INDIÁNER

AMERIKÁS GYEREKVERSEK
– LESI ZOLTÁN GYEREKVERSEI –

Röviden a gyerekversek elé

Éltem Sarkadon, Szegeden, Budapesten, Bécsben és egy kicsit Teheránban is. Ez soknak tűnik, pedig inkább belakni szeretem a helyeket, ismeretlen országokba ritkán utazom. Az anyám és a nagymamám tettek mesefogyasztóvá, aki a Nők Lapját csak a gyerekrovata miatt vásárolta. Weöres Sándor verseiből addig kértem repetát, amíg kívülről fújtam őket. Persze ez olyan generációs dolog lehet, mint az Antall József halála miatt megszakított kacsamesék. Ma a fiamnak ugyanabból a Tapsi Hapsi-könyvből olvasok, amit a mamám a gyulai buszpályaudvaron vett. Talán kicsit retrónak hat ez is, mint a diavetítés, mégis Barni örömmel hallgatja ezeket a szövegeket és kijavít, ha hibázom.
Szegeden programtervező matematikus szakra jártam és OTDK dolgozatként Weöres Sándor szonettjeihez készítettem verselemző programot, miközben szinte a Somogyi és Egyetemi Könyvtárakban laktam és a Daphnis ketskéinek archaizáló verseit írtam. Nem nagyon bíztam magamban, de Veszelka és Szepesi Attila támogatott.
Nem jártam felolvasásokra, a kortársaimmal jobbára csak az első kötetem megjelenése után találkoztam személyesen, amikor már Budapesten laktam. A második könyvem, a Merül, versei szervesen kötődnek a nép- és műmesék világához. A mesében viszont nem az andalítót, hanem a bizarrt és a szürreálist látom, amelyben persze nem tilos a kedvesség. A gyerekversek írását halogattam, amíg Acsai Roland fel nem kért, hogy írjak az Indiáner rovatba néhány darabot. A versek szereplői a távoli Amerikában utaznak egymáshoz, vagy várják, hogy a másik megérkezzen hozzájuk.

Amerika
Tudod, milyen az indián?
Átbújik a tű fokán,
nyilat lő, leterít egy óriást.
Hamuszín lován elvágtat,
persze nem kabátban.
Alatta a hullámzó tenger,
tudja, neki több nem kell.
Várja otthon gyerek-indián,
aki szabad, mint egy madár.
Röpteti a sárkány fiát,
kapuba rúgja a labdát.
Nyilat lő és eltalálja az almát,
majd fut, amíg a lába ér,
mint a madár, hazaér.
*
Tudod, milyen az eszkimó?
Fókát süt nyárson, mert enni jó.
Mesét mond vacsora után
a kicsiknek. Alszanak a kutyák,
a legkisebb a hüvelykujját
szopja. Álmában a halak
mind a hálóba ugranak.
A jégmezőn, mint egy bögre
madártejen, erős bőrbe
bújva száguld az eszkimó,
teli torokból ordít, halihó,
zsákjában visz egy kiló
gombszemű, tátogó halat,
kisüti és lesz finom falat.
*
Tegnap megjött a cowboy,
lassan járt, nem trappolt,
kezében egy coltot tartott,
aki megmoccan, annak vége.
Puff, lelövi, de aztán béke
van, és csend. Ígéri, jó lesz megint,
kalapját felteszi és kacsint.