2021. március 1. hétfő
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

INDIÁNER

2013-10-31
itt: Gyerek/Irodalom, Irodalom
Kezdőlap Gyerek/Irodalom

HALMAI TAMÁS MESÉI

„Csak ült, tenyerén a kaviccsal, és napestig pillangókat varázsolgatott a látóhatárra.”

A hold hetedik tengere

Az erdei bölcs meggyújtotta ezeréves pipáját, és belefogott a mesébe. A tavi manók ámulattal ülték körbe, mint minden este, amióta a Huncut-dinasztia megalapította királyságát az ezeregy éves Álomvölgyben.
– Valamikor hét tenger volt a holdon. Ez még abban az időben történt, amikor nem volt idő. És nem voltak helyek, se álmok, se szederbokrok szederbokornyűvő földifurmányokkal. Semmi. Csak a nap, a hold és a hét tenger. Fenségesen üres ég alatt hullámzott a hét nagy víz; ha arra járt volna, sem tehetett volna különbséget köztük senki manófia.
A kis lények szeme tágra nyílt a kíváncsiságtól. Pisszenni sem mertek, még ezüstnyelű játék-varázspálcájuk is feszesebbre egyenesedett, s még aranybojtos sipkájuk is elfelejtett ide-oda csúszkálni kócos kobakjukon.
– Aztán valami megváltozott. Az első tengert felitta a szomorúság. A második a hold belsejébe szivárgott, bujdokló kútnak. A harmadik útra kelt, hogy hajókat és szigeteket keressen magának. A negyedik követni akarta, de eltévedt, és eső lett belőle a világ peremén. Az ötödik tenger elunta a holdbéli táj szépségét, és a napfelszín ragyogóbb vidékeire vágyott. Oda is jutott, föl is emésztette a tűz. A hatodik tengert mindez úgy megviselte, hogy merő sírássá változott.
Összébb húzódtak a manók. Reszketegen kapaszkodtak gyökérbe, szélbe, gondolatba.
A bölcs lehunyt szemmel mondta el a mese végét:
– Csak a hetedik tenger maradt a helyén. Szerette a holdat, és szerette a mindig ugyanazt az arcát mutató napot. Tündöklésből és nyugalomból állt az élete, mi többet áhíthatott volna? Ám ahogy épült és gazdagodott a világ, a változások neki is más sorsot szántak. Hogy isteni hóbortból vagy csillagtervek szerint, ma már senki se tudja, de egyszeriben a földön találta magát. És megszeretett ott is. Azóta legalább két örökkévalóság telt el, s ő ugyanolyan szelíd örömmel simogatja a medret és a partokat, mint mikor még a hold hetedik tengere volt. Csak néha fogja el a honvágy. Mindig akkor, amikor a teliholdat tükrözi vissza. Olyankor jót tesz vele bárki, aki a holdat két tenyerében kimeri, s fölröpteti az égbe, föl a felhők fölé, egészen az igazi holdig. A legjobbat pedig az teszi, aki maga is a fényes utazó nyomába ered. Hiszen sosem az a kérdés, hogy a madár repül, vagy a szárny. Hanem hogy vele tartunk-e, barátaim.
De ezt már a legkitartóbb tavi manó sem hallotta. Az igazak álmát aludta, mint társai, s mint mostanra talán a legkitartóbb olvasók is.

Az elvarázsolt varázslólány

– Csirió és csiribá, változz rögvest csokivá! – mondta, és toppantott hozzá kis lábával, de nem történt semmi. A megrémült kavicsból nem lett megrémült sportszelet. Pedig tegnap még minden sikerült. És tegnapelőtt. És a tegnapelőtti tegnapokban is, mindig, bármikor. Hová tűnt a varázserőm?, töprengett bosszúsan. És hogy fogok így csokoládét reggelizni (és ebédezni és vacsorázni és éjszaka-éppen-csak-falatozgatni)?, méltatlankodott magában.
Napsütéses ősz készült, a ritkás esők fátyolán is jóságos túlvilágok derengtek keresztül; hiába. Nincs az a szépség, amely egy csalódott mágust megvigasztalhatna.
A varázslólányt minden jel szerint megbűvölték. Kimágiázták. Elvarázsolták!
Útra kelt, hogy az erdei bölcstől kérjen tanácsot. De az erdei bölcs szavak helyett teával fogadta és homlokcsókkal. Tovább indult, a tavi manók segítségében bízva. De a tavi manók is csak hallgattak, titokzatos derűvel. A barlangi tündér volt utolsó reménye. De a barlangi tündér otthon se volt.
Lógó orral és még lógóbb copfokkal ballagott haza. Nem várta senki, csak a szélcsend a kéményben. A kislány egyedül lakott a mézespuszedli-házacskában.
Leült a diófa alá a kertben. Céltalanul fölvett egy kavicsot. Szórakozottan a tenyerébe szorította, azután alaposabban szemügyre vette. Könnyes hangulatban volt, a tekintete akaratlan lágysággal simogatta a kődarabot. Mint egy darabka hegy. S ahogy pisze ujját végighúzta rajta… A kavics megmozdult. Arrébb fészkelődött. Fölberzenkedett. És kinyitotta a szemét.
– Te élsz? – riadt rá a varázslólány.
– Van valami, ami nem él? – kérdezte értetlenül a kavics.
A lányka arcára megszeppent mosoly tévedt.
– Csokit szeretnék, és nem megy. Elhagyott a varázstudományom – szakadt ki belőle a panasz. Szemlesütve tette hozzá: – Benneteket szoktalak átváltoztatni…
– Tudom – rikkantotta illedelmesen a kavics.
– És… Nem haragszol?
– Ugyan. Kavicsnak vagy csokinak lenni ugyanolyan öröm, ha az ember (vagyis a kavics) kavics (vagyis csoki). – Elnevette magát.
– Tudsz segíteni?
– Már nem kell. Nincs rá szükséged. Ennyi volt a titok.
– Nem értelek…
– A tenyér gyöngédsége és a tekintet lágysága. Csak ennyi kell a varázslathoz, amit mások életnek neveznek. Mindenki varázsló, aki szeret. Még az is, aki varázsló! – kacagott újra önfeledten.
– A tenyér gyöngédsége és a tekintet lágysága… – suttogta utána a varázslólány, mintha megbűvölték volna, ám ezúttal jótékony mágiával; olyannyira, hogy nemcsak a csokoládéról feledkezett meg, de saját magáról is, minden bújával és bajával és bűbájával egyetemben.
Csak ült, tenyerén a kaviccsal, és napestig pillangókat varázsolgatott a látóhatárra.

CSENDESTÁRS A TÁRSAS CSENDBEN
(Beszélgetés Halmai Tamással, melyből az is kiderül, hogy lehet elmondani egy marslakónak, mi a szeretet)

Cormac McCarthy csodálatos könyvében, Az útban ezt írja: „Ha a fiú nem Isten igéje akkor Isten sosem szólalt meg.” Itt a saját fiára gondol, akit megpróbál megmenteni egy posztapokaliptikus világban, és aki a legfontosabb számára. Te hogyan értelmezed ezt a mondatot?

– A regény nevezetes mondata, ha jól értem, arra kéri az olvasót, hogy lássa meg a mindenkori gyermekben az élet szentségét, Isten jelenvalóságát, avagy a megelőlegezett jövendőt. Magam továbbmennék. Nemcsak a fiú: a lány, egy kavics, Kasmír felhői és a teáscsészénk füle is Isten igéje. Minden mondani akar valamit. Minden beszél. De mi csak a beszédre figyelünk. A nyelvet elfedő nyelvre. Pedig a lét: ige; a szó: kincs. S Isten szókincse a világ.

Mit tanítottál tanárként, és mit tanultál a gyerekektől?

– 1999-2007 között tanítottam 10-18 éveseket, valamint esti tagozaton felnőtteket is. Magyartanár voltam.
A szakmai “edződésen” túl leginkább önismeretre (pontosabban: az önismeret fontosságára) tanított meg ez az időszak. És a párbeszéd, a beszélgetés, az egymással-lét önérdekű szépségére. És türelemre. És szelídebbségre.

Milyen állatod volt gyerekkorodban, és most van-e állatod?

– Gyerekkoromban: kutya; most: kutya, sün, tengerimalac. Meg főnixek, unikornisok, sárkányok a szekrény mélyén és az ágy alatt és a falban. (Hiszed, ha látom?:-)

Szerinted miért fontos, hogy egy gyereknek állata legyen?

– Jobban megtanul szeretni. Pontosabban: megtanul jobban szeretni. Empatikusabb, kiegyensúlyozottabb, szociálisan is érzékenyebb lesz, akit empatikus, kiegyensúlyozott, szociálisan érzékeny kutyák-kanárik-koboldok vesznek körül belül.
Hasonlóan fontos, hogy az immunrendszer erőssé fejlesztésében is szíves társak a szőrös társak.

Képzelt barátok, képzelt lények. Hogy van ez a gyerekeknél, és hogy van ez az íróknál?

– Gyereke-írója válogatja. De mivel a képzelt társak nem válogatnak, jut belőlük mindenkinek. Csak vegyék (vegyük) észre. (Tudván tudva: a képzelet talán nem is annyira teremt, mint inkább érzékel. Vagy rekonstruál. Vagy előhív. – Merjük remélni, hogy ami fikció, azt a valóságnál valóságosabb létről mintázza a szív.)

Hogy hívják a tengerimalacod?

– Miklós. Más napokon vitéz nagybajuszú Széna Frigyes. Köztes napokon Süsüpocok etc. 🙂 (A pontosság kedvéért: páromé a tulajdonjog, jómagam csak csendestárs vagyok a társas csendben.)

Ha egy marslakó megkérdezné tőled, mi a szeretet, hogyan felelnél?

– Megölelném.

Fotók: Havas Eszter (Lovepie Photography)
(Az Indiánert szerkeszti: Acsai Roland)

MegosztásTweetMegosztás
Next Post

Ébredés

Discussion about this post

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (101)
  • Egyéb (14)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (48)
  • Irodalom (597)
    • Irodalom & Co. (17)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (86)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (20)
  • Lapszámok (41)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Zene (77)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

Fehér Enikő: Fekete Izsák leköltözik vidékre

Fehér Enikő: Fekete Izsák leköltözik vidékre

2021-02-23
Forrásponton

Forráspont

2021-02-21
Füstjelek

Füstjelek

2021-02-20
Megjelent az Új Forrás februári száma

Megjelent az Új Forrás februári száma

2021-02-08
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése