INDIÁNER

Ki látta a szelet?

 Az Indiánert megcsapta az anime-szele: Miyazaki utolsó filmjéről, a Szél támadról, Dobay Ádám írt

“Ki látta a szelet? A szelet nem látta még senki. De ahol a levél megremeg, ott a szelet kell keresni.”
 
Dobay Ádám
 
Meg kell próbálni élni – Miyazaki utolsó békeüzenete

Hogyan lehet egy tömegek számára készült animációs filmben feldolgozni Japán második világháborús részvételének súlyát és a ma Japánjával meglevő párhuzamait? Ehhez egy Miyazaki Hayao-nagyságú író-rendezőre van szükség, aki még hetven évesen, romló szemével is kitart harminc éve töretlenül kommunikált pacifista üzenete mellett. Végeredményben ez a Ghibli Studio hagyatéka az utókornak – de nem csak a japán nézők számára.

Messze nem ez az első alkalom, hogy a második világháború borzalmáról készül animációs film Japánban. Miyazaki munkatársa, a szintén Ghibli-alapító Takahata Isao, aki egész életművében a “mit rontottunk el” kérdését feszegeti, 1988-as  A szentjánosbogarak sírja című munkájában sikerült a valaha készült egyik legszívbemarkolóbb egész estés rajzfilmet elkészítenie, ahogy mintegy másfél órában a társadalom, a családi viszonyok és maga az élet teljes felbomlását mutatja meg két, a háború végnapjaiban túlélésért küzdő gyerek szemszögéből.
A háború utáni évtizedekben Japán populáris kultúrája előszeretettel fejezi ki magát a szimbolikus ábrázolásra messzemenően alkalmas animáción keresztül. Az egyre komplexebbé és egyre személyesebbé váló apokaliptikus történeteivel szinte terápiás módon dolgozza át magát újra és újra az ország pusztulásán, a felszabadultsággal és a naivitással egyaránt párhuzamba hozott japán gyermekkor elmúlásának képzetével. Régi, egyszerű életünknek vége, valamit elvesztettünk, és beléptünk egy új korba, amiben új kihívások várnak minket olyan problémákra, amikre a szüleink és nagyszüleink generációja legfeljebb szét tudja tárni a karját: a mi módszereink megbuktak, erre már nektek kell kitalálnotok valamit. Nem csoda, hogy a hetvenes-nyolcvanas évektől kezdve a világ megmentésével megbízott fiatalok úgy a fantasy, mind a science fiction, mind pedig a történelmi korokba helyezett, de kortárs áthallású történetekben egyre fiatalabbak, és generációs történetekké válnak.
Az animekészítők több generációjára erőteljesen ható Miyazaki Hayaónak is elsődleges szerepe van abban, hogy a Japán alkotmányába a világháborút követően beemelt pacifizmus (mely szerint az ország másokkal való konfliktusaira soha többet nem lehet megoldási módszer az erőszak) általános alapelvként került a népszerű történetekbe. Miyazaki békeelvű, néha a béke érdekében akár az életüket feláldozni kész hősei — a fegyverét vadászat helyett gyűjtögetésre használó Nausicaä (Nauszika – a szél harcosai, 1984), a gyermekkor felfedezési vágyának elszántságával a titkos repülő szigetre találó Sheeta és Pazu (Laputa – az égi palota, 1986), vagy a harcot csak önvédelemre használó Ashitaka (A vadon hercegnője, 1997) egész sorát inspirálták azoknak az anime-hősöknek, akik a harc abbahagyását tanulják és tanítják, az erőszakos reakciók tanult reflexeiről pedig egyenesen lenevelik ellenfeleiket.
Miyazaki utolsó filmje, a Szél támad egyes felszínes kritikák szerint szembemegy az életművel, pedig közelebbi vizsgálatra egyenesen támogatja azt, sőt, talán ennél erősebb hangsúlyozása nem is lehetne annak, amiről a szerző egész életében beszélt. Az egyetlen, ami szokatlan Miyazakitól, az az, hogy ezúttal nem fantáziavilágok metaforáján keresztül közelíti meg üzenetét (hacsak a főszereplő, Horikoshi Jiro életén alapuló film fiktív szerelmi szálát, vagy álomjeleneteit nem tekintjük egy sajátos fantáziavilágnak), hanem nyersen és közvetlenül, ráadásul a legpusztítóbb japán vadászrepülő, a Zero születéséig vezető történeten keresztül.
A film hőse ezúttal azonban hiába békepárti. Mind ő, mind legjobb barátja, Honjo szájából elhangzik: “mi csak szép repülőgépeket szeretnénk készíteni”. De mennyire érvényes ez az idealizált japán gyermekkor naivitását visszhangzó mondat a film történelmi, társadalmi helyzetében? Szétválasztható-e egy alkotói mestermunka annak pusztító felhasználásától, az egyéni ambíció az eredmény széles körű hatásától? Ezeket a kérdéseket már nekünk kell megválaszolnunk.
A filmben sokszor idézett Paul Valéry-verssorok: “Felkél a szél! Meg kell próbálni élni!”. Sajátos helyzetükben ezt tanulják egy életen át Miyazaki utolsó hősei, attól függetlenül, mi hogyan ítéljük meg a döntéseket, amiket a történet során hoznak. Nem véletlenül most és így készíti azonban Miyazaki ezt a filmet, nem filozófiai elmerengésre hív minket, hanem hogy újra szembesítsen a hozzáállásunk kritikus mivoltán. A film készülése alatt készíti elő Abe Shinzō kormánya a japán alkotmány átírását, amely hatvan év után a pacifizmustól újra a fegyverkezés irányába indítja az országot. A Szél támad pedig végig dobálja a párhuzamokat Japán akkori és mostani helyzetével – egy hatalmas természeti katasztrófa (az 1923-as nagy kantói földrengés és a 2011-es tsunami), egy gazdasági világválság (az 1929-ben és a 2008-ban kezdődő), feszült bel- és világpolitikai helyzet. Miyazaki hősei mindig a közösségük támogatását bíró, népi-népmesei hősök, akik lehet, hogy individuumként emelkednek ki közegükből, de a békeszerető közeg az, aki ezeket a hősöket életre hívta. Miyazaki Hayao pedig bízik a japán közösség erejében, hogy nem lép ugyanarra az útra, amire elődei tették. Ő biztos, hogy életművével mindent megtett az ügy érdekében.

Anime-asszociációk
(kérdezz-felelek Dobay Ádámmal)

UFo: Nauszika?
Dobay Ádám: Az animekészítés egyik csúcspontja. A modern japán női hős etalonja.
A vadon hercegnője?
A modernizáció szomorúsága.
 
Naruto?
Fájdalmas magyar fordítás.
 
Pokémon?
A harc virtualizálása.
 
Joe Hisaishi?
A csend hangjai.
 
Szentjánosbogarak sírja?
A reménytelenség terápiája.
 
Ghost in the Shell?
Cyber-megvilágosodás.

„Felkél a szél!… Meg kell próbálni élni!
A roppant lég könyvem lapokra tépi,
Porzó habok verik a szirteket!
Szálljatok szét, lapok, a levegőbe!
Csapj fel, vizár! Csapj a sima tetőre,
Mit orrvitorlák csőre csipkedett!”

 (Paul Valery)

Dobay Ádám (www.dobayadam.hu)
A szerző kultúrakutató, központi területe a japán animációs film. Blogján rendszeresen publikál a népszerű film, az anime, a mitológia és a kortárs tömegkultúra témáiban.

Az Indiánert szerkeszti: Acsai Roland