét szerzek, idén feltettem a Bandcampre két EP-t. Az első még viszonylag érdekelte az embereket, a második (szerintem sokkal kiforrottabb) már annyira nem. Most is dolgozom egy új projekten, amivel kicsit más irányba viszem el a hangzást. Szeretnék a jövőben igényes, alternatív hip-hopot csinálni (nem feltétlenül csak producerként), meglátjuk, mi lesz belőle.
Amellett, hogy vannak önálló zenei projektjeid, kántorként is tevékenykedsz. Hogy látod az életedben és munkáidban zene és vers kapcsolatát – ha látsz ilyet?
Talán annyi, hogy a versekre kötetként/ciklusként, zenére pedig albumként szeretek tekinteni, mindig nagyon fontos a koncepció. Mivel még nem jutottam el dalszövegírásig, ennél szorosabb kapcsolatot egyelőre nem látok.
(A rovatot szerkeszti: Pencs Attila és Radnóti Ádám)
Vers
Barbara
csak egy növényhalál
Mikor kiderült, menthetetlen,
gyorsan elnevezted: ne úgy emlegessük majd,
a kisnövény, akit kézben hoztam egészen
az Örstől, hogy ne repedjenek be a puha pozsgák,
tudom, hogy engem bíztál meg a locsolással,
hát mégse bírta a végtelenségig
hogy hányszor kell bármit elmondanod –
na majd ha szerzünk egy majdnem
ugyanilyen ikeás szukkulenst,
legyen ott mellette ez az üres lazacszínű cserép
emlékeztetőül.
Cserépben ment a szemétledobóba,
és sehogy sem emlegetjük.
(Az ikraforr állandó grafikáját Szolnoki Minna tervezte.)