„Aki teremtmény, az töredék.”
(Andrei Plesu)

xxi/
Szakadatlanul szakadó szálak,
de Ariadné feszes, fekte bőrruhában
mégis inkább gombolyítaná
tovább a történet fonalát, majd kikötözi
Thészeuszt az övén fityegő bilinccsel
az ágyhoz, és felolvassa neki
Simone Weil szépség-
hasonlatát,
.
melyben a labirintus közepén
a tévelygőt nem a szörny,
hanem maga Isten várja,
felfalja, megemészti és
a labirintus bejárata elé
hányja.

xxxiv/
Folytathatatlanul folytonos félelmek,
mi lesz, ha őrzőangyalaink
felkapcsolják a villanyt
a fürdőszobában,
.
s meglátjuk a koszos tükörben
démonaink szörnyen kedves,
nyírott borostás arcát?
.

.
xxxxxv/
„Magamat menteném menten,
ha keresnél, a Kiméria-patikába
(-borpatikába) mentem,
.
senki ne sajnáljon
csálé szárnyaimért engem,
vidám ördögöket rajzolok a Mennyben.”
.