Indiáner

„A gyerekek uralkodnak, a szülők csak alattvalók”
– Az indiánrezervátumba meglátogatott bennünket Pion István, és rögtön lecseréltük rá a sámánunkat –

„Az én személyes hőseim általában is ilyenek. Nem gondolod róluk, és egyszer csak mégis kiderül, hogy hősök. Amúgy is: egy hőscincérből könnyű hőst csinálni.”

Egy hőscincérből hőst csinálni

Zöld Lényegű Felhő: Hogyan kell dzsungáriai törpehörcsögöt átcsempészni a határon?
Pion István: Egy világoskék, műszálas mackófelső zsebében: az történt ugyanis, hogy nem tudtam ellenállni ennek a csíkos hátú kisállatnak, és beszereztem egyet, viszont kollégista lévén nehéz volt megoldani, hogy huzamosabb ideig az asztalom fiókjában lakjon, ezért kénytelen voltam hazavinni a szüleimhez. Esztergomból Letkésre Szlovákián keresztül a legegyszerűbb eljutni, de ahhoz, hogy a kisállat hivatalosan is velem jöhessen át a határon, állatorvosi engedélyre lett volna szükség, amit én nem szereztem be. Ezért Cucut – így hívtam, aztán később lett egy társa is, őt Cucónak neveztem el – egyszerűen betettem a zsebembe, és Szlovákián keresztül hazacsempésztem.
Van-e egyenlőség?
Nincs. Például tőlem nem orvosi papírokat kérnek el a határon, pedig éppenséggel bármikor előfordulhat, hogy sokkal veszélyesebb betegség hordozója vagyok, mint egy kisállat.
 A gyerekek és a felnőttek egyenlők?
Nem, nem egyenlők: a gyerekek uralkodnak, a szülők csak alattvalók, de hál’ Istennek azért általában véve kegyes uralkodókról és alázatos alattvalókról van szó.
Mit jelent számodra a testvériség? Van testvéred?
Van egy nővérem, Máriának hívják, tőle és vele tanultam meg, hogy a testvériség azt jelenti: még akkor is együtt tudok veled működni, ha éppen haragszom rád.
Slimák szabad?
Slimák egyáltalán nem szabad, viszont annál inkább szabad szeretne lenni.
Miért pont csiga? Én szeretem őket…
Rengeteg csigát gyűjtöttem gyerekkoromban. Volt, hogy versenyeztetni akartam őket, volt, hogy zsebpénzt szerettem volna belőlük, kilónként pár forintot. Egyébként egy olyan szereplőre volt szükségem, akiben egyáltalán nincs benne a hősiesség lehetősége, mert az én személyes hőseim általában is ilyenek. Nem gondolod róluk, és egyszer csak mégis kiderül, hogy hősök. Amúgy is: egy hőscincérből könnyű hőst csinálni.
Ki a legjobb barátod?
Kovács Gézának hívják, hivatása szerint történész. Tizennégy éves koromban ismertem meg, azóta türelmesen vár rám.
Mit kaptál a slamtől, és tőled mit kapott a slam?
A slamtől szabadságot kaptam, a slam pedig ugyanezt kapta tőlem. Nem nagy biznisz, de ennél nem nagyon tudok jobbat elképzelni.

Pion István gyerekversei

Slimák, a csigusz

(részletek)

 
 
Slimák és az elvarázsolt rét, vagyis szabadság, testvériség, egyenlőség
 
Két rozsdás giliszta tekereg át a szikkadt réten,
azt képzelik magukról, hogy gázvezetékek,
belefutnak a májusi cserebogarakba,
akik egy régen bezárt, hatalmas gyár épületei:
mégis fehér levéltetvek járnak dolgozni beléjük –
hajnali műszakváltásuk olyan,
mintha sírkövek vonulnának.
De Slimák nem itt lakik.
A szomszéd réten kinyílott a pitypang,
meztelencsigák fekszenek árnyékában
az Atlanti-pocsolya partján,
és azt képzelik magukról,
hogy ötcsillagos szállodaláncok,
amelyekbe vendégeiket szivárványszínű
helikopterek, a szitakötők röpítik –
ők mind a szikkadt rét dolgozóiból élnek.
De Slimák nem itt lakik.
Mert Slimáknak van egy sötét hely a hátán,
soha nem veheti le, de ha belehúzódik,
akkor a csigavonalak mentén
elvarázsolt rétre érkezik,
ahol a levéltetű és a meztelencsiga
ugyanazt csinálja: csupán csak étkezik.
Szóval Slimák itt lakik, ez a háza
– és szívesen osztozna rajta.
Slimák a pályán, vagyis az egyenlőtlen feltételek
Egy kéklő, kora őszi délelőtt befogták Slimákot a gyerekek, * és a vasárnapi ebéd helyett * a semmiből teremtettek neki versenyhelyzetet: * áramvonalas csigák * ellen kellett nyújtania élete eddigi legjobbikát. * Persze mire felálltak a rajthoz, megindult a naplemente, * és Slimák családja a vacsorát is befejezte, * a szülők pedig kétszer rászóltak a gyerekekre, * hogy fejezzék be a játékot, és azonnal menjenek be! * De kíváncsiak voltak, legalább a rajtra, * hogy milyen gyorsan indul a kitenyésztett fajta. * A pálya lelátóin ott voltak a sáskák, * akik a befutót kereplővel várták, * középen csapdostak a szövő- és araszolólepkék, * múlt az idő, tápnövényüket már mind megették, * a VIP-szektorban pedig szürcsöltek a tücskök, * ők ingyen kaptak édes bogarak potrohából csücsköt. * Szóval már tényleg mindenki a rajtot várta, * és csiguszunk a zászlólengetésre végre nekilódult – hátra.
Slimák és a csiganyelv, vagyis az elmondhatatlan
Csigáz a fél világ, de egyikük se ért,
hogy én szabad legyek, beáldoz mind ezért,
és úgy feszeng a csáp, hogy azt se tudja, mit,
de kukk a szüntelen beállt haverjait.
Hát csúsz mi el hova, de nincs ott semmi se,
a sztyeppén úgy botor, mint púptalan teve,
s hahó, a metropol a messziben dereng,
hogy ott az új világ talán nem is legend.
De és mi menni még, de mennyi menni még,
mert unni mind ahány: homokból enni kék,
s menni még, de már, ha túl a városon,
nem lát a csáp sehol, na, hol van otthonom.

(Az Indiánert szerkeszti: Zöld Lényegű Felhő a.k.a Acsai Roland)